Saszla
A saszla, vagy chasselas a legelterjedtebb és legjobb ízű csemegeszőlő-fajta. Több más fajtához hasonlóan fajtacsoportot képez, melyek közül legfontosabbak a fehér saszla (chasselas blanc) és a piros saszla (chasselas rouge), valamint a fehéres sárga bogyójú, muskotályos ízű változata a passatutti. A természetes fajtarendszerezés szerint a keleti változatcsoportba sorolják.
A világ szinte valamennyi szőlőtermesztő országában ismerik és termesztik. Legkiemelkedőbb termőterületeit a Loire-völgyében és Baden környékén, Németországban találjuk. Kettős hasznosítású fajta, a szőlészek, a borászok és a házi kert tulajdonosok egyaránt kedvelik.
A szőlőfajta több nevet visel Svájcban és Németországban gutedel, Franciaországban chasselas és Ausztriában junker néven ismerik.
Eredete vitatott. Az egyik teória szerint a saszla az egyik legrégebbi szőlőfajta, az ősi Egyiptom 5000 éves fajtája. Egy másik magyarázat a Jordán völgyében Palesztina területéről származtatja. Megint mások kiemelten Pierre Galet francia szőlő- és borszakértő svájci eredetűnek tekintik.
A saszla több változata őshonos a Kairótól 70 kilométerre-délnyugatra fekvő Fayyum oázisban (Egyiptom). Innen a Római Birodalom korában került Konstantinápolyba, ahonnan a szőlőfajta első tőkéit I. Ferenc francia király diplomatája, Vicomte d Auban hozta Burgundiába. A Mâcontól délnyugatra fekvő Chasselasban telepítették az első saszla ültetvényeket. Ezt őrzi a szőlőfajta francia Chasselas elnevezése.
Karl Friedrich von Baden őrgróf képmása
A saszla németországi elterjedése a 17. század elejére tehető. Az első ültetvényeket Württemberg és Frankföld majd egy évszázaddal később Szászország dőlőin telepítették. A fajta szászországi elterjedését Karl Friedrich badeni őrgróf tevékenységéhez kötik, aki 1780-ban a Genfi-tó melletti Vevey ültetvényről hozta azokat a szőlőtöveket, amelyekkel a mai markgräflerlandi borvidék első dőlőit betelepíttette.
Magyarországra a múlt század során került, meghonosítása és elterjesztése Fábián József Tótvázsonyi lelkész nevéhez főződik. Számos hason neve közül erre utal a Fábián szőlő megnevezés. Magyarországon a saszla legjobb termőhelyei a Mátra aljai borvidéken találhatók; a gyöngyösi „ropogós” saszla piaci kereslete különösen nagy. 6000 hektáros termőterületével hazánk legelterjedtebb csemegeszőlő-fajtája.
Borászati felhasználásban a jobb termőtulajdonságokkal bíró klónjaikat telepítik:
Fehér chasselas: Fr. 38-95 (Fr=Freiburg, Németország), K. 16 (K=Keszthely), C.60.
Piros chasselas: Fr. 36-28 (Fr=Freiburg, Németország), K. 18 (K=Keszthely), C. 61.
Nemzetközi viszonylatban európai fajtának tekinthető; nagy saszla-ültetvények Franciaországon és Németországon túl Svájc északi részén, Portugáliában, Olaszországban, Romániában, Csehországban és Törökországban vannak. Kaliforniában és Ausztráliában főként a chasselas dore és a golden chasselas elnevezésű továbbnemesített változatai ismertek.
Tőkéje középerős növekedésű, közepes, illetve bőtermő, fekvés iránt nem, a talaj kissé igényes fajta. Levele sötétzöld, finom szövető, szabályos 5 karéjú.
A fürt közép nagy, laza vagy tömött, gúla alakú, bogyója közepes, vékony, de erős héjú, húsos, ropogós, kellemes zamatos bő levő, napos oldalán rozsdás. Átlagos években már szeptember első felében fogyaszthatóak, de szüretelés ideje hosszan kitolható.
Nem rothad, jól eltartható; jó fagytűrésű, megbízható fajta. A fehér és piros színű fürtök vegyes szüretelése dekoratív csomagolást és esztétikus megjelenést tesz lehetővé, növeli a fajta piaci értékét. Étkezési célú termesztése mellett több országban, így hazánkban is a termés egy részét borrá dolgozzák fel.
Bora könnyű, friss, finom savösszetételű, gyümölcsös zamatú, szép világossárga színű, száraz fehérbor. Nem túl fajtajelleges, ezért jó házasítási alapanyag. A piros saszlából hasonló tulajdonságú rozébor készül. A legismertebb saszla-borok a svájci Fendant, a Aigle, a Mont-sur-Rolle és Féchy; valamint a francia Crépy.
Forrás: wikipedia.; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Nem köthető városhoz Saszla
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
