A Gerecse hegység nyugati lábánál épült Tata a „vizek városa” címmel büszkélkedhet, forrásai már a római korban vízzel látták el Brigetio (a mai Szőny) lakóit. A közeli megyeszékhely, Tatabánya környéki bányászat megszűnésével e források újjáéledtek, és lehetővé tették a régi vízimalmok újbóli hasznosítását is. A hangulatos és festői természeti környezetben fekvő kisváros egyik fő nevezetessége, az Által-ér által táplált Öreg-tó északi részén található vízivár.
A környéket az 1300-as évek végén az I. Lajos uralkodása idején felemelkedett Lackfi család birtokolta. Ez idő alatt épültek az első épületek a későbbi vár helyén. Miután a Lackfiak a trónra lépő Zsigmond király ellen fordulásuk miatt kegyvesztetté váltak, – sőt az uralkodó hívei a família vezetőit a szlavóniai Körös városában meggyilkolták – Tata a koronára szállt.
A vadászatot igen kedvelő király ekkor adott utasítást, hogy e minden szempontból megfelelő helyen várkastély épüljön. Zsigmond szívesen lakott az elkészült, négy saroktornyos, vizesárokkal körbevett, zárt udvaros palotában. Az 1458-ban trónra lépő Mátyás király szintén híve volt a vadászatnak, és nagy gondot fordított arra, hogy Tata az uralkodóhoz méltó, reneszánsz pompájú vadászlakká váljon. A nagyszabású építkezések nyomán az ország egyik legszebb épületegyüttese alakult ki, melyről Bonfini történetíró is elragadtatással nyilatkozott.
Az aranykor azonban Mátyás halálával véget ért. A Mohács utáni években gyorsan észak felé terjeszkedő török seregek már Komáromot és Győrt fenyegették, így szükségessé vált, hogy az oda vezető utakat Tata végvárrá átalakításával és megerősítésével zárják le.
Az oszmán hódítók először 1545-ben vették birtokukba, miután Tasso Hannibal várkapitány ellenállás nélkül feladta a várat, miért is fejével fizetett. Visszafoglalása után itáliai hadmérnökök tervei szerint – ágyúk hordozására alkalmas rondellákat, majd olaszbástyákat építve – erősítették meg, ám hadászati fontossága miatt rendszeres hadi cselekmények színhelyévé vált, és többször gazdát cserélt. Nevéhez fűződik Pálffy Miklós katonáinak európai hírű haditette, mikor 1597-ben a kaput petárdával berobbantva foglalták vissza az 1594-ben újra török kézbe kerülő erődítményt, mely módszer alkalmazásával a következő évben Győrt is sikerült visszavenniük.
Az 1683-ban Bécs ellen felvonuló Kara Musztafa nagyvezir csapatai elfoglalták és felrobbantották. A romos vár ennek ellenére még a Rákóczi-szabadság idején is hadi cselekmények színhelye volt.
Az 1727-től a második világháború végéig az Esterházy család birtokában volt épületegyüttes ez idő alatt több nagyszabású átalakításon ment keresztül, így barokk, klasszicista és romantikus stílusjegyeket is mutat.
A múlt század hatvanas éveiben indult meg az ásatási-feltárási munka, melynek eredményei a Vármúzeumban tekinthetők meg, ahol egyéb állandó kiállítások is helyet kaptak.
Cím: TataVáralja u. 3.
Tel: 34/381-251
E-mail: muzeum@kunymuzeum.hu
Web: www.kunymuzeum.hu
