Muskotály
A muskotály a legősibb fehér szőlőfajták egyike. Számos borszőlő változata mellett csemegeszőlőként is igen kedvelt, gyakran használják mazsolának vagy készítenek belőle szőlőlét.
A hosszú idő alatt több mint kétszáz változatát nemesítették ki, minőségi bor termelésére azonban ezek közül mindössze négy-öt alkalmas. A szőlő cukortartalma viszonylag nagy, így melegebb éghajlatú vidéken viszonylag könnyű belőle édes bort készíteni. Népszerűségének fő oka, hogy a szőlő ízét jól visszaadja. Emellett bora lehet igen kiváló, száraz is (pikáns muskotályos zamattal).
A sok savnak köszönhetően a muskotályok sokáig érlelhetőek. A wachaui vagy a pfalzi borvidék erősebb, száraz muskotálya leginkább a panírozott, rántott ételekhez illik, de egyéb ételek kísérőként is ajánlható. A legnevezetesebb muskotályok Ausztriában (Steiermark) és Szlovéniában teremnek.
Valószínűleg a görögök hozták Dél-Franciaországba, és onnan terjedt el szerte Európában, majd a tengerentúlon. Ma kisebb-nagyobb területeken a föld valamennyi bortermelő országában termesztik. Az egyes termőterületeken, országokban a fajta nevei annyira változatosak, hogy gyakran nehéz azonosítani. Franciaországban Muscat Blanc és Muscat d’Alsace, Olaszországban Moscato Bianco, Spanyolországban Moscat, Portugáliában Moscatel, Görögországban Muskuti, Ausztráliában Brown Muscat, Magyarországon sárga muskotály, illetve muscat lunel neveken ismerik.
Középerősen növekedő fajta, elfekvő hajtásokkal. Levele szeldelt, főrészesen fogazott. A betegségekre kimondottan érzékeny. Bogyói kicsik, ám nevével ellentétben a világossárgától a vörösbarnáig sokféle színűek lehetnek. Ha amúgy sem nagy hozamát még jobban visszafogják, egészen kiváló borokat adhat. A borkészítésre használt muskotályok közül ennek a minősége a legjobb.
Franciaországban elsősorban Languedoc-Roussillonban és a Rhône déli vidékén termesztik; Elzászból a Muscat Ottonel szinte teljesen kiszorította. A franciák készítik a fajta leghíresebb vin doux naturel borait. Ezek:
* Frontignan,
* Lunel,
* Mireval,
* SC-Jean-de-Minerrois
* Muscat á Beaumas-de-Venise.
Magyarországon főleg a tokaji borvidéken termesztik; édes és száraz borokat egyaránt készítenek belőle.
Ezt a fajtát valószínűleg a rómaiak hozták Egyiptomból Európába. Meleg klímájú területeken jól érik bőséges termést hoz, ám legfőbb erénye az, hogy édes. Többnyire karakteresen muskotályos jellegű, édes, de a fehér muskotálynál jóval egyszerűbb bort ad, ezért folyamatosan veszít jelentőségéből: ma már csak Portugália, Dél-Afrika és Ausztrália bortermelésében játszik komolyabb szerepet.
Portugáliában legismertebb változata a Lisszabontól délkeletre, a Setúbal-félszigeten termesztett Moscatel de Setúbal. A must erjedését borpárlat hozzáadásával állítják le, majd a fiatal bort érlelő tartályba fejtik, és azokban a szőlő kipréselt héján érlelik egész télen. Tavaszra a bor különösen intenzív muskotályos jellegűvé válik: ekkor szűrik, majd 600 literes hordókba fejtik, és palackozás előtt még hat évig érlelik.
Ausztráliában Muscat Gordo Blanco néven ismerik, és ott ez a második legtöbbet telepített szőlő. Az ország legmelegebb borvidékein termesztik, és a vin doux naturel mellett olcsó bag-in-box borokat is készítenek belőle. A bag-in-box (cask wine, bladder pack) a dobozos tej vagy gyümölcslé mintájára fóliával bélelt, erős kartondobozba töltött bor. A hetvenes évek óta szerte a világon rengeteg bort töltenek így dobozokba. Ausztráliában és Új-Zélandon annyira kedvelik ezt a kiszerelést, hogy általában még az éttermekben is ilyen borokat adnak a csak egy pohár borra vágyó a vendégeknek.
Dél-Afrikában Hanepoot néven ismert, és a kilencvenes évek elején még ez volt a hatodik legnagyobb területen termesztett fajta majd kétszer akkora területtel, mint a cabernet sauvignon. Éveken át leginkább szirupszerűen édes, borpárlattal felspriccelt borok készítésére használták azóta a termelők többsége könnyebb, szárazabb borokat készít ebből a fajtából.
Bortermelés szempontjából ez a legegyszerűbb muskotályfajta, amit többnyire csemegeszőlőként értékesítenek. Bogyói mindig sötétkékek, és vinifikálva vörösbort adnak. Franciaországban ez a második legfontosabb asztali szőlő, de hasonlóan fontos Görögországban, Kelet-Európában és Ausztráliában is. Bort leginkább Kínában készítenek belőle: ott a Vitis Amurensis szőlőkkel keresztezve borszőlők egész generációjának atyja volt.
1552-ben Moreau Robert angers-i kertész állította elő valószínűleg a saszla és a saumuri muskotály (Muscat de Saumur) fajták keresztezésével. Leginkább Európában, a szőlőtermesztés északi határához közel terjedt el, mert a többi muskotálynál sokkal jobban tűri a hideget. Korábban is érik, így az északi területeken kiváló reduktív borok alapja.
Borainak fajtajellege az előző három fajtáénál diszkrétebb; általában a szüret utáni évben fogyasztják őket. Az utóbbi másfél évszázadban ez a fajta szinte teljesen kiszorította Elzászból a sárga muskotályt, és Ausztriában is ez a legnagyobb területen termelt a muskotályféle. Megfelelő klímán, későn szüretelve, figyelemre méltó bothrytises borokat előállítanak belőle. Kedvelt és bevált szőlőfajta Németországban is.
Magyarország borvidékeinek Soprontól a Bükk aljáig terjedő északi láncolata ideális feltételeket kínál termesztéséhez, de ezt nálunk még kevés termelő ismerte fel. Leginkább a Mátraalján és a Balaton környékén gyakori.
Forrás: wikipedia.; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Nem köthető városhoz Muskotály
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
