Ottonel muskotály
1552-ben Moreau Robert angers-i kertész állította elő valószínűleg a saszla és a saumuri muskotály (Muscat de Saumur) fajták keresztezésével. Leginkább Európában, a szőlőtermesztés északi határához közel terjedt el, mert a többi muskotálynál sokkal jobban tőri a hideget.
Korábban is érik, így az északi területeken kiváló reduktív borok alapja. Borainak fajtajellege az előző három fajtáénál diszkrétebb; általában a szüret utáni évben fogyasztják őket.
Az utóbbi másfél évszázadban ez a fajta szinte teljesen kiszorította Elzászból a sárga muskotályt, és Ausztriában is ez a legnagyobb területen termelt a muskotályféle. Megfelelő klímán, későn szüretelve, figyelemre méltó botrytises borokat előállítanak belőle. Kedvelt és bevált szőlőfajta Németországban is.
Magyarország borvidékeinek Soprontól a Bükk aljáig terjedő északi láncolata ideális feltételeket kínál termesztéséhez, de ezt nálunk még kevés termelő ismerte fel. Leginkább a Mátraalján és a Balaton környékén gyakori.
Szinonim név: Muscat Ottonel blanc, Muskat Ottonel, Muskat Ottonel bianco
Származása: Robert Moreau állította elő Franciaországban, szülői feltehetően a Chasselas és a Muscat de Saumur, morfológiai bélyegei alapján c. orientalis. .
Termesztési értéke: korai érésű, közepesen termő, termőképessége 8-10 t/ha, közepes növekedésű, államilag elismert (1956) fehér borszőlőfajta. Fekvés iránt nem, talaj iránt igényes, fagytűrő, mérsékelt zöld munkát igényel, rothadásra nem érzékeny, kedvezőtlen időjárás esetén rosszul termékenyül. Bora intenzív muskotályos illatú és zamatú, tüzes, de lágy karakterű, minőségi bor. Klónja: D. 90 (nincs bejelentve), további klónozása folyamatban van.
Felhasználási aránya 1973-1997 között: 3,48 %, az utóbbi években nagymértékben csökkenő, telepített terület 2629,9 ha.
A hajtás: elterülő.
A vitorla: nyitott, lapított, bronzos zöld, szőrösödő, levelei homorúak.
A szártag: a háti oldalon barnás zöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, alig mintázott, alig hamvas.
A levél: ötszögletű, kicsi, olyan hosszú, mint széles, hullámos, sima, szövete könnyen szakadó, sárgászöld, alig fényes, zsíros, hasadt-osztott, karéjainak száma 2-5.
A vállöböl határozatlan alakú, nyitott, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú, széle csipkés, sekélyen és sűrűn bemetszett; felszíne és fonáka szőrösödő (serteszőrös); erezete részben vörös; a levélnyél barnás zöld, szőrösödő, alig mintázott, rövid.
A fürt: vállas, tömött, kicsi, átlagtömege 100 g; a bogyó gömbölyű, közép nagy, átlagtömege 2,6 g, fehér, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze muskotályos; héja közép vastag, szívós.
Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Chasselas s változatai, Kékmedoc, KM. 164.
Főbb megkülönböztető morfológiai bé1yegek: a leírás a Piros chasselas fajtáná1 található.
Forrás: Wikipedia.; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: VI ker. Ottonel muskotály
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
