A kutatásban, amelyben biológusok és csillagászok működtek közre, azt vizsgálták, hogy a bálnák vándorlásában milyen szerepet játszik az űridőjárás.
Sönke Johnsen, a Duke Egyetem biológusa egy furcsa összefüggésre mutatott rá a kutatás során: amikor a Nap felszínén fekete napfoltok jelentek meg, a szürke bálnák és más cetfélék nagyobb arányban vetődtek partra – olvasható a The New York Times cikkében.
The New York Times✔@nytimes
Scientists have found some evidence that when the surface of the sun is pocked with dark sunspots — an indicator of solar storms — gray whales are more likely to strand themselves on beaches https://nyti.ms/3cvzVTU
Sunspots and Stranded Whales: A Bizarre Correlation
A collaboration between biologists and an astronomer sought to add evidence to the idea that whale migration is affected by solar weather.
nytimes.com
A napfoltok a Nap „felszínén”, a fotoszférában létrejövő erős mágneses tér koncentrálódása következtében a mágneses fluxussűrűség helyein keletkeznek. A napfoltok általában csoportosan jelennek meg, és körülbelül egy hónapig maradnak fönn.
A Napból a Föld légkörébe érkező mágneses impulzusok egy-egy napkitörés alkalmával olyan erősségűek is lehetnek, hogy mágneses viharokat okoznak. Ennek következménye például a sarki fény is. Mivel a napfoltok a Nap mágneses csomópontjaiként értelmezhetők, szoros összefüggés van a napfoltok gyakorisága, illetve a Földet érő mágneses zavarok között.
A Current Biology tudományos lapban megjelent tanulmány szerint ez a jelenség összefügghet a bálnák partra vetődésével. A biológusok azt már megállapították, hogy sok állat érzékeli a Föld mágneses mezőjének vonalait, és ezt a tájékozódáshoz használják. A szürke bálnák, amelyek évente akár tizenhatezer kilométert is vándorolhatnak, valószínűleg hasonló érzékelésre támaszkodnak.
A partra vetődött egészséges bálnák esetében az egyik elmélet, hogy az állatok pusztán rossz irányba fordultak, az esetek pedig hasonló mintát mutattak a napfoltok megjelenésével.
A kutatók azt remélik, fel tudják tárni a mágneses alapú tájékozódási módszer részleteit, a napfoltokon kívül pedig más tényezőket is figyelembe vesznek. Az egyik, hogy a Föld mágneses tere hogyan torzul egy ilyen eseménynél.
A kutatásból úgy tűnik, a bálnák a mágneses viharok közben erősödő rádiófrekvenciás zajokra érzékenyek. Ha ez beigazolódik, az azt jelenti, hogy ez a zaj zavart kelt a bálnák mágneses érzékelésében. De nem zárható ki, hogy a naptevékenységek más élettani hatással is bírnak a bálnákra nézve.
