A marylandi Alexander Historical Auctions aukciós ház – amely többek között értékes történelmi dokumentumok árverezésével foglalkozik – kínálja eladásra azt az 1945. április 24-én keltezett és mindeddig ismeretlen iratot, amelyről a média mint Adolf Hitler „búcsúleveléről” tudósított.
A berlini kancellária földalatti bunkerébe bezárkózott Hitler azonban csak az öngyilkossága előtti napon, április 29-én diktálta le személyi titkárnője, Traudl Junge számára a politikai végrendeletét, ami valóban a búcsúlevelének tekinthető. A most nyilvánosságra került dokumentum történeti értékéből azonban ez nem sokat von le, ugyanis a Ferdinand Schörner vezértábornagynak címzett levél számít Hitler mindeddig ismert utolsó írásbeli üzenetének.
Bizonyos, hogy ez az utolsó ismert személyes üzenet Hitlertől
A Jerusalem Post napilap értesülése szerint az Egyesült Államokban egy marylandi aukciós ház, az Alexander Historical Auctions bocsátja licitre azt a Harmadik Birodalom Führere által jegyzett és mindeddig ismeretlen válaszlevelet, amit Adolf Hitler 1945. április 24-én –hat nappal a halála előtt – Ferdinand Schörner vezértábornagynak, a Sziléziában makacsul védekező Északi hadseregcsoport parancsnokának írt.
Bill Panagopulos, az aukciós ház igazgatójának nyilatkozata szerint az iratot azét lehet Hitler búcsúlevelének tekinteni, mert „nincsen más fellelhető dokumentum, amelyben Hitler azt deklarálná, hogy Berlinben akar maradni és meghalni.”
A Führer levele lényegében elutasító válasz az utolsó hónapokban a kedvenc tábornokává előlépett Schörner tábornagy korábbi írásos javaslatára, amelyben Schörner azt kérte Hitlertől, hogy hagyja el Berlint, és utazzon Bajorországba, hogy az „alpesi erődből” irányítsa tovább a birodalom védelmét.
„Berlinben fogok maradni, hogy a Németországért folyó döntő ütközetben becsülettel vegyek részt, és minden itt maradó előtt jó példát mutassak. Úgy hiszem, így teszem a legnagyobb szolgálatot Németország számára. A többieknek pedig üzenem, hogy mindent meg kell tenni Berlin megvédéséért. Ott úgy tud a legjobban segíteni, ha minél korábban észak felé tör” – áll többek között Hitler Schörner vezértábornagynak írt válaszlevelében.
Az Alexander Historical Auctions – átszámítva – 23 millió forintos kikiáltási áron bocsátja licitre a ritka történelmi dokumentumot.
Csak a halála előtti napon diktálta le valódi búcsúleveleit
Noha a sajtóban úgy prezentálták a most nyilvánosságra került és árverésre felkínált iratot, mint a Führer „búcsúlevelét”, ám a dokumentum kétségtelen különlegessége ellenére Adolf Hitler csak napokkal később, 1945. április 29-én diktálta le a hozzá hű titkárnője, Traudl Junge számára a valódi búcsúlevélnek tekinthető politikai és személyes végrendeletét.
A politikai végrendelet betegesen torz, és mindenért a „világzsidóságot” felelőssé tévő alaptéziseit
Hitler még az előbb említett dokumentumoknál jóval korábban, 1945. február 4. és 26. között diktálta le bizalmas híve, Martin Bormann, a pártkancellária vezetője számára.
A nyugaton megkísérelt utolsó nagy ellentámadás, az ardenneki offenzíva 1945. január közepén történt összeomlása, valamint a Vörös Hadsereg márciustól kibontakoztatott feltartóztathatatlan nagy támadó hadműveletének megindítása után
Hitler végleg leköltözött a berlini kancellária földalatti bunkerébe,
hogy onnan kísérelje meg a lehetetlent: az angolszász szövetségesek és a Berlin felé törő szovjet ukrán valamint belorusz frontok feltartóztatását.
Amikor 1945. április 16-án Georgij K. Zsukov marsall 1. belorusz frontja, valamint Iván Konyev marsall 2. ukrán frontja elindította a végső rohamot a „fasiszta fenevad odúja” Berlin ellen,
a náci párt és katonai vezetők közül is többen azt tanácsolták Hitlernek,
hogy még azt megelőzően hagyja el a birodalmi fővárost, mielőtt összezáródna Berlin körül a szovjet ostromgyűrű.
Speer erősítette meg Hitlert abban, hogy maradjon Berlinben
Noha Hitler március végétől egyre inkább arra hajlott, hogy nem hagyja el Berlint, de ennek ellenére mindez egészen április 24-ig nyitott kérdés maradt.
Hitler 56. születésnapján, 1945. április 20-án utoljára gyűltek össze a náci főemberek a birodalmi kancellária megtépázott épületében.
Zsukov is gondoskodott „születésnapi meglepetésről”, ugyanis éppen április 20-án kezdték el nehéztüzérséggel lőni az 1. belorusz front berlini külvárosokat már megszállt egységei a belvárosi kormányzati negyedet.
Emiatt a nyomott hangulatú születésnapi fogadáson több náci vezető,
köztük Bormann is újfent azt javasolták Hitlernek, hogy mielőbb hagyja el Berlint,
és vonuljon vissza az úgynevezett alpesi erődbe, ami sokkal inkább a goebbelsi propaganda fantáziaszüleménye, mintsem valós katonai védővonal volt.
Egyedül Albert Speer, Hitler építésze valamint nagyhatalmú fegyverkezési minisztere javasolta azt igen határozottan a Führernek, hogy maradjon Berlinben, mert egyedül ez illik bele úgymond a történelmi küldetésébe.
Speer gondolatai nem maradtak hatástalanok,
és Hitler ekkor, április 20-án döntötte el végleg, hogy Berlinben marad „mindhalálig”.
A történelmi forrásokból rekonstruálható módon pedig az április 24-i szokásos helyzetértékelésen jelentette ki először nyilvánosan, hogy a háború elveszett, és mindennek vége van.
Stüszi kalapban menekült a „profi lógósokat” irtó fanatikus náci
Már ennek az elhatározott szándéknak a jegyében íródott meg április 24-én Hitler válaszlevele Schörner vezértábornagy számára. A magas és nagydarab szemüveges katona, aki sokkal inkább gimnáziumi tanárra, mintsem egy hadvezérre emlékeztetett, az összeomlás hónapjaiban vált Hitler kedvenc tábornokává.
Schörner a fanatikus náci már az 1920-as évek óta tagja volt a pártnak,
ám egészen a háború végéig nem tartozott Hitler belső köreihez.
Az összeomlás hónapjaiban azzal hívta fel magára a Führer figyelmét,
hogy brutálisan kegyetlen rendszabályok bevezetésével terrorizálta az alárendeltjeit,
a már teljesen értelmetlen és csak felesleges áldozatokat követelő ellenállás folytatása céljából.
Az általa csak „profi lógósoknak” nevezett, a harc közben az egységeiktől elszakadt katonákat az erre a célra létrehozott tábori-csendőr alakulataival elfogatta, és a szökevénynek vagy dezertőrnek minősített szerencsétleneket a helyszínen, mindenféle tárgyalás vagy processzus nélkül felakasztatta.
Ugyanígy járt el a hadseregcsoportja körzetében fekvő városok azon civiljeivel is, akik meg akarták adni magukat a településüket ostromló Vörös Hadsereg alakulatainak.
Apró adalék, hogy amikor 1945. május 8-án Schörner Dönitztől, a hitleri végrendelettel államfővé megtett tengernagytól megkapta a kapitulációról szóló hivatalos értesítést, azonnal tiroli ruhába átöltözve,
köpenyben és Stüszi-vadász kalappal a fején
egy kisgép fedélzetén sietősen elmenekült, magukra hagyva tisztjeit és katonáit.
A sorsát azonban így sem kerülhette el, mert az amerikai fogságba került tábornagyot kiadták az oroszoknak, akik a Szovjetunióban elkövetett háborús bűncselekmények miatt 25 év kényszermunkára ítélték.
1955-ben került vissza Németországba, ahol viszont
a saját katonái ellen elkövetett kegyetlenségek miatt, 1957-ben négy és fél évbörtönre ítélték.
Schörner Hitlernek írt levelét a Führer válaszával együtt bocsátják árverésre.
origo, Hirmagazin.eu
