Hofi Géza a szelep. Így emlegették a nagy nevettetőt. Mondván, ő majd kimondja helyettünk az igazságot, jól beolvas az elvtársaknak, és a nép hangján szólal meg. Hofi bármit kimondhat, kritizálhatja a rendszert, kigúnyolhatja a lassan, komótosan épülgető szocializmust. S a közönség felszabadultan, ugyanakkor kínjában is nevet.
De miként lehetett ennyire szókimondó Hofi? Bátor tett volt ez, avagy valóban szelepként alkalmazta őt a kommunista rezsim?
– A mai napig megdöbbenek azokon a véleményeken, amelyeket hallok vagy olvasok Gézával kapcsolatban. Vannak, akik azt gondolják, Géza valami függőségi viszonyban volt a pártvezetéssel. Hogy összejárt velük, és közéjük tartozott. Szó sem volt ilyesmiről. Az én imádott férjem színész volt, és járta a saját, nagyon is bátor útját. Soha nem ment el vadászni Kádár Jánossal, ez csak egy legenda. De várjon, mutatok magának valamit…
Mindenki ezt olvassa most!
S Hofi Ildikó elővett egy réges-régi újságot. A legendás művész felesége rendkívül közvetlen, szimpatikus hölgy. Afféle tűzrőlpattant asszonyság. S hiába telt el immár 19 esztendő, a mai napig rajongásig szereti Hofi Gézát.
És mutatja ezt a réges-régi újságot, ott van egy karikatúra, amelyen a mosolygó Kádár János épp a földet bámuló, megilletődöttnek tűnő Hofi Géza vállára teszi a kezét. Alatta a képaláírás: „a múltkor – a kritikussal – kicsit erős volt”. Majd így folytatta Hofi Ildikó:
Mindenki ezt olvassa most!
– Nézze meg jól ezt a karikatúrát, nézze meg a tollal írt mondatot: Hofi Gézának Üdvözlettel Kádár János. S a dátum: 1975. március 27. Hát ilyen kapcsolatban voltak ők ketten. Soha nem vadásztak együtt, ám ha valahol, valamilyen eseményen találkoztak, tisztelettel köszöntötték egymást. Nem felejtem el azt sem, amit Géza mesélt Kádárral kapcsolatban. A pártfőtitkár humoros ember volt, mert egyszer valamelyik találkozójuk során odaállt a férjem elé, felvonta a szemöldökét, és szigorú arccal megjegyezte: kémeim jelentették, hogy ragyogóan utánzom Hofi Géza hangját… és sétált tovább, mintha mi sem történt volna.
Tény, hogy Hofi Géza műsoraiban, monológjaiban, színházi vagy televíziós fellépéseiben mindig ott volt a rendszerkritika. Hol nyíltan, hol burkoltan mondta el a véleményét a világról s az országról, amelyben éltünk. Kivételezett volt, ezt kár lenne tagadni.
Mindenki ezt olvassa most!
– Gézát szerencsére soha nem vitte el a nagy fekete autó. És ez elsősorban Aczél Györgynek, az akkori kulturális élet meghatározó pártfunkcionáriusának köszönhető. Tisztelte a férjemet, s talán belátta ő is, hogy hiába éltünk a vasfüggöny mögött egypártrendszerben, hiába működött folyamatosan a propaganda, ennyi rendszerkritikát el kell viselni. Különösen, ha egy olyan hiteles, utánozhatatlan és népszerű művész mondja, mint Hofi Géza…
Aki július 2-án lett volna 85 esztendős, s aki nem csak azért halhatatlan, mert tiszteletére ezen a napon emléktáblát avattak az Anker közben.
https://youtu.be/NGRx_kFtq-U
Díjai, kitüntetései
- Magyar Rádió nívódíja (1970, 1973, 1975, 1976, 1987, 1990)
- Jászai Mari-díj (1970, 1973)
- Magyar Televízió nívódíja (1974, 1975, 1977, 1978, 1986)
- Érdemes művész (1977)
- Karinthy-gyűrű (1979)
- Munka Érdemrend Aranyfokozata (1985)
- Veszprémi TV-fesztivál – Koncert színész- és közönségdíja (1986)
- EMeRTon-díj (1987)
- Kiváló művész (1988)
- Déryné-díj (1995)
- Kőbánya díszpolgára (1995)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996)
- Bonbon díj (1996, 1999, 2000)
- Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997)
- Huszka Jenő-díj (1997)
- Kossuth-díj (1998)
- Demény Pál-emlékérem (2000)
- Pro Cultura díj (2000)
- VI. kerület díszpolgára (2003) (posztumusz)
blikk
