Érdekes: Garanciákat kért az Egyesült Államok kormánya, hogy a hazatérő Szent Korona nem fog szovjet kézre kerülni.. – képek, videó

Az Amerikai Egyesült Államok elnökének különgépe, az Air Force Two 1978. január 5-én a késő esti órákban lépett be a magyar légtérbe, fedélzetén legbecsesebb történelmi ereklyénkkel, a Szent Koronával -erről a történelmileg fontos eseményről az Origo írt.

Az elnöki különgéphez a magyar légtér határán a pápai légibázisról felszállt MiG-21-es vadászgépekből álló kötelék csatlakozott, díszkíséretet adva a hazatérő Szent Koronának. A Ferihegyi nemzetközi repülőtér betonján landoló Boeing 707-est katonai tiszteletadásra felsorakozott díszzászlóalj fogadta. Az ország csak másnap, január 6-án értesült a nagy eseményről, a Szent Korona harminchárom év eltelte utáni hazatéréséről a Magyar Televízió Országházból sugárzott élő adásában, amit a Szent Korona ünnepélyes átadásáról közvetítettek. A szakrális koronázási ékszerek hazatérését hosszadalmas és teljes titoktartás mellett lefolytatott diplomáciai tárgyalások egész sora előzte meg. A magyar államiság legfőbb szimbóluma azonban csak a hazatérése után bő két évtizeddel később, 2000. január elsején került legméltóbb helyére, az Országházba.

A magyar Szent Korona egészen egyedülálló klenódiumnak számít a világtörténelem koronázási ékszerei között. Az ősi magyar közjogi hagyomány szerint a Szent Korona a magyar nemzet szakrális megtestesítője, minden hatalom és jog forrása, ami éppen ezért sohasem lehetett egyetlen uralkodó magántulajdona sem; ceremonális koronázási ékszerként minden megválasztott magyar király csupán egyetlen alkalommal, a koronázási szertartáson viselhette.

A Szent Korona útja Ferenc Józseftől Szálasi Ferencig

A kiegyezést lezáró utolsó közjogi aktusként 1867. június 8-án I. Ferenc József ausztriai császárt a budavári Nagyboldogasszony-templomban Magyarország apostoli királyává koronázták. Ferenc József megkoronázása után a budavári királyi palota lett a Szent Korona hivatalos őrzési helye, egészen 1944 végéig. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után Perényi Zsigmond és Radvánszky Albert bárók, koronaőrök a várpalota páncéltermében őrzött koronázási ékszereket az egyre bizonytalanabbá váló háborús helyzet miatt a semleges és diplomáciai mentességet élvező pápai nunciatúrára akarták menekíteni, átmeneti megoldásként. 

Angelo Rotta pápai nuncius ( nagykövet) beleegyezését is adta a koronázási ékszerek átvételére és ideiglenes megőrzésére, ám a terv végül nem valósult meg, és a Szent Korona eredeti őrzési helyén, a várpalota páncéltermében maradt. Alig néhány hónap alatt 1944 őszére még tovább romlott a hadi és a politikai helyzet; a Vörös Hadsereg alakulatai szeptember 23-án Battonya és Csanádpalota térségében átlépték a trianoni határokat, és ezzel az ország területe hadszíntérré vált. Pajtás Jenő ezredes, a koronaőrség parancsnoka 1944. október 10-én néhány megbízható koronaőrrel felhozatta a várpalota óvóhelyéről a klenódiumokat

 és azokat az éjszakai sötétség leple alatt a Vár területén titokban elásták, 

hogy a Szent Korona ne kerülhessen se a németek, sem pedig a puccsszerű hatalomátvételre készülő nyilasok kezére. 1944. október 15-én Horthy Miklós kormányzó kiugrási kísérlete részben a rossz szervezés, részben pedig belső árulás miatt gyorsan összeomlott.

 Másnap, október 16-án a kormányzó erőszakos elmozdítása után a németek az őket végsőkig kiszolgálni kész Szálasi Ferencet, a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom fantaszta vezérét ültették hatalomba. A saját álomvilágában élő nyilasvezér totális hatalomra törve a csonka országgyűléssel megszavaztatta az úgynevezett nemzetvezetői jogállásról szóló törvényt, hogy egyszemélyben birtokolhassa a miniszterelnöki és államfői hatalmi jogosítványokat. Ezzel összefüggésben indíttatott nyomozást a Szent Korona feltalálására is. Máig nem tudni, hogy ki „súghatott” a nyilasoknak a klenódiumok rejtekhelyéről, mindenesetre Szálasi emberei megtalálták a koronaőrök által elrejtett koronázási ékszereket.

 1944. november 4-én Szálasi Ferenc az Országház épületébe vitette a Szent Koronát, és az igencsak foghíjas országgyűlés előtt arra tette le  „nemzetvezetői” esküjét. A nyilas ceremónia időpontjában a Vörös Hadsereg páncélos ékei már Kecskemét határában, a fővárostól alig 100 kilométerre jártak, éppen ezért a „nemzetvezető” november 6-án Veszprémbe, a Magyar Nemzeti Bank ottani trezorjába szállíttatta át a Szent Koronát.

Egy benzines hordótól Fort Knox szupertitkos páncélterméig

1945 januárjára mindössze néhány dunántúli vármegyére zsugorodott össze Szálasi Ferenc „Hungarista Birodalma”. A frontvonal közelében fekvő Veszprém emiatt már nem számított biztonságos helyszínnek a koronázási ékszerek további őrzésére. Éppen ezért Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek, valamint Mindszenty József veszprémi püspök azzal a közös kéréssel fordult Szálasihoz, hogy a koronázási ékszereket a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló pannonhalmi bencés apátságban helyeztesse el. 

A katasztrofális hadi helyzet ellenére a németek végső győzelmében fanatikusan hívő „nemzetvezető” azonban elutasította a főpapok kérését, és a Szent Koronát, valamint a koronázási ékszereket Kőszegre, a nyilas kormányzat utolsó magyarországi székhelyére vitette. A Vörös Hadsereg Kőszeget megközelítő egységei elől menekülve 1945. március 27-én Szálasi és nyilas kompániája elhagyta Magyarország területét. A koronázási ékszereket először az ausztriai Mariazellbe, majd onnan a bajorországi Mattsee-be, a „nemzetvezető” egy ottani szállodában berendezett utolsó „rezidenciájára” szállították, ahol az amerikaiak 1945. május 5-én véget vetve Szálasi rossz emlékű pünkösdi királyságának, fogságba vetették a „nemzetvezetőt”.

 Még ezt megelőzően, április 26-án éjszaka azonban a koronaőrök parancsnoka, Pajtás ezredes a nyilasok tudta nélkül kiemelte a Szent Koronát a koronázási jelvényeket őrző vasládából. A becsomagolt koronát és a többi klenódiumot egy kettéfűrészelt benzineshordóba helyezte, majd egy sziklafal tövében elásta. Az ezredesnek még arra is kiterjedt a figyelme, hogy eltüntesse a friss ásás nyomait. Amikor május elején Pajtás ezredes is fogságba esett, az illetékes amerikai parancsnokot azonnal beavatta a titkába. 

A fogva tartóit elvezette a sziklafalhoz és átadta számukra a földből kiásott Szent Koronát. 

 Szálasi még az elfogása előtt, 1945. április végén úgy rendelkezett, hogy halála esetén legalább öt évig tartsák titokban a koronázási ékszerek rejtekhelyét, és amennyiben ez alatt az idő alatt sem lesz újabb nyilas kormánya az országnak, akkor Adolf Hitlernek, a Harmadik Birodalom Führerének adják át a relikviákat.

 (A „nemzetvezető” realitásérzékét jól illusztrálja, hogy mindezt alig egy-két nappal Hitler öngyilkossága előtt adata utasításba.) Az amerikai katonai hatóságok a magyar koronázási ékszereket először Augsburgba, onnan pedig a volt német birodalmi nemzeti bank frankfurti trezorjába szállították át. A szakrális klenódiumok viszontagságos útja innen már az óceánon túlra, az Amerikai Egyesült Államok aranytartalékait őrző Minnesota állambeli Fort Knox-ba vezetett.

Titkos tárgyalások Washington és a kádári pártállam képviselői között

A magyar Szent Koronát először az 1944. december 22-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány kérte vissza az amerikaiaktól 1945 nyarán, ám a Truman- adminisztráció ekkor még kitért a konkrét válaszadás elől. Egy évvel később, 1946-ban viszont már arról tájékoztatták Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnököt, hogy az Egyesült Államok kész visszaszolgáltatni a koronázási ékszereket. A magyar miniszterelnök azonban a kommunisták egyre szemérmetlenebb és gátlástalanabb hatalmi praktikái miatt ekkor már úgy vélte, hogy még nem érett meg a helyzet a klenódiumok hazaszállítására. A hidegháború kibontakozásával pedig hosszú évtizedekre lekerült a napirendről a Szent Korona hazahozatalának kérdése is. 

A Rákosi-diktatúra, valamint az 1956-os forradalmat és szabadságharcot vérbefojtó szovjet invázió és az azt követő kádári megtorlás, a kommunista restauráció évei alatt a mélypontjukra zuhant amerikai-magyar kapcsolatok nem tették lehetővé a magyar koronázási ékszerek visszaszolgáltatásának újratárgyalását. Csak az 1970-es évek közepére konszolidálódott annyira a két ország közötti kapcsolat, hogy ismét terítékre kerülhessen a Szent Korona hazaszállításának kérdése is. 

Elsőként 1976 májusában Gerald Ford amerikai elnök tett konkrét ígéretet a koronázási ékszerek visszaszolgáltatására 

Szekér Gyulának, a Minisztertanács Washingtonban tárgyaló elnökhelyettesének. Az 1976. novemberi amerikai elnökválasztásokat megnyerő demokrata párti Jimmy Cartert hivatalba lépése után az amerikai emigrációban élő Nagy Ferenc volt kisgazda miniszterelnök, valamint Király Béla az 1956-os Nemzetőrség egykori főparancsnoka is a koronázási ékszerek visszaadására biztatta.

 Az amerikai magyar emigráció jelentős része viszont több okból is ellenezte a klenódiumok átadását. Érvelésük szerint a Szent Koronát nem szabad a kommunisták kezébe adni, és a koronának csak akkor szabadna hazatérnie, ha a kommunista rendszer is megszűnt már Magyarországon. 

Többen pedig amiatt aggódtak, hogy a hazaszállított Szent Korona a szovjetek kézére kerülhet. 

Ilyen előzmények után 1977 októberében Cyrus Vance, a Carter-kormányzat külügyi államtitkára (külügyminisztere) arról tájékoztatta az ENSZ közgyűlésére érkezett magyar külügyminisztert, Puja Frigyest, hogy az elnök eldöntötte; záros határidőn belül visszaadja a magyar népnek a Szent Koronát. Annak érdekében, hogy a koronázási ékszerek hazaszállításának megszervezése zökkenőmentes legyen, Vance teljes titoktartást kért Puja Frigyestől, amit a magyar külügyminiszter meg is ígért neki.

 1977. november 3-án azonban Oaker demokrata képviselő nyilvánosságra hozta az elnök döntését, ami komoly felháborodást váltott ki az amerikai magyar emigráció soraiban. Carter elnök a tiltakozó hangok ellenére megbízta Philip M. Kaisert, az Egyesült Államok frissen kinevezett budapesti nagykövetét a Szent Korona hazaszállításával kapcsolatos intézkedések koordinálására, amiben magyar részről Nagy János külügyminiszter-helyettes lett a kijelölt partnere. A Szent Korona visszaszolgáltatásának feltételeit az amerikaiak határozták meg. A Carter-adminisztráció egyrészt garanciát kért arra, hogy az átadásra kerülő koronázási ékszerek nem kerülnek a Szovjetunióba, másrészt feltételül szabta, hogy az átadási ceremónián ne legyen jelen az MSZMP első titkára, Kádár János. 

Utóbbit azzal indokolták, hogy az elnök nem a (párt)államnak, hanem a magyar nemzetnek adja vissza a Szent Koronát. E feltételekre figyelemmel a felek abban állapodtak meg, hogy a koronázási ékszereket formálisan a magyar népet képviselő Országgyűlés fogja átvenni. Az amerikaiak lehetővé tették, hogy még a klenódiumok hazaszállítása előtt a magyar kormány által megbízott két szakértő, Kovács Éva művészettörténész és Szvetnik Joachim ötvösművész a helyszínen vizsgálhassák meg a koronázási ékszereket.

 A két szakértő a Fort Konx-i vizsgálatok után megállapította, hogy a klenódiumok kétséget kizáró módon eredetiek. 

(A vizsgálat lehetőségét azért kérte a magyar fél, mert voltak olyan meg nem erősített hírek, miszerint a klenódiumok másolatai kerültek Amerikába.) Miután az összes fontos kérdést tisztázták a felek, már csak a hazaszállítás időpontjáról kellett megállapodniuk.

Az államfőket megillető 21 ágyúlövéssel tisztelegtek a méltó helyére került Szent Koronának

A hazaszállítás és az átadási ceremónia időpontját is az amerikaiak határozták meg. Eszerint a koronázási ékszereket és az azokat kísérő hivatalos amerikai delegációt az Egyesült Államok elnökének kettes számú különgépe, az „Air Force Two” fogja Magyarországra hozni, 1978. január 5-én. A hivatalos átadási ceremónia pedig másnap, január 6-án lesz lebonyolítva. 1978. január 5-én késő délután a Magyar Néphadsereg díszzászlóalja és a koronázási ékszerek fogadására kijelölt magyar delegáció tagjai is felsorakoztak a ferihegyi repülőtér betonján, ám az Air Force Two a megadott időpontban mégsem tűnt fel a légtérben. Az elnöki gép többszöri rádióüzenet-váltások után csak több órás késéssel, este fél tízkor fogott betont Ferihegyen.

 Amikor az Air Force Two belépett a magyar légtérbe, a honvéd légierő Pápáról felszállt MiG-21-es vadászgépekből álló köteléke csatlakozott az elnöki géphez és díszkíséretet adva egészen Ferihegyig kísérték a fedélzetén a Szent Koronát Magyarországra hazahozó Boeing 707-est. A pártállami rendszer becsületére legyen mondva,

 hogy még a kádári kommunista hatalom is államfőnek kijáró tiszteletadással fogadta a magyar történelem harminchárom évi távollét után hazatérő szakrális koronázási ékszereit. 

A Szent Korona hivatalos átadására másnap, január 6-án került sor az Országházban, ünnepélyes külsőségek között, amit élő egyenes adásban közvetített a televízió. Az amerikai kormányzat és nép nevében Cyrus Vance külügyminiszter adta át a koronázási ékszereket, aki felolvasta Carter elnöknek magyar néphez szóló üzenetét is.

 Az előzetesen egyeztetett protokoll szerint a Szent Koronát – a magyar nép nevében – Apró Antal, az Országgyűlés elnöke vette át köszönetét tolmácsolva Carter elnöknek, és az amerikai népnek. Az ünnepélyes ceremónián az Országház történetében első alkalommal csendült fel egyszerre az amerikai és a magyar himnusz, az ünnepség pedig a Szózat hangjaival fejeződött be. 

Kádár János tartotta magát az alkuhoz, és távol maradt a parlamenti ünnepségtől. 

A Szent Korona és a koronázási ékszerek a Parlamentből a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek át. Már jóval a rendszerváltás után, az 1998-ban hivatalba lépett első Orbán-kormány volt az, amely sok év adósságát törlesztve végre törvénybe foglalva emelte méltó helyére a magyar nemzetet és államiságot megtestesítő szakrális klenódiumot, a magyar Szent Koronát. 

Az Országgyűlés által elfogadott 2000. évi I. számú törvény hatálybalépésének napján, 2000. január elsején harangzúgás közben díszszázad és a koronaőrök kíséretében ágyútalpon vitték át a Szent Koronát az ünneplő tömeg sorfala között a Magyar Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe. A Kossuth téren a magyar történelmi zászlók alatt felsorakozott díszzászlóalj katonai tiszteletadással fogadta a Szent Koronát, majd az ünnepi beszédek elhangzása után a Himnusz hangjai alatt, az államfőknek kijáró 21 ágyúlövés dörgése közben vitték végleges helyére, a Parlament Kupolacsarnokába a magyar államiságot megtestesítő legszentebb klemódiumot.

Hirmagazin.eu