Blanche Monnier egy párizsi előkelő családban született a 19. század közepén. A jó hírnévnek örvendő megözvegyült édesanyjával és bátyjával éltek egy palotában, a franciaországi Poitiers városában.

A lány nagyon félénk volt akinek kapcsolata az édesanyjával már fiatal korában megromlott.

Ez az anya 25 évre bezárta lányát egy sötét kamrába… amikor a rendőrség belépett a szobába, szörnyű dolgot fedezett fel!

A nemesi családban felnövő kis Blanche-nak csodálatos gyermekkora volt, majd elbűvölő fiatal hölgy lett belőle. 25 évesen Blanche beleszeretett egy nála idősebb, szegény ügyvédbe, ezt pedig anyja nem tűrhette. A lány egy ideig megpróbálta titokba tartani a szerelmi kapcsolatot, azonban édesanyja rájött és erőteljesen közbelépett, és kérte lányát, hogy szakítsa meg véglegesen a kapcsolatot.

A szerelmes lány azonban nem engedelmeskedett, ezért anyja annyira dühös lett, hogy bebörtönözte saját lányát a palota egyik tetőtéri szobájába. Azt tervezte, hogy miután lánya hajlandó lesz szakítani szerelmével, akkor majd szabadon engedni.

De a fiatal nő erre nem volt hajlandó, mert teljes szívéből szerette a szegény férfit. A fiatal nő sokszor megpróbált kiszabadulni a fogságból, de feladta, mert a vastag falakat és ajtót semmivel sem tudta áttörni. Végül Blanchenak 25 évet kellett várnia, hogy kiszabaduljon a fogságból. 1901. május 23-án, a történelmi város rendőrségére érkezett egy névtelen levél, amelyben a levél írója leírta, hogy a rue de Sarlos 21. szám alatt egy borzalmas bűncselekmény zajlik és már 20 éve fogva tartanak egy lányt a kamrában.

A rendőrök először nagyon is kételkedtek a levél hitelességében, hiszen jó hírnévnek örvendő palotáról volt szó. Ennek ellenére azonban kimentek és ellenőrizték, hogy minden rendben van-e. Amikor a rendőrök benyitottak a 20 éve fogvatartott lány szobájába, megdöbbentek.

A szobából kiáradó bűz elviselhetetlen volt. Blanche teljesen meztelenül és lesoványodva feküdt az ágyban.

Az 52 éves nő rémisztően sovány volt, hiszen negyedévszázadon át maradékokból élt. Megtagadták tőle a toalettet, így szobájában fellelhető volt évtizedek összes mocska. Ennek ellenére még csak ki sem szellőztettek nála. A levegő olyan büdös volt, hogy senki sem bírta ki pár percnél tovább odabent. A szoba tele volt, ételmaradékokkal, amiket a fogva tartók dobtak az áldozat elé (pl. rohadt kenyér, zöldségmaradványok, kagylóhéj, stb.). A szoba tele volt kártevőkkel, még a fogoly szalmazsákján is több tucat bogár szaladgált. Emellett Mademoiselle Monnier nem mehetett társaságba sem. A 25 évnyi magány és unalom kikezdte a nő pszichéjét.

Ez az anya 25 évre bezárta lányát egy sötét kamrába… amikor a rendőrség belépett a szobába, szörnyű dolgot fedezett fel! 2

Madame Louise és Marcel Monniert letartóztatták a kínzás gyanújával. Az élemedett korú özvegy beismerte bűnösségét. Elmondta, hogy 1876-ban az akkor 27 éves Blanche beleszeretett egy idősödő, elszegényedett ügyvédbe. Az anyja ezt nem fogadta el, de a lánya hajthatatlan volt. Louise-nak ekkor borzasztó ötlete támadt. megkérte a fiát, Marcelt, hogy zárja be a nővérét a kúria egyik emeleti szobájába. Az özvegy azt állította, hogy csak arra vártak, hogy Blanche letegyen rangon aluli szeretőjéről. Arra ők sem számítottak, hogy a nő még 25 év múlva is ott lesz. Amúgy sem engedhették volna ki, mert akkor Blanche beszélt volna másoknak is a fogságáról. Tehát túl messzire mentek.

Ez az anya 25 évre bezárta lányát egy sötét kamrába… amikor a rendőrség belépett a szobába, szörnyű dolgot fedezett fel! 3

Az anyát – már ha hívhatjuk így – a vallomástétel után előzetes letartóztatásba helyezték. 15 nappal később meghalt. A fiát, Marcelt bíróság elé állították. Azzal védekezett, hogy az egész Louise ötlete volt, és hogy nem tettek erőszakot az áldozaton. 15 hónap börtönre ítélték, de a fellebbezése során felmentették. A bíróság ugyanis elfogadta azt az érvet, hogy Blanche bármikor kijöhetett volna, csak nem akart.

Blanche-ot azonnal kórházba szállították, de még így sem volt biztos, hogy életben marad. Végül megerősödött, de a 25 évnyi kínzás és a magány hatalmas lelki és szellemi károkat okozott neki. 1913-ban egy blois-i elmegyógyintézetben hunyt el. 1930-ban André Gide író könyvet írt az életéről A poitiers-i visszavonult címmel.

Nem tudom elképzelni, hogyan tehet ilyen szörnyű dolgot egy anya a saját lányával. Nemcsak szerelmi életét tette tönkre örökre, hanem embertelenül elvette szabadságát és valósággal az őrületbe kergette. És sajnos a történet végén senki sem jött ki győztesként.

Forrás: buzzblog.eu