Forrás: MTI
A Hungarikum Bizottság egyhangú döntéssel hungarikummá nyilvánította csütörtöki ülésén a kürtős kalácsot – jelentette be Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter sajtótájékoztatón Budapesten.
A Hungarikum Bizottság minden segítséget megad a kürtős kalács jogi védelméhez – tette hozzá a miniszter, aki az erdélyi, a székely és a magyar hagyomány részének nevezte ezt az édességet.
Erdélyben a magyar identitás kifejezője a kürtős kalács, amely a régi konyha kreativitását is jelképezi.
A kürtős kalács 1990 után indult világhódító útjára és ma már sok országban megtalálható – indokolta a miniszter a hungarikumok közé sorolását.
A kürtőskalács
A kürtőskalács a magyar nyelvterület, különösen a Székelyföld kedvelt, jellegzetes süteménye. Régebben főleg ünnepi alkalmakra készítették, de ma már a mindennapok részévé vált fogyasztása. Készítése során egy édes kelt tésztából (kőttestésztából) sodort csíkot csonkakúp alakú sütődorongra tekerünk, majd ezt kristálycukorba hengergetjük, és forró vajjal kenegetve faszénparázs fölött aranybarnára sütjük.
Ennek során a kürtőskalácsra tapadt cukor karamellizálódik, és fényes, ropogós bevonatot képez. A sütemény felületét utóborítással láthatjuk el (például őrölt dióba vagy fahéjporba forgathatjuk).
A sütemény neve a tűzhelyek kürtőjére utal, hiszen a csonkakúppalást alakú, friss, gőzölgő sütemény kürtőre emlékeztet. Ezt a véleményt osztotta Szabó T. Attila kolozsvári tudós nyelvész is: „…mikor a hengerről leveszik, az egész sütemény egy darabban egy körülbelül 25–30 cm hosszú kürtő-, illetőleg cső-alakú kalácsfélét képez.
Minthogy ezt a kalács-kürtőt a családtagok és vendégek elé ilyen alakban teszik, s a fogyasztók a szalagszerűen szakadó tésztát ilyen jellegzetes alakjában látják, nyilvánvaló, hogy a névadási szemlélet csak a kalácstészta kürtő alakjából indulhatott ki”.
Az elmúlt évszázadok során a sütemény megnevezésének és a nevek írásmódjának számos változata bukkant föl. Még a 19. században is több néven is hivatkoztak a süteményre (pl. dorongfánk, botratekercs, botfánk).
A ma használatos, erdélyi eredetű megnevezés csak a 20. század közepén vált uralkodóvá, de a század végéig azt sokan rövid ö-vel, vagy külön írták (pl. kürtös kalács, kürtős kalács)). A sütemény nevének mai alakja (kürtőskalács), ismereteink szerint, nyomtatásban először egy 1926-os kiadású, a Brassói Lapok könyvosztálya által megjelentetett szakácskönyvben jelent meg.
Az ismertető forása: wikipedia
