Több mint hét évtizedes múltra tekint vissza a kempingezés története a Balaton partján.
Jól felpakolt, mindenre gondoló kempingezők a pokróccal letakart családi Trabival vagy Skodával, csíkos kempingszékek, mintás gumimatracok, színes óriás sátrak, konzervhegyek – ilyen volt a magyar tenger partja és a kempingezés aranykora a régi fotók tanúsága szerint.
De ez az üdülési forma mind a mai napig népszerű, amit az is bizonyít, hogy országszerte rengeteg kemping működik napjainkban is. Persze, már ezerszer korszerűbben.
A Balaton idegenforgalmi struktúrája, ahogy ma ismerjük, jórészt a Kádár-korban épült ki. A tóparti idegenforgalom nagy volumenű fejlesztése az 1956-os forradalom leverése után indult meg – nem utolsósorban politikai indokból, ugyanis a rendszer vezetése a jólétinek tűnő szocializmus megteremtésével kívánta elkerülni még egy felkelés és hatalom elleni lázadás veszélyét. És leplezni a kommunista diktatúrát. Ezt a korszakot Cseh Tamás a következőképpen ábrázolta egyik dalában: „Táguló gyűrűkben konszolidációt/hullámzott a szép Balaton?”
Idegenforgalmi fejlesztések a hatvanas években
A turisztikai fejlesztések első fontos állomása a Balaton esetében az M7-es autópálya kiépítése volt – az első szakaszt már 1964-ben átadták, de Siófokot csak 7 évvel később, 1971-ben érték el. Az idősebb generáció még emlékezhet azokra a vasárnapokra, amikor a félkész sztrádán csak Budapest irányába volt szabad közlekedni, enyhítendő a kialakult dugókat.
A képre kattintva tekintse meg galériánkat arról, hogyan kempingeztek a Kádár-korban:
A korszakban elképesztő mennyiségű hotel is épült, különböző minőségben, illetve színvonalon. 1962-ben indult a siófoki szállodasor létrehozása, de abban az évtizedben adták át a füredi Annabellát és a Marinát, valamint 1971-ben már állt a keszthelyi Helikon is. Mellettük rengeteg apróbb szálloda és persze végtelen mennyiségű kemping is létesült, végig az északi és déli parton.
A balatoni kempingezés már több mint 70 éves.
1958-ban nyílt meg az első két ilyen létesítmény, Tihanyban a mostani Club Tihany területén és Balatonfüreden, amelyek egyben az ország első kempingjei is voltak. A következő nagyobb fejlesztések 1964-ben és 1979-ben zajlottak, majd a jelenlegi kempinghálózat alapjai a nyolcvanas években jöttek létre. A Balaton mellett természetesen az ország más, turisztikai szempontból vonzó részein is épültek ilyen létesítmények.
Itt üdültek a szocialista rendszer munkaerő-tartalékai
Korabeli leírásokat böngészve rábukkanunk néhány olyan jellegzetes elnevezésre, amelyek ma már teljesen természetidegennek hatnak, viszont felvillantanak valamit ezeknek az évtizedeknek a hangulatából. Ilyen például a rendkívül hivatalosan hangzó Munkaerő Tartalékok Hivatala (MTH), amely Balatonlellén üzemeltetett egy üdülőt. Az MTH egyébként az ipari és a kereskedelmi szakmunkás-utánpótlás biztosítására még 1950-ben életre hívott szerv volt, amelynek hatásköre az ipari és kereskedelmi tanulók iskoláira terjedt ki, majd hatáskörét 1957-ben a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya vette át. Mindenesetre a vas-, az építő-, a bánya- és a faipari szakmunkások Balatonlellén nyaralhattak.
Bár az 1980-as években már nem övezte akkora őrület a kempingeket, népszerűségükből még ekkor sem veszítettek. Eleve sok család és fiatal számára a SZOT-beutalók ellenére is ez volt az egyetlen anyagilag megengedhető formája annak, hogy például a magyar tenger partján nyaraljanak.
Ráadásul kalandnak sem volt utolsó egy jó kis sátorozás.
Az 1990-es években azután itt is megkezdődött a rendszerváltás, és elindult az idegenforgalmi hivatalok részvénytársaságokká, kft.-kké történő átalakulása. Általánosságban elmondható, hogy közülük azok, amelyek az akkoriban kialakuló piaci viszonyok között fent tudtak maradni, azóta is működnek.
A kempingek megőrizték a népszerűségüket
Jelenleg Magyarország piacvezető kempingüzemeltetője a Balatontourist, amely Balatonakaliban, Balatonberényben, Balatonfüreden, Balatonszemesen, Révfülöpön és Zalakaroson várja a kempingezni vágyókat.
Honnan ered a kempingezés?
A kempingezés eredetileg Észak- Amerikából származik, majd megjelent Európában is. Ebben több dolog együttes hatása játszott közre. Egyrészt a gyalogos és víziturizmus ugrásszerű fejlődésnek indult, ami magával hozta, hogy az emberek szerették volna a természetben tölteni a szabadidejüket, megszakítás nélkül, tehát szükség volt valamilyen „szállásra”. A két világháború közötti időszakban a gyors iparosodás volt jellemző, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek közül sokan vágytak a természetbe a városokból, a munka után ott szerettek volna kikapcsolódni. A motorizáció elterjedése is megemlíthető az okok között. Minél több autó állt az emberek rendelkezésére, annál könnyebben mozdultak ki otthonról, így egyszerű kikapcsolódást jelentett a kempingezés, mint életforma.
A Balatontourist jogelődjét, a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalt 1951-ben alapították, az áttörést azonban 1966-ban, az akkori Füred Kempingben megrendezett nemzetközi FICC Rally hozta meg, ezzel az eseménnyel került fel Magyarország Európa kempingtérképére. A Balatontourist fejlesztette az első magyar nyelvű, kempingspecifikus foglalási rendszert 1993-ban, majd elsőként telepített mobilházakat 1999-ben.
Kempingjeik számos olyan legendás eseménynek adtak helyszínt az elmúlt évtizedekben, mint a Harley Davidson Open Road Fest, a Mini Morris Világtalálkozó vagy az EMU hatnapos ultramaraton futóverseny.
A koronavírus-járvány ellenére tavaly sem zárt rossz évet a Balatontourist, hiszen 2020-ban több mint 600 ezer vendégéjszakát regisztrált a társaság, ennek 68 százalékát a magyar kempingezők adták, a külföldiek száma az utazási korlátozások miatt mérséklődött, így kevesebb vendég érkezett a hagyományos küldőországokból.
Napjainkban is fontos a korszerűvé vált kempingek szerepe.
Kiemelten biztonságos nyaralási lehetőséget nyújtanak ugyanis: egymástól szeparált üdülőházakban, mobilházakban, parcellákon pihenhetnek a vendégek, a közlekedési útvonalak szabadtéren haladnak, emellett tágas terek biztosítják a megfelelő távolságtartást.
Forrás: We Love Balaton és Balatontourist
origo
