A völgyek között széles, dél felé enyhén lejtő platók jó termőképességű talaja évszázadok óta biztos megélhetést nyújtott itt az ember számára, amire utal az is, hogy a falu alsó végén a rómaiak korából telepnyomokat és érméket találtak, míg az avarokra vonatkozóan az 1941-ben végzett ásatások során 87 síros temetőrészletet tártak fel. A község neve egyébként 1200 után, 1220 körül bukkan fel először az írott forrásokban, 1332-ben Gerc alakban említik, s az is bizonyított, hogy 1332-ben Doboka és Görcsöny önálló plébániák voltak. A török hódoltság alatt mindkét község elnéptelenedett. Egy 1721-es iratban említik Doboka romokban heverő Keresztelő Szent János templomát. Görcsönyt a 17. század végén valószínűleg szerbek lakták, feltételezések szerint az utolsó lakója 1700-ban költözhetett el. A 18. század elején lakatlan vidéken 1723 körül ismét szerbek telepedtek le, a század közepén katolikus délszlávok érkeztek ide, majd a század második felében jöttek a németek. Az első magyar családok a múlt század közepén telepedtek le, s ezzel egy időben kezdődött a délszláv lakosság elköltözése, majd az első világháború után valamennyi szerb lakosa az anyaországba optált. 1930-ban például 35 magyar, 637 német és 3 egyéb anyanyelvű lakosa volt Görcsönynek. Dobokán viszont a második világháborúig alig akadt nem német anyanyelvű ember, ott az 1930-as népszámlálás adatai szerint 6 magyar, 217 német és 1 egyéb anyanyelvű ember élt. Mindkét települést érintette a II. világháború után a németek kitelepítése, a helyükbe a Felvidékről érkeztek magyar családok. A Csele-patak melletti Cselegörcsöny és Cseledoboka községeket pedig 1944-ben Görcsönydoboka néven egyesítették, s itt 1970-ben 61 magyar és 559 német élt.
Cím: Görcsönydoboka Csele u. 43.
Tel: +36 (69) 340 011
E-mail: korjegyzoseg@somberek.hu
Web:
