Múlt- a városalapítás előtt
Kazincbarcika utcái, parkjai épületei szelíden simulnak a Sajó- völgyi dombvidék lankái közé, a Bükk hegység és a Sajó folyó találkozásánál. Kazincbarcika születése egészen a honfoglalásig nyúlik vissza, az itt talált régészeti leletek és tárgyi emlékek alapján.
A városnak nevet adó települések közül Sajókazincot 1240-ben említik először a források Cozonch néven. 1576-ban már önálló egyházközség, amelynek fíliái Barcika, Berente, majd a közeli Szuhakálló is.
A 19. század közepén Sajókazinc már jelentős agrártelepülés, ahol a falu birtokosai az 1850-s években bányát nyitnak. A település neves szülötte Egressy Béni, a Szózat zeneszerzője.
A diósgyőri és ózdi vaskohászat fejlődése keresletet támasztott a Sajó- völgy ásványkincseire, amelynek eredményeként az itt lakók télen a bányában. tavasztól őszig a mezőgazdaságban és erdőgazdaságban dolgoztak. A vasútvonal az 1870-es években épül ki, ami bekapcsolja a térséget az ország vérkeringésébe.
Az I. Világháborút követően 1921-ben a Sajókazinchoz közeli Berentén alapította meg Kandó Kálmán az „Imperiál” petrolkémiai alapon működő szénlepárlót, amely a nehézipar első jelentős beruházása volt a Sajó-völgyben. Erre az időszakra tehető a kiserőmű megépítése is, amely elektromos árammal látta el a környező településeket, bányákat és ipari üzemeket.
A másik névadó település Barcika, Alsó és Felsőbarcika összeolvadásával alakult ki. A 19. században már jómódú agrártelepülés, amelynek hangulatos, tornácos lakóépületei még ma is láthatóak a történelmi városrészben.
Városalapítás
A II. Világháború után az ország erőteljes és gyors iparosodásba kezdett, amelyben fontos szerepet töltött be a Sajó-völgy a jó közlekedési és földrajzi adottságaival, a már meglévő bányászattal. A térségbe tervezett ipari koncentráció: hőerőmű, szénosztályozó, bányagépjavító kokszoló üzem és műtrágya gyár építése, újabb bányák megnyitása azzal járt együtt, hogy egy új várost kellett építeni.
1947-ben közigazgatásilag összevonták Sajókazincot és Barcikát, majd az összevont települések 1948 óta viselik a Kazincbarcika nevet. A települést 1954-ben egyesítették Berentével, és ekkor nyilvánították várossá. Az 1954-ben történő várossá alakuláskor a közigazgatási területe 4600 hektár volt, és a lakosság száma elérte a 12 000-et.
Az ötvenes évek időszaka a nagy ipari üzemek- BVK, Borsodi Hőerőmű, Szénosztályozó- építése, valamit az ország legnagyobb lakásépítési programja. A hatvanas években már lakják a Lenin út, Május 1 út, Építők és Hámán Kató utcákat. A város Kelet-Magyarország egész területéről érkező bevándorlók otthonává vált.
A Borsodi Vegyi Kombinát már akkor is meghatározó szerepet játszott a város életében. Több ezer munkahely létesítése mellett számos intézményt, sportegyesületet működtetett, és részt vett a város építésében. A városi szerepkörű intézmények kiépülésével Kazincbarcika funkcionális értelemben is várossá vált.
A város tervezői különös gonddal ügyeltek arra, hogy az épületek, közintézmények emberléptékű méretben, szellősen, sok zöldfelülettel, parkkal körülölelve épüljenek. Ezt a városépítési filozófiát 1982-ben Hild –emlékéremmel ismerték el.
A kilencvenes évek óta Kazincbarcika Tardona felé terjeszkedik, itt alakult ki egy kertvárosi negyed. Így jól megférnek Kazincbarcikán a történelmet idéző „falusi településrész” tornácai, kerekes kútjai, a tardonai modern kertváros, és az iparosodás panel-otthonai.
KAZINCBARCIKA – „FALUSI” TELEPÜLÉSRÉSZE
A XIX. Század nyugodt világát idézik Kazincbarcika „falusi „ településrésze, ahol még láthatóak tornácos házak, gémes és kerekes kutak, pajta, istálló, orgonabokrok, falusi kis utcák.
KAZINCBARCIKA – EGRESSY ÚT:
A rendszerváltás előtti Lenin út az 50-es, hatvas évek szocialista realista lakóépületei ritkaság számba mennek ma hazánkban. Az U lakú elrendezés, ablakok, bejáratok kialakításai, a köztes kis terek, az épületek erkéyei, domborművei mind- mind az akkori épitészet emlékeit őrzik.
KAZINCBARCIKA -PINCESOR:
A szőlő a városi címerben is meghatározó diszitőelem. Pincesorokat találhatunk a város déli domjain és északi területein. A modern város kontrasztja a széő és régi borspincék világa.
Kazincbarcika a szobrok térplasztikák, emlékművek, emléktáblák változatos világa. A különféle stilus, anyag, témagazdagság jellemzi őket.
A VÁROSKÖZPONT SZOBRAI:
Jókai Mór mészkőszobra
Egressy Béni kőportréja
Munkácsy Mihály
Derkovits Gyula
Táncospár
Diana őzzel,
A VÁROS EMLÉKMűVEI:
* Kuruc lovas
* I.Világháborús emlékmű
* Városépítők- Borsodcem bejárata
CSONAKÁZÓ-TÓ:
Közkedvelt pihenőpark, horgászparadicsom, csónakázó tó . Rengeteg virág, változatos faállomány színesitik.
KAZINCBARCIKA LEGÖREGEBB ÉPÜLETE :
A 15. században épült Kazincbarcika alsói református templom
Vasúttörténeti gyűjtemény a vasútállomás épületében Relikviák a vasút történetéből. Gyűjtő: Husonyicza Gábor
Cím: KazincbarcikaFő tér 4.
Tel: +36 (48) 514 700
E-mail: hivatal@kazincbarcika.hu
Web: http://www.kazincbarcika.hu/
