Az első világháborút hivatalosan is lezáró békét 1919. június 28-án írták alá Versailles-ban a győztes nagyhatalmak Németországgal.

A négy éven át tartó, mintegy tízmillió emberéletet követelő első világháború a németek vereségével ért véget.

A nyugati fronton a harcoknak véget vető tűzszüneti egyezményt 1918. november 11-én a compiegne-i erdőben, egy vasúti kocsiban írták alá. A vesztes központi hatalmakkal – Németországgal, Ausztriával, Magyarországgal, Bulgáriával és Törökországgal – kötendő békeszerződéseket kidolgozó konferencia 1919. január 19-én kezdte meg munkáját.

A döntéseket az öt győztes ország készítette elő

A tanácskozáson 32 delegáció vett részt, de a döntéseket az öt győztes nagyhatalom – Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Franciaország, Japán és Olaszország – képviselői készítették elő, a plénum pusztán asszisztált ezekhez. A vesztesek csak észrevételeket tehettek (amelyeket legtöbbször figyelembe sem vettek), a kész feltételeket pedig csak elfogadhatták, azaz az általuk aláírt dokumentumok formailag békeszerződések,

valójában azonban diktátumok voltak.

A németekkel kötendő szerződés kidolgozásakor a legnagyobb veszteségeket elszenvedő Franciaország, amelynek területén a harcok is zajlottak, legfőbb céljának Németország gazdasági, katonai és területi meggyengítését tekintette, hogy az ne indíthasson újra támadást ellene. Ahogy a tárgyalásokon amerikai részről részt vevő közgazdász, John Maynard Keynes fogalmazott, Georges Clemenceau miniszterelnök az 1870-es porosz–francia háború előtti időre akarta visszaforgatni az órákat.

Katonák a Vörös Hadsereg I. hadtestparancsnokságán Cegléden. A felvétel készítésének napja ismeretlen. MTI Fotó: ReprodukcióA Vörös Hadsereg katonái 1919-ben (Fotó: MTI/Reprodukció)

Nagy-Britannia és az Egyesült Államok inkább az igazságos béke híve volt, és a hatalmi egyensúly fennmaradása érdekében Franciaország túlzott megerősödését sem szerette volna. London ugyanakkor ragaszkodott a német flotta leszereléséhez és a német gyarmatbirodalom megszüntetéséhez.

Az amerikai elnök kiharcolta a Népszövetség létrehozását

Woodrow Wilson amerikai elnök az általa meghirdetett 14 pont érvényesítésének szándékával érkezett, de miután az 1918-as amerikai választás után otthoni pozíciói meggyengültek, meghátrálásra kényszerült. Wilson azonban látta, hogy a megalázó békediktátumok nem teremtenek békét, ezért a világ biztonságosabbá tétele érdekében legalább a Népszövetség létrehozását kiharcolta, a Nemzetek Szövetségének egyezségokmányát belefoglalták valamennyi Párizs környéki békeszerződésbe.

A német kormány 1919 májusában kapta meg a békefeltételeket, melyek láttán Philipp Scheidemann kancellár állítólag így sóhajtott fel: „Kinek ne száradna le a keze egy ilyen béke aláírásától?” A német tiltakozásokat a győztesek nem vették figyelembe, és

június 16-án ultimátumot adtak.

Ha az aláírásra nem kerül sor, a háború folytatódik. Scheidemann inkább lemondott, a 15 fejezetből és 440 cikkelyből álló békét az újonnan hivatalba lépett, Gustav Bauer vezette kormány írta alá.

Magyar gyalogos katonai alakulat menetel az I. világháború idején. MTI FotóMagyar gyalogos katonai alakulat az első világháborúban (Fotó: MTI/Reprodukció)

A béke 65 ezer négyzetkilométernyi területtől és hétmillió lakosától fosztotta meg Németországot, s kimondta Ausztria és Németország egyesülési tilalmát. Keleten Felső-Szilézia egy része Csehszlovákiához és Lengyelországhoz, a Memel-vidék Litvániához, Posen, Nyugat-Poroszország és Pomeránia egy része Lengyelországhoz került, amely a Kelet-Poroszországot átvágó Danzigi korridor révén kijárathoz jutott a Balti-tengerre.

Németország elveszítette minden gyarmatát

Nyugaton Belgium megkapta Eupen-Malmédyt, Franciaország Elzász-Lotaringiát, a Rajna bal partján demilitarizált övezetet hoztak létre. A Saar-vidéket 15 évre a Népszövetség irányítása alá helyezték, az ott található bányák termelése a franciákat illette, Schleswig-Holstein északi része népszavazás után Dániához került. Németország elveszítette minden gyarmatát, ezek egy része francia, illetve brit birtok, a többi népszövetségi mandátum lett.

Németországnak meg kellett szüntetnie az általános hadkötelezettséget, csak százezer fős hadserege maradhatott, a vezérkart feloszlatták, haditengerészetét minimálisra csökkentették, tengeralattjárókat, harci repülőgépeket nem tarthatott. A németek számára legmegalázóbb cikkelyek

kimondták Németország teljes felelősségét az első világháborúért,

jóvátételként azonnal 20 milliárd aranymárka kifizetését írták elő, a teljes összeg meghatározását egy bizottság hatáskörébe utalva, amely ezt 1921-ben 132 milliárd aranymárkában állapította meg. A szerződés büntetőintézkedéseket, többek között II. Vilmos császár és a háborús bűncselekményeket elkövetők bíróság elé állítását is előírta.

A versailles-i békeszerződést német részről Hermann Müller külügyminiszter, amerikai részről Woodrow Wilson elnök, brit részről Lloyd George miniszterelnök, francia részről Georges Clemenceau miniszterelnök, olasz részről Sidney Sonnino miniszterelnök írta alá. A békeszerződés 1920. január 10-én lépett hatályba, június 28-ig ratifikálta Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán.

Az Egyesült Államok külön békeszerződést kötött

Az Egyesült Államok nem erősítette meg, hanem 1921. augusztus 25-én külön békeszerződést kötött Németországgal, ez csak a versailles-i szerződésben az amerikai fél javára megállapított jogokat és előnyöket biztosította. A békeszerződés feltételei teljes egészükben soha nem teljesültek, azokat utólag több helyen a német fél javára módosították. A béke nem érte el a

győztesek által szem előtt tartott célokat.

A megalázó feltételek magukban hordták az új konfliktus rémképét, Ferdinand Foch marsall, a szövetséges erők parancsnoka állítólag azt mondta: „Ez nem béke, csak húszéves fegyverszünet.” Szavai látnokinak bizonyultak, a Németországban csak diktátumként emlegetett, megalázó szerződésnek nagy szerepe volt abban, hogy 1933-ban a revansot ígérő, nemzetiszocialista Adolf Hitler jutott hatalomra.

Hirmagazin.eu