Mindössze százötven év elegendő volt ahhoz, hogy az átalakult környezet miatt megszülessen egy új faj, a C. insueta, amely kissé eltérő élőhelyet kedvelő ősből jött létre a keserű és a réti kakukktormából.

Az az elterjedt elképzelés, hogy az új fajok kialakulásához hosszú időre van szükség, azonban egy új, svájci–japán kutatás szerint ez nem feltétlenül igaz minden esetben. A svájci Urnerboden nevű falu környezetét az elmúlt százötven évben alaposan átalakították: a korábbi erdőborítás helyett mára legelők foglalják el a közeli völgyeket. Az új, kakukktormákhoz tartozó növényfajra, a Cardamine insuetára még 1972-ben bukkantak rá – olvasható a National Geographic cikkében.

Keserű kakukktorma, az egyik szülőfaj

Az új faj két, kissé eltérő élőhelyet kedvelő ősből jött létre a keserű és a réti kakukktormából. A keserű kakukktorma közvetlenül a folyóvizek mentén (szinte a vízben) nő, a réti kakukktorma egyik alfaja pedig a csupán kissé nedves réteken érzi jól magát. A tájátalakítás adott lehetőséget e két faj hibridizációjára,

az új faj pedig a két ős közti környezetet kedveli: ahol időleges vízborítás uralkodik.

Az új kakukktormafaj igazából egy kromoszómakészletet a keserű kakukktormától örökölt, kettőt pedig a réti kakukktormától, így három kromoszómakészlete van, úgynevezett triploid növény – derül ki a cikkből.

Réti kakukktorma, az egyik szülőfaj

A C. insueta képes a levelei sarjadzásával szaporodni, ilyenkor természetesen az adott egyed klónja jön létre (a levélből először kis gyökérszálacska nő ki, majd elkezd hajtani az új növény is belőle). Ezt az ivartalan szaporodás lehetőségét az új kakukktormafaj a mezei kakukktormától örökölte, és mivel az új faj ivaros szaporodásra képtelen, ezzel a vegetatív szaporodási módszerrel terjed. A levelek akkor sarjadzanak, ha a növényt víz borítja, ez váltja ki a megfelelő gének aktivitását, s néhány nap alatt a levelekből kihajtanak a sarjak. Nem mellesleg a páratlan számú kromoszómakészlet a növény ivaros szaporodásában problémát is jelentene.

A másik igencsak alapvető fontosságú tulajdonsága, hogy képes elviselni a teljes vízborítást – ezt pedig a másik szülőfajtól, a keserű kakukktormától örökölte. „Ezek azt jelentik, hogy a Cardamine insueta 

ideálisan ötvözte a két szülőfaj előnyös tulajdonságait, s ezek segítségével képes meghódítani a megújult tájban kialakult új, vízhez közeli élőhelyeket.

A környezete aktuális állapotától függően ez a növényfaj a szülőktől örökölt, az adott környezeti igényhez szükséges géneket tudja aktiválni” – tette hozzá Rie Shimizu-Inatsugi, a Zürichi Egyetem Evolúcióbiológiai és Környezettudományi karának kutatója.

Hirmagazin.eu