A település története
Az ismert és bizonyítható adatok szerint Bicske – korabeli változatok alapján Bykche, Biccke, Bykcze, Biczke, Bitske – már 1306-ban létezett, amikor Botond fiai, leszármazottai, János és Péter, bicskei birtokukon engedélyt kaptak vámszedésre. A Bykchei család adataival viszont már 1258-ból is találkozhatunk: ennek több generációja több uralkodó alatt gyarapította a család birtokait. A székesfehérvári István Király Múzeum kutatásai szerint a Bicskei-medencében, a Szent László-patak mentén már a honfoglalás előtt is voltak települések. A különböző adománylevelek bizonyítják, hogy a Bykchei család birtokaival, a terület helyzetével, változásaival, tulajdonjogával évszázadokon át foglalkoztak.
A középkori adatok között említésre méltó a Bicskei család részére 1443. június 10-én kiadott „Pallosjog”, amely elismeri I. Ulászló híveinek, Bicskei János fiainak (Benedek, György, Mihály, István és János) hűségét, s a pecsétes írás felhatalmazza őket arra, hogy a birtokon törvény szerint saját maguk is eljárhassanak. A mohácsi vész után, a török hódoltság idején (1541-1686) Bicske is török uralom alá jutott. Székesfehérvár 1543-i eleste után Bicske és vidéke Komárom megyéhez került. A zűrzavaros időkben ez a település, illetve lakossága is sokat szenvedett.
A település 1773-ig volt falu, 1773-tól 1871-ig mezőváros, illetve 1872. január 1-jétől nagyközség. Közben 1688-tól 1877-ig járási székhely. 1877-től 1946-ig a váli járáshoz tartozik, majd 1947-től 1983. december 31-ig, a járások megszűnéséig ismét járási székhely. A korábbi századokban Fejér megyéhez tartozott, majd 1647-ben Komárom megyéhez került. 1693-tól folyamatosan Fejér megyei terület. 1984. január 1-jétől városi jogú nagyközség, 1986. január 1-jétől város.
A város címere függőleges, háromszög alakú, világoskék pajzs, amiben címerkép egy függőleges jobbra és balra hajló arany búzakalász, a pajzsderékban jobboldalt ekevas, baloldalt toll, tölgyfaág két levéllel és három makkal, illetve a pajzstalp közepén egy méhkas tölgyfalevéllel. A pajzson jobbra forduló, dőlt, csőrös sisak, rajta leveles díszítő korona, amelyből fehér szarvas ugrik elő, a címer színeit viselő kék-sárga színű szalaggal. A címerkép arany búzakalásza és ekevasa a fejlett mezőgazdaságot, a tölgyfaág az erdőgazdálkodást és állattenyésztést, a méhkas a lakosság szorgalmát, a toll pedig a tudomány, művészet és irodalom helybeli művelését jelképezi.
A város műemlékei: a 18. századi barokk római katolikus templom, a 18. századi református templom, az 1830 körül épült református klasszicista lelkészlak, a 18. századi barokk Batthyány – kastély, a 18. századi Szent Flórián szobor, a 19. századi klasszicista Nagy Károly mauzóleum, hegyi kastély és csillagvizsgáló romjai, a Nepomuki Szent János szobor.
A városkép jellegzetességéhez tartozik a Hősök tere, a 14-15. században épült román stílusú templom alapfalaival, az I. világháborús emlékszoborral.
A Kossuth téren Kossuth Lajos mellszobra áll. A Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola előtt Vajda János mellszobra látható.
A templomkertet Griger Miklós (római katolikus plébános Bicskén 1931-1938 között) és Szent István szobra díszíti.
Cím: Kossuth tér 14.
Tel: +36 (22) 566-500
E-mail: pmh.bicske@t-online.hu
Web: http://www.bicske.hu
