Képzeljük el, hogy egy felrobbanó csillag fénye világítja meg az éjjeli égboltot.
Páratlan látvány lenne, ami akár katasztrófához is vezethet; ha ugyanis elég közel van, akár egy tömeges kihalási esemény előidézője is lehet. Kutatók egy csoportja szerint a szupernóvák legalább egyszer már csapást mérhettek a földi életre.
A 359 millió évvel ezelőtti késő-devon kihalási esemény egyike volt a Föld élővilágát ért öt legnagyobb kihalási hullámnak, egyes becslések szerint az akkor élt fajok 79 százaléka odaveszett. Idáig a kutatók nem tudták megmondani, mi okozta a katasztrófát, most azonban az Urbana-Champaigni Illinois-i Egyetem munkatársai fontos nyomra akadtak;a devon és a karbon időszak között keletkezett kőzetekben olyan spórák őrződtek meg, amiket nagyon erős uv-sugárzás égethetett meg.Ez arra utal, hogy az ózonréteg valami miatt összeomlott. De mi pusztíthatta el bolygónk védőpajzsát?
Pusztító sugarak
Habár a vulkanizmus és a globális felmelegedés is a végletekig roncsolni tudja az ózonréteget, a kutatók nem találtak bizonyítékot arra, hogy ezek bármelyike meghatározó esemény lett volna a devon végén. Szintén valószínűtlen, hogy meteoritbecsapódás, napkitörés, vagy gammakitörés okozta volna a problémákat.Ezek az események gyorsan véget érnek, és nehezen elképzelhető, hogy olyan tartós ózoncsökkenést okoznának, ami a devon periódus végét jellemezte”– mondta Jesse Miller, a PNAS tudományos folyóiratban megjelent publikáció társszerzője.
A szakértők ehelyett inkább arra gyanakszanak, hogy egy nagyjából 65 fényévre lévő csillag felrobbanása rombolta le az ózonpajzsot.
A közeli szupernóva kettős csapást jelentett. Először pusztító UV-, röntgen- és gammasugarakkal szórta meg a Földet, majd nagyon hosszú ideig kozmikus sugárzásnak tette ki a bolygót. A planétát és az ózonréteget pusztító folyamatok akár 100 000 évig is eltarthattak.
Ez bizonyíthatná, hogy szupernóva a tettes
A fosszilis bizonyítékok szerint a biodiverzitás 300 000 éven át csökkent, vagyis több katasztrófa történhetett, és nem csupán egyetlen csillag semmisült meg.Ez teljesen elképzelhető. A masszívabb csillagok általában csoportokban találhatók meg, így a robbanást akár egy másik szupernóva is követhette”– magyarázta Miller.
„Normál esetben ezek egyike sem található meg a Földön, csakis kozmikus robbanásokkal kerülhetnek ide” – mondta Zhenghai Liu, aki társszerzőként vett részt a tanulmány elkészítésében.
A következő lépés az lesz, hogy a kutatók plutónium-244-t és szamárium-146-t fognak keresni a devon és karbon közötti időszakból származó rétegekben.
Ami a jövőt illeti, a legközelebbi csillag, ami hamarosan szupernóvaként fog megsemmisülni, a Betelgeuse 600 fényévre van tőlünk – szerencsére túl messze ahhoz, hogy kárt okozhasson.
