Mezőkeresztes nagyközség a megye déli csücskének egyik legrégebbi, sok történelmi vihart megért ősi települése. Borsod megye területe már 40 ezer éve lakott, ezen belül Mezőkeresztesé is. Tipikus településmagként, valamikor a történelmi idők előtt jöhetett létre a Kács-Sályi patak partján, a Csincse-patak és a Tardi-ér között. A község belterületén ugyan nem végeztek régészeti ásatásokat, de beszakadt vermekből, alapásásokból a bükki barlangi leletekhez hasonló ősrégi használati tárgyak, eszközök kerültek elő. A korai népvándorlás megindulása után a feltételezett szórványtelepülést a szkíták foglalhatták el, akik nagyon érdekes és értékes nyomot hagytak maguk után: az Aranyszarvast. A gyönyörű aranylelet a régebben a településhez tartozó Zöldhalompusztán került elő 1928-ban (Zöldhalompuszta 1995. január 1. óta Csincse része). A III. században a kelták, az V. században a jazigok és a szarmaták telepedtek le itt, őket követték az avarok és a hunok. A VII. század táján építhették az ún. Csörsz árkát, amely valószínűleg védősánc lehetett. A település nevét valószínűleg a Diósgyőrben letelepedett keresztes lovagokról kaphatta, akiknek e tájon kiterjedt birtokaik voltak. A XIV. században Mezőkeresztes Diósgyőrhöz tartozott. A település 1456-ban V. László királytól városi rangot, címert és pecsétet kapott. Mátyás király 1471-ben további kiváltságokkal ruházta fel a várost. Az egri ostrom után három évvel Bornemissza Gergely itt ütközött meg a nyílt mezőn a törökkel � a sokszoros túlerő miatt azonban csúfos vereséget szenvedett. A törökök őt magát is elfogták, rabláncra fűzve Sztambulba vitték, ahol felakasztották. 1596-ban szintén nagy csatára került sor, ez volt az ún. mezőkeresztesi csata vagy a �borsodi Mohács�. Az ütközetben a keresztény hadak fényes diadalt arattak, a török megfutamodott. Sajnos, több okból, mégis fordult a kocka: a zsákmányra éhes zsoldosok nem törődtek a törökök üldözésével, akik egy idő után visszafordultak a menekülésből, és csapást mértek az ellenfélre. Korabeli adatok szerint több mint 30 ezer ember holtteste maradt temetetlenül a csatatéren. A török bosszúvágyában az egész környéket feldúlta, az élet csak kiűzésük után indulhatott meg újra. Mária Terézia 1755-ben minden addigi jogába visszahelyezte a várost, amely azonban a XIX. század végére egyre inkább háttérbe szorult.
Mezőkeresztes egyik nevezetessége a Hoffmann-kastély, ahol Hoffmann Julianna (Munkácsy Emilné) élt. A szájhagyomány szerint járt náluk Munkácsy Mihály, aki Mezőkeresztesen és Tardon találta meg az �ősmagyar typusokat� a készülő Honfoglalás (1895) c. munkájához, amely ma is a magyar parlament ékessége.
Mezőkeresztes település több száz éves története során számos tragédia, pusztulást, majd fellendülést ért meg.
Egyes történetek szerint a község a keresztes lovagokról kapta a nevét, akiknek ezen a tájon volt a birtokuk. A település lakosainak száma nem lehetett nagy, mert Zsigmond király oláhokat telepített a községbe, akik később teljesen elmagyarosodtak. V. László 1456-ban címert és pecsétet adományozott a már várossá fejlődő Keresztesnek. 1471-ben Mátyás király kiváltságot adományozott a városnak, s hogy tovább fejlődjék, 1475-ben Diósgyőrött kelt oklevélben azoknak, akik Keresztesen nyílt helyen új házat építenek, akik omladozó, vagy pusztuló házban telepednek le, 5 évi adómentességet engedélyezett. A szépen fejlődő város további haladását megakadályozta a törökök terjeszkedése. A törökök már Eger ostromakor megtámadták Keresztest és adófizetővé tették. 3 évvel később Bornemissza Gergely Keresztes alatt ütközött meg a törökökkel egy szerencsétlen kimenetelű csatában. A pusztításokat tetőzte be az 1596-ban a város határában lezajlott gyászos emlékű ütközet, a „mezőkeresztesi csata”, amelyet néhány történész joggal „borsodi Mohács”-nak is nevez. A háromnapos ütközetben először az egyesült királyi és erdélyi sereg győzött a szultán vezetése alatt álló törökök felett, de amikor a győztesek a zsákmányoláshoz fogtak, a törökök visszafordultak és megverték a magyar sereget. Így a győzelem vereséggé változott. A törökök ekkor az egész megyét behódoltatták, Mezőkeresztest és vidékét feldúlták és elpusztították. Amikor a Kamara visszaszerezte a Diósgyőri-uradalmat, Mezőkeresztes is az uradalomhoz került. 1755-ben Mária Terézia privilégiumot ad Keresztesnek. A szabadságharc idején Mezőkeresztes volt Görgey főhadiszállása s utána sokat szenvedett a cári seregektől, melyek Görgey nyomában megszállták az akkori Borsod-megyét.
XIX. század végén a város mindinkább visszaesett. Mind politikai, mind gazdasági tekintetben egyre hátrább szorult. Erre jellemző példa, hogy a vasút megépítése alkalmával az 1860-as évek végén a terv szerint a „vaspálya” Mezőkeresztest közvetlenül érintette volna, de a község nagygazdái és birtokosai ezt nem engedték.
A XX. I. Világháborúja közvetlen jelentős harci cselekményekkel nem érintette Mezőkeresztest, de a II. Világháború során német csapatok beszállásolták magukat 1944. március 20-án községünkbe. Nemsokkal később a zsidó lakosságot gettóba gyűjtötték és elszállították. A háború vége előtti utolsó hónapokban a község állatállományának jelentős részét elhajtották. A postahivatal távbeszélő központját felrobbantották
1970 március 1-jén Mezőkeresztes nagyközségi rangot kapott
Mind a mai napig nagy hírnévnek örvend a Mezőkeresztesi Férfikórus. Jogelődje 1856-ban alakult és azóta képviseli községünket különféle versenyeken, fesztiválokon.
Látnivalók
Református templom
A református templom szentélye gótikus stílusú, a XV. században épült. Hajója és tornya viszont már XVIII. századi építésű, barokk stílusú. A belsőben 1770 körül készült, rokokó stílusú padok állnak.
Római katolikus templom (Szent Kereszt felmagasztalása)
A templom két építési időszak két stílusát tükrözi. A szentélye megmaradt a XV. századi gótikus templomból. Hajója és tornya viszont újabb építésű, barokk stílusú.
Cím: MezőkeresztesDózsa György u. 30
Tel: +36 (49) 530 045
E-mail: hivatal@mezokeresztes.hu
Web: http://mezokeresztes.hu/
