Már hónapokkal ezelőtt kinéztük magunknak ezt az éttermet, mely a Camponában nyílt, a szőkőkútnál. Itt már az elmúlt 5 évben legalább 3-4 étterem működött, de mindegyik bezárt előbb-utóbb. Úgy tűnt eddig, hogy egy elátkozott hely, de talán most megtört a gonosz átok. Belépve az étterembe még nem nagyon érzed, jó választás volt-e.
Új olasz étterem – reméljük, hogy sokáig fog működni
Az étterem berendezése és elrendezése nem tükröz különösebben se jót se rosszat, olyan átlagoskásnak mondható. Amikor először jöttünk ide valamikor a nyár derekán, nem túl sok vendéggel találkoztunk. Akkor a teraszon ültünk le, terítőt nem kaptunk. Csak úgy a csupasz asztalnál ültünk mint egy gyorsétteremben. Nem baj- gondoltuk- gyorsan eszünk valami egyszerűt, aztán majd elfelejtjük a helyet örökre. Az étlapot böngészve mindenhol olasz szavakkal találkozunk, ami meglepő, de biztatónak tűnt. Kértünk limonádét inni és megkérdeztük a pincért, hogy a gnocchit (ejtsd: nyokki) itt csinálják-e vagy az a nyúlós cucc, amit a boltban is kapni lehet. A pincér elmondta, hogy a szakács olasz és minden helyben készül, az alapanyagokat pedig álítólag Olaszországból hozzák.
Olasz szakács – teszteltük!
Gondoltam, akkor próbára teszem a szakács tudását. Nézzük meg milyen gnocchi-t és tortellinit tud készíteni. Ha valahol a tészta finom, akkor a szakács biztos igényes. Nehéz olyan éttermet találni, ahol nem főzik szét, áztatják halálra, hozzák ki hidegen a tésztát.
Különleges olasz étterem – különleges gasztronómiai élmény
A pincér hamarosan meg is jelent a limonádénkkal, aminek az íze egyszerűen utánozhatatlan volt. A narancson – amit karikákra vágva a limondéhoz adtak – érződött, hogy az tényleg nagyon friss szedésből érkezhetett. Különleges olaszos ízvilág volt már a limonádé is, így aztán nagyon kíváncsian vártam a tésztákat, ami igazi meglepetés volt. A gnocchi pont olyan finom volt, mint mikor az olasz mamma elkészíti szívét-lelkét beleadva, a tortelliniről nem is beszélve. Mindkét étel forró volt, amikor kihozták és fantasztikus ízharmóniáról tett tanubizonyságot. El is határoztuk, hogy ez lesz ezentúl a törzshelyünk, ahová aztán egész nyáron nem mentünk újra, csak ma kora délután egy késői ebédre.
Meglepődve tapasztaltam, hogy az étterem tele van. Most már rutinosan nem mentünk ki a teraszra, mert jobb szeretünk terítővel szépen megterített asztalnál enni, ha már az ember étterembe megy. Persze ne gondoljuk, hogy itt valami különleges terítéket kaptunk. Egyszerű minőség, egyszerű színek, mint az étterem berendezése.
Ketten mentünk be, de csak olyan óriás asztalok voltak szabadon, ahol négyen- nyolcan lehetett leülni. Úgy látszik az olasz családmodellre rendezték be az éttermet, nem pedig a magyar 2-4 fős családok számára. Leültünk hát egy négy fős asztalhoz. Kicsit nehezményeztem, hogy a pincérek különösebben nem foglalkoztak tanácstalanságunkkal, hogy hová üljünk, ellenben amikor végre leültünk, azonnal ott termett egy mosolygós pincér és hozta az étlapot. Kisvártatva a konyhából előbújt egy férfi, aki olaszul beszélt több pincérhez. Nagyon látványos volt és meggyőző, hogy itt tényleg olasz a tulaj és a szakács.
Most ismét limonádét rendeltünk. Talán túl nagy volt az elvárás az előző alkalom limonádéja után, de most ez nem volt annyira különleges. Lehet, hogy már kifogytak az olasz narancsból?
Az olasz konyha nem csak tészta
Az étlap igazi olasz ételekkel van tele és természetesen nem csak tészta van. Különleges művészi költeménynek tűnik mindegyik a neve alapján… bár nekünk, ha olaszul van, már olyan mintha énekelne is.
Ricottás spenótos csirkemellet ettünk és lasagne-t. Mindkettő egy gasztronómiai költemény volt és olyan hatalmas adagot kaptunk, hogy nem is tudtuk megenni. Szokás szerint megint elmaradt a desszert. Ezzel mi mindig így járunk. Jó azoknak, akiknek van egy plusz gyomra, ahová mindig befér még a desszert is. :-)
De ami a legjobban tetszett, hogy a pincér azonnal megkérdezte, becsomagolhatja-e a maradékot. Nem nekünk kellett kuncsorogni. Nekik ez a természetes. Nem is értem, sok helyen miért nem így kommunikálnak, pedig a maradék úgyis a kukában landol, ha a kedves ügyfél nem viszi haza. Viszont, ha felajánlák, hogy becsomagolják, talán egy sokáig tartó elköteleződést tudnak vele kialakítani. Nálunk legalábbis sikerült. Ezentúl is a legkedvencebb éttermeink között fogjuk számontartani.
Forrás: otletes-otthon.hu;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
