A spanyol labdarúgó-válogatott immár egyedüli csúcstartóként negyedszer lett Európa-bajnok, miután vasárnap 2-1-re legyőzte a sorozatban második döntőjét elveszítő angol csapatot.
A nem túl mozgalmas és izgalmas első félidő után a második legelején Nico Williams juttatta előnyhöz a spanyolokat a berlini fináléban. A szigetországiak a csereként beállt Cole Palmer pontos lövésével a 73. percben egyenlítettek, a nyerőember viszont a spanyolok cserejátékosa, Mikel Oyarzabal lett, aki
négy perccel a rendes játékidő vége előtt döntötte el az összecsapást.
Spanyolország az örökrangsorban Németországot maga mögött hagyva 1964, 2008 és 2012 után negyedszer nyerte meg a kontinensviadalt
Spanyolország-Anglia 2-1 (0-0). Gólszerzők: Williams (47.), Oyarzabal (86.), illetve Palmer (73.)
Spanyolország: Simon – Carvajal, Laporte, Le Normand (Nacho, 83.), Cucurella – Rodri (Zubimendi, a szünetben), Ruiz – Yamal (Merino, 89.), Olmo, Williams – Morata (Oyarzabal, 68.).
Anglia: Pickford – Walker, Guehi, Stones, Shaw – Rice, Mainoo (Palmer, 70.), Saka – Bellingham, Foden (Toney, 89.), Kane (Watkins, 61.)
II. félidő:
Gólok
47. perc: egy jobb oldali spanyol akció végén Yamal befele tört, majd a túloldalon a második hullámban teljesen üresen érkező Williams elé gurított, aki 8 méterről ballal egyből kilőtte a hosszú sarkot (1-0).
73. perc: Saka húzott el a jobb oldalon, középre passzolt Bellinghamhez, aki egyből lekészítette a labdát Palmernek, ő pedig 19 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot (1-1).
86. perc: a bal oldalon Cucurella nyerte a futóversenyt Walkerrel szemben, középre adását követően pedig a berobbanó Oyarzabal is megelőzte Guehit, így 5 méterről könnyedén passzolt a kapu közepébe (2-1).
A meccs
A döntőt felvezető ünnepség végén az előző győztes Olaszország egyik legjobbja, Giorgio Chiellini hozta be a finálé résztvevőire utaló piros-sárga és piros-fehér szalagokkal feldíszített trófeát a pálya mellett felállított emelvényre.
Az első percekben mindkét csapat azt nyújtotta, ami eddig jellemezte a játékát az Eb-n: az angol többnyire hátul próbált passzolgatni, az előre játékba viszont már pontatlanság csúszott, a spanyol pedig a párharcokat bátran felvállalva támadólag lépett fel. A spanyol mezőnyfölény ellenére a kapuk nem forogtak veszélyben, tíz perc elteltével először az ezúttal is nagy kedvvel futballozó Nico Williams betörése okozott izgalmat, de Stones az utolsó pillanatban blokkolta a lövést. A szigetországiak jóval kevesebbet birtokolták a labdát, a spanyol kapuig pedig csak elvétve jutottak el. Az idő múlásával még nyomasztóbbá vált a spanyolok labdabirtoklási fölénye, azonban a rivális védelme jól zárt, így helyzetek nem voltak, csak néhány távoli lövési kísérlet, melyek mindegyikét blokkolták az angol védők, illetve a beívelések és szögletek rendre pontatlanok voltak. Ennek nyomán az első félidő jószerivel úgy telt el, hogy egyik kapusnak sem volt védeni valója, végül közvetlenül a szünet előtt Unai Simon hárította könnyedén Foden kiszorított helyről leadott lövését.
Térfélcsere után az első spanyol akció gólt eredményezett Yamal és Williams összjátékának végén, sőt, alig egy perccel később majdnem a második támadás is hasonlóképpen végződött, akkor viszont Olmo nagy helyzetben, tíz méterről nem találta el a kaput. A gól alapjaiban változtatta meg a játék képét, ugyanis az angolok teljesen megzavarodtak, már nemcsak támadásban, hanem védekezésben sem voltak hatékonyak. A spanyolok pedig felbátorodtak, néhány perc leforgása alatt több veszélyes szituáció alakult ki Pickford kapuja előtt, mint az egész első félidőben, Morata és Williams lövése is góllal kecsegtetett, de mindketten célt tévesztettek. Bő tíz perc után azért felocsúdott a háromoroszlános gárda, amit Bellingham lövése jelzett. Ennek ellenére a spanyolok jártak közelebb a gólhoz, ugyanis Yamal nagyszerű, jobb alsó sarokba tartó lövését Pickford védte bravúrral. Bő negyedórával a vége előtt aztán megbosszulta magát, hogy a spanyol csapat nem tudta eldönteni a találkozót, ugyanis a csereként beállt Palmer hajszálpontos lövéssel váratlanul egyenlített. Néhány percet leszámítva a hajrában beszorult Anglia, az első „meccslabda” az immár 17 éves Yamal előtt adódott, azonban rosszul találta el a labdát, így Pickford védeni tudott. A másodikat viszont a Palmerhez hasonlóan csereként beállt Mikel Oyarzabal már kihasználta.
A hátralévő kevés időben igazán egyetlen egyenlítési lehetősége volt Angliának, akkor egy támadáson belül három is, de Unai Simón és Dani Olmo mentése után a harmadik kísérlet már fölé szállt.
Összességében a végig jobban futballozó Spanyolország megérdemelten diadalmaskodott.
