Tokaji Furmint
GONDOLATOK TOKAJ-HEGYALJA VILÁGÖRÖKSÉGGÉ VÁLASZTÁSÁRA
A területről a magyarok első történetírója, Anonymus is megemlékezik Gesta Hungarorumában. A tájegységnek Tokaj lett a névadója, megkülönböztetésül a többi tájegység-hegyaljától. A történelmi borvidék kiterjedése az Abaújszántói Sátorhegyektől a sátoraljaújhelyi Sátorhegyekig tart, ahogyan a régi latin mondás tartja: „Incipit in Sátor, desinit in Sátor”. A borvidék elenyésző területe átnyúlik a mai Szlovákia területére is.
Területét az évszázadok során többször körülhatárolták, de legfeljebb 32 települést érdemesítettek arra, hogy a hegyaljai borvidékhez tartozónak vallhassa magát. A tájegység világhírű attrakciója a hegység déli lejtőin termő különleges minőségű tokaji bor és az ezt népszerűsíteni hivatott bor-gasztronómia. A természet ajándéka a különleges termőterület, a vulkanikus altalajon az agyag- vagy lösztalaj.
A napsütötte déli lejtők a Bodrog és Tisza folyók által meghatározott mikroklíma kedvez a Botrytis cinerea (nemes penész) kialakulásának, és az ezt követő aszúsodásnak.
A sajátos éghajlat, a vulkanikus talaj, a különleges pincék és az évszázados tapasztalat együttesen eredményezik a világon sehol másutt fel nem lelhető furmint, hárslevelű, muskotályos borokat, a szamorodnit és az aszút. A sziklákba vájt pincék hatalmas rendszere – mely egész évben 12 0C körüli hőmérsékletet és magas 95% körüli páratartalmat biztosít – ideális a borok érlelésére.
Tokaj-Hegyalja a XVI. század közepétől vette át a török által elfoglalt szerémségi borvidék szerepét a magyar királyi udvarban. A magyar- és a világirodalomnak is több neves személyiségét megihlette e bor, mely virágkorát 1630-ban éli, amikor Szepsy Laczkó Máte – Lorántffy Zsuzsanna udvari papja – leírta az aszúkészítés máig is alkalmazott módját. 1703-tól már szinte az egész világon ismert, s XIV. Lajos francia király aposztrofálta így: „Vinum regum, rex vinorum” (A királyok bora, borok királya).
A furmint, vagy furmin fehér borok készítésére alkalmas szőlőfajta, a Vitis vinifera Pontian Balcanica ága, jellegzetes magyarfajta, a legjobban aszúsodó magyar szőlő. Eredete nem pontosan ismert, vannak, akik szerint Dél-Itália, mások szerint a Duna és a Száva közti Srem régió (a mai Horvátország és Szerbia), de lehet a mai Magyarország is. A nyelvészek a nevét a latin frumentum szóból származtatják, amely gabonát jelent. Az elmélet szerint szalmán aszalták a szőlőt, így készült az édes bor.
A levele alig tagolt, szélessége és hosszúsága nagyjából megegyező, vastag és kissé hólyagos.
A fajtacsoporton belül megkülönböztethetünk fehér, piros és változó furmintot. A legelterjedtebben termesztett, domináns változat a fehér furmint, egy későn (október második felében) érő fajta. Fogékony a Botrytis gombafertőzésre, de kedvező évjáratokban a rothadás nemes rothadás jellegű.
Magyarországon a nyolcadik legelterjedtebb fajta. Főleg Tokaj-hegyalján termelik, ahol száraz bort is készítenek belőle, de ez az édes tokaji aszú alapszőlője is (de van somlói furmint is) Tokaj-hegyalján hagyományosan október 28-án, Simon és Júdea napján kezdődik a szüretelése.
Elterjedt a tokaji régió Szlovákiához tartozó részében is. Ausztriában moslernek nevezik. Kis ültetvények találhatók Szlovéniában, ahol a neve sipon. Termesztik még Horvátországban, Romániában és a volt szovjet tagállamokban is.
Forrás: wikipedia.; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Badacsonytomaj Tokaji Furmint
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
