Mészáros Lázár naplója 1849-50.
Szombat 6. Megtettem bókjaimat az ottani pasának [Salim], három napja rossz a kedvem a visszatért hideglelés által. A rossz kedély miatt ki sem jövök a házból, másnap megérkeztek a tevék, felrakták bútorainkat, és 11 órakor útnak indulunk lóháton. Az utcákon asszonyok, emberek, főbbek és alantasak bámulnak, és a büdös utcákon valahára keresztülhatolván a szabadba értünk. Az angol konzul két lányával szintén lóháton kísérnek egy fertály órányira a várostól, a hazájukból száműzött oláhok, derék, művelt emberek is végbúcsút vettek. S a szép hegyes-völgyes, művelt tájakon 6 óra múlva Aksuba értünk, a vagyonos, de törökös földművelő kis faluba, ahol a selyemtenyésztés jó sikerrel és haszonnal ádja meg őket. Nevét egy helyi folyótól vette, melynek két partján fekszik, a víz fehéres színű és innen van a falu neve, ha zápor, eső, hóolvadás egyszerre jön, és több ideig tart, a falut is elmossa, ami megtörtént. Becsületes, jószívű gazdánk volt.
Vasárnap 7. Inegöl, hasonló föld és táj, meglehetős műveléssel foglalkozó városka, szép házakkal és iskolával. Gazdám előkelő birtokos, a téli sárgadinnyét műveli, mivel pedig meglehetős dumlek[118], vagyis törökül duilek-el kedveskedett, el is beszélgettem vele. Meglehetős és nagy építményű pasa moséjának eredetét is elbeszélte.
Hétfő 8. Pazardzsik kisvárosba éltünk, hasonló helyzetű, mint az előző, mind a két helyen birtokos és előkelő török uraknál voltam, kik azonban az ajándékot, 30 piasztert igenis elvették.
Kedd 9. Kursuma faluba értünk, hol valamikor ólombányászatnak kellett lenni, itt termesztik legbővebben a szezám olajmagot, melyet a tésztás süteményekre tesznek, hogy jó ízt kapjanak. Itt egy angol lovas színész jött elénk, aki a lovával bókokat és más mesterségeket, úgymint megdöglést mutatott be, eddig az utazás kellemes volt, mivel szép volt az idő. Szolejman bej félve a rossz időtől nyugnapot sem hagyott, és azt jól tette.
Szerda 10. Az Olympos magasabb részének áthágása történt meg, ezer lábnyival alább a havasoknál, melyek fehér folyókkal jobbról díszelegtek. Eleinte cser és tölgyes, később fenyős részbe értünk, a rossz út, a hanyag kezelés miatt elszomorodva az ember gondatlanságán, mely a növekvő polgárosodással a tüzelési eszközöket és szereket a szükségesnél jobban, durván, gondatlanul pusztítja. Végül átkelve és leereszkedve 9 órai utazás után Dodurga szegény helységbe értünk és megháltunk. Összetett gerendákból álló házak fogadtak, melyek külső rendetlen és szomorú állapota ellenére, a belső tisztaság, a perzsákkal és szőnyegekkeli ellátottsága meglepett. Szegény volt a nép, mégis kedves és mindenét felajánló.
Csütörtök 11. Az utolsó helységbe értünk, idáig majd egyhuzamban utaztunk ide. S egy bokor, egy fa imitt-amott, kopasz, meszes tájak, rosszul művelt földek kezdődtek, szegény falu, legrosszabb és piszkos szállás, de jó nép végül.
Péntek 12. Kutahiába értünk, egyfelől az észak-napkeletre hullámos, laposféle (dombos völgyes) magasságok és alacsony fekvésűek, nyugatdél felé magas hegyláncok, mind kopár, elhagyott, rosszul művelt terek. A város piszkos, büdös, szűk utcákkal, semmi vagy csak marhából, lóból és búzából álló, átmenő kereskedelemmel, elszigetelve a török és Európa jobb részétől, egy kaszárnyába zárva, megszorítva. Az egyéni szabadság egy epés, májbeteg parancsnok kényétől függ, ez az ausztriai bosszúvágytól kiválasztott hely. A török először jelentkező nagyszívűsége ily alacsony gyengeséggé aljasult, ellenségének kedvét keresi és magát porkalábnak tekinti, hálásnak kellene lennünk, és nem lehet ott, ahol az emberi érzést annyira bántják. Soha nem lesz belőlük semmi, gyermekek maradnak, míg talán egy nagy szerencsétlenség és egy erős, szebb jellem őket az álomból és tétlenségből fel nem riasztja, hogy rendeltetésük szerint ténykedjenek.
Szerda 16. Öt napja már, hogy itt vagyunk, még kint nem voltam. A nagy kaszárnya hossza 150 lépés, elég tért ad a mozgásra, mindenhol építenek, nagy szobákból kisebbeket. Még magam is csak ma aludtam egyedül, szobám kicsi, de elég tisztes, ha meleg lesz, hűvös, minden kertészkedési gondolat a személyi korlátozás miatt felfüggesztve. A tavasz itt még nem kezdődött, és mint mondják, csak három hónap meleg, a többi hideg, szép kilátás. Rossz a piac, a has is megtanulja a mértékletes életet, a pénz 113 piaszter lesz egy napra, ebből felét megtakarítjuk, valamikor, ha kiszabadulunk, hasznát vehetjük.
Csütörtök 17.- Hétfő 21. Megint öt napot éltem, vagyis inkább tenyésztem, mert életnek nem lehet mondani azt, mely csupa materiális szükség megszerzésével, emésztésével, és egyik napról a másikra mindig csak avval foglalkozik a legjobban. A has és annak kielégítése főbb szerepet visz ugyan a külső világban, és ha azt bölcs, eszes ízléssel és kellemes modorban tudják közömbösíteni, úgy a műveltség még nagyobb fokra hág. De itt, hol egyszerű és rossz az étel, ez a foglalatosság kissé baromi.
De mit lehet tenni, elszakítva a civilizált élettől, mely bár magában több unalmat rejt, mint gyönyört, de mivel az egyetlen, melyet a legjobban ismerünk. Azaz ismerünk jobbat, és a legjobbat is ismerjük, de mivel az csak még eszemben létezik, és a bolond okosságtól a gyakorlatba menni nem engedték, mivel olyan, mint amit Napóleon mondott Joulenak vagy Fultonnak az első gőzhajó alkalmazása ajánlatánál, mely őt Anglia legyőzőjévé tette volna, túl szép, hogy praktikus legyen. Úgy a világot boldogító eszméről is azt mondják, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Na hagyjuk ezt, ha a mostani és még a jövő szerencsétlenségek halmaza lesújt az élő nemzedékre, akkor Locke mondatát „il faut refaire: la raison humaine” utánozzák, és egy újat, még nem próbáltat, még sehol sem használtat fognak munkába venni, és abból talán valami jobb fog kikerekedni.
Elszakítva a napi sajtótól, mely ha több badarságot és hazugságot mond is mint igazat, de mivel a mostani élet fűszeréhez tartozik, fáj nélkülözni. Fáj annál inkább, mivel a jelen események, felsőbb és alsóbb tettek szülői a jövendőnek, melyek alkalmat nyújtanak gondolkozásra, s ezáltal egy pár óra megölésére. Fáj még azért is, mivel a magánlevelek is nélkülöztetnek, fáj még végtére, mivel sebes kijöttünk honunkból könyveket hozni elmulasztotta velünk. Az igaz, hogy írunk, amint ezt, úgy a múltat is leírjuk, de nem elég, s így mindig nyugat felé sóvárgunk, mivel keleten élünk, onnan várjuk a Messiást.
Ezen Messiásnak Palmerstonnak kell lenni, kit jogaink tiprására és az ő ígéreteire emlékeztetve az idei parlamentben kérték szabadulásunk minél előbbi kieszközlését. Felhívtuk egyszersmind a francia, az amerikai és angol követeket közbenjárásra, mi sikere lesz, nem tudom. Sokat nem várok, de még kevesebbet fogok várni, ha Kossuth hevessége a nyilvános európai közvéleményhez nyilatkozatunkat hamarább nyomatja a hírlapokba, mintsem az előbbi eljárás sikeréről vagy sikertelenségéről meggyőződhetnénk. Ezen utolsó, csípős, erélyes, bár igaz, de nem ízléses nyilatkozat, végképp elzárja tőlem az ausztriai monarchiát. Furcsa, hogy a sors Kossuthot mindig az utamba hozza, bár vele soha sem szerettem együtt munkálkodni, most mégis vele együtt írtam alá a fontos okiratokat, egyszer csak megszabadulunk, és addig voyage à la galere.
Szombatról, azaz 19-ről 20-ra virradó éjjel földindulást éreztek kis rázkódtatásokkal a másik felén lakók 11 óra tájban. Én nem éreztem semmit, aznap tehát reggel tűz, délután eső, este földindulás volt, ez romantikus. Az idő mindig rossz, szél, eső váltják egymást, és ezt minél a rossz geográfiai helyzet teszi. Hideglelésem kisebbedik, talán elhagy. E rosszrúl Dembinskinek, a francia konzulnak Brusszába írtam. Egy engem is meglátogató amerikai által, kiben nemigen sokat találtam, és akiből nemigen sokat vettem ki. Kíváncsiságból jött ilyen híres személyeket, mint mi vagyunk, látni, képe jelentéktelen, de meglehet, hogy több lakik benne, a frenológiáról kevés fogalmat mutatott, és híres honfiát, Castlet híréről sem ismeri. A nevét elfelejtettem megkérdezni.
Kedd 22. – Péntek 26. Állásunk mind szűkebb körre szoríttatik, a levelek sem biztosak, és így porkalábunk elzár a többi európaitól.
A heti politikus bulletin Európa bonyolult állapotának további lefestésével foglalkozik, Ausztria, Bajorország, Würtemberg, Szászország felfegyverezve, mint déli német szövetség a porosz, a bádeni és más kisebb fejedelemségek északi német szövetsége ellen. Ez a felfegyverkezés szegényíti őket, és a háttérben a titkosan működő orosz karjai lehetnek, mely nyilvános titkú céljának eléréséhez jobban és jobban közeledik. Franciaország szétválva, gondolatban gyengén szerepel, ha csak külső támadás nem egyesíti őket. Az angolok érdekeiket hajhásszák, és a görögök elleni viselkedésük sem méltányosabb, mert Palmerston a muszka ellen vél ezzel dolgozni. Ausztria addig otthon organizál, de műve sem kielégítő, sem békés, a törvényes ítéletek folynak, a fiatal császár mégis hébe-hóba némely engedékenységet mutat. Előestéjén vagyunk valamilyen eseménynek, mely az előbbit amnesztiába vezetné, elgyengülve nyugalom lesz, de még a jobb lét felé több zűrzavarnak kell bekövetkeznie, hogy a szükség jobbra tanítson.
Írtam testvéremnek, Hegedüsnek, gróf Zichy Zsigmondnak.
Egészségem még mindig rossz, nem vagyok képes gondolkozni, miniszteriális életem leírása gyéren halad és talán soha sem végeztetik be.
Tegnap egy protestációt írtam Szoliman bejnek, semmi haszna nem lesz, de mégis jó, hogy tudja, miképp gondolkozunk felőle.
Szombat 27. – Kedd 30. Megint egy hó elmúlik, és hogy, és miképp? Az idő rossz volta, állapotunk határozatlansága, a meddig itt-tarthatósága létünknek, igen rossz egészségem, melyik ha egy bajból kifordul, egy másikba beesik. Ismétlése mindannyi életem folyama alatti szenvedéseimnek, nincs tengeri betegség, melynek helye és alkalma nincsen. Ez lankadtságot és szellemi gyengeséget ad, mely unalmas másoknak és önmagamnak, egykedvűvé, részvétlenné, s tudja Isten, mivé tesz.
Dacára az eljárásnak mégis újságokat kaptunk. Európa még soha bonyolódottabb, elégedetlenebb, zavarosabb állapotban nem volt. Mindenki szeretné a megtámadást és egy se akar támadni, mindenki érzi a felfegyverzett békesség káros állapotát, és mégsem mer egy határozott lépést tenni. A kormányokat soha kényszerből sem szerették és kedvelték kevésbé a népek, azok soha sem értették kevésbé hatáskörüket és működési irányukat, mint most. Látják, hogy az erő, fegyver és hatalom kényszerítheti népeiket, magukat feláldozni, még sem voltak képesek vezetni, hanem kapkodnak nagy elvek kimondásával, melyek következményeit egészben felfogni nem tudják. Az, mire a közvéleményt maguk oldalára csábítani igyekeznek az egész dolgot úgy összevissza főzték, hogy abból egy olyan kófic jön ki, melyet emésztéskor sírás és rívás fog követni. Megfizetője több nép, de kormányok és dinasztiák is lesznek.
Itt egyszerre a jó kedvre szottyant száműzöttek hazamenetelről álmodoztak és álmodoznak, holott a fegyveres készség még nem áll igen közel a háborúhoz. Szimpátiák vannak és érdekek is, melyek az egyik kormányt a másikhoz közelítik, de mégsem olyan világos, hogy már elhatározva lenne. És ha úgy lenne is, hol van még a lehetőség Magyarhonunkat becsülettel meglátni, hol van a háború, és ennek a mi érdekünket előnnyel segítő nyert csaták elleneink ellen, hol van csak az erre való nagyszerű készültség jó barátainknál, a törököknél? Én nem láttam még, és ha van is, nincs támadó erővel ellátva. És ezek vigyenek vissza bennünket, ezek, kik szintén olyan rosszak, olyan csalfák, olyan szó nem megtartók, mint a legrókább két kormány, az ausztriai és a muszka? Noha általában a kormányok sokkal rosszabbak, erkölcstelenebbek népeiknél, de mégis vannak világos pillanataik, mikor elfelejtik természetellenes szerepüket, és jót tehetnek. De barátainknál, mennél többet vagyok köztük, annál többet látom, hogy minden a kénytől függ, itt semmire támaszkodni nem lehet, itt egy új Mohamed kell, így, mint most van, gyenge marad, mindig és mindig tovább süllyed, pedig sok jó tulajdonság van a török köznépben.
A reklamációknak volt egy darabig sikere, Szolejman megkövetett és most béke van, de meddig? Utolsó április az első meleg nap, talán szép májust hoz. Adja Isten.
Május. Szerda 1., Csütörtök 2. A költők mézes havát is elértük, és bizonyára vigasztalólag, mert melegebben.
Az Allgemaine Zeitung március 30-i, a Journal de Delet március 27-i száma mutatta magát, bulletin jött, melyben azt ígérik, hogy szeptemberrel vége lesz kínjainknak itt. És majd egy darabig szabadon leszünk, boldog szabadság alá és civilizált viszonyok közé jutunk, ha szereink és élet rugótollunk a honból kimarad vagy elapad, és aki semmit sem tanult vagy elélmedett, és a nyomorúság közel lesz, mit akar? És mégis inkább azt, mint az itteni hazug, kétszínű, titkolódzó kényuraság alatt, azért csak előre, a sír úgysincs messze.
Európa bonyolódott állapota mindegyre jobban összezavarodik. Franciahon represszív és reakciós eszközökhöz akar nyúlni, hogy a szocializmus jobban-jobban felemelkedő fejét agyonigázhassa, a szabadságot korlátozza, úgyhogy egy alkotmányos monarchiában több szabadság létezik, de meddig? Ausztriában elégedetlenség creator nélkül és minden nap várt bukással, Némethonban apró lövöldözések egymás ellen, lőpor és eredmény nélkül. Oroszhontól mindannyi és ő önmagától fél, annyira látja, hogy az eszméiket ki nem zárhatja. Barátaink, a törökök pedig Allahban és az angolokban bíznak, és tétlenül várják a jövendőt, félkész reformokkal állnak elő, melyekhez progresszió szerint két század kell, addig pedig az eszélyes és valódi okos szocializmus mást parancsol majd.
Dembinskitől kaptam levelet, hasonló állapotban létezik és még mindig hisz. Feleltem neki és Annoninak, egy hosszú levelet írtam. Egy angol és egy amerikai utazó viszi leveleimet Brusszába.
Szerda 1. – Hétfő 6. Elértük ezt is, se öröm, sem szomorúság, hanem olyan elfásultság, olyan nem bánom féle kedély az, mely uralkodik, még az idő is terheli sorsunkat, mert hideg, borultság, szél, esőzés váltják egymást. A jókedv szintén elmúlt, mert a postanap mit sem hozott. Hat darab német újság, az előbbi bonyolultságok folytatódnak anélkül, hogy valami eredményt látna az ember. Háborús készület mindenhol, de akarat sehol, ez olyan szemfényvesztés, mit csak a népek fizetnek meg ártatlanul, bár végettük mondják, teszik.
Az újságokban olvastam, mivel 60-as magammal az idézésre meg nem jelentünk, per contumatiam elítéltettünk, következőleg május vége felé olvashatjuk az ítéleteket. Az én ítéletem három közül egy leend, ha jól foghatom fel az át nem alakult, de alakulás felé fordult osztrák katonai hierarchiát. 1. halál törvény szerint, 2. 20 évi fogság, 3. örökös számkivetés, meglátjuk. Addig telhetőleg, mivel egészségem jobbra fordult, a vidéket járom be, hosszú sétákat teszek a hegyekben. Az itteni romladozó várat régi időkből, mely addig míg ágyúk nem voltak, a várost védhette. Másnap a hegyoldalnak tartottam és egy hegyre, a helység földszínétől 1000 lábra másztam fel, mind a két helyről kevés a kilátás a változatos földkerületre, még kevés zöld kecsegteti a szemet, a fák most virágzanak és csak hat hét múlva eszünk talán cseresznyét. Semmi más nem történt.
Kedd 7. – Vasárnap 12. Megint hat nap, de már természettől pártolt hat nap, mert a szép nyári napok nagyobbították az élvezetet. Már 19 foknyi meleget érzünk, reggelenként a séták folynak, és kies a helyzetem, lehet mondani. Ha az emberi restség, egykedvűség, gondatlanság és a török azt ékjeitől, a fáktól meg nem fosztja. A vár egy hegynek beillő dombra épült, és mellette hasonló magasságú hegyes helyek, elzárva az egyenes északi szelektől egy völgyet képeznek, melyben a séta a sebesen folyó patak mellett gyümölcsfák közt, a legkellemesebb. Noha árnyékban itt sem lehet sétálni, mivel egy részről kopár és mészkréta márgás pala, köves és földes magasságok, másrészről a kőből rakott kerítések akadályozzák. De a szem, a lélek jobban megnyugszik, mivel életet lát és működést a természetben és embereiben, noha minden vadon keverve, rend nélkül, az Isten gondjaira bízva növekszik. Ezt a völgyet választottam ki magamnak mindennapi látogatásul, mert legkevésbé fáradságos és legkisebb siralom völgyének nevezhetem el, ahol sirathatom a magam és mások bolondságát.
Megint kis élénkség lépett be, mert tegnap újságokat olvastunk. Az európai események nem jöttek elő, hanem folytatása a német szellem vajúdásának. A muszka hadi készültségével a nyugatra hat. Ausztria magát emancipálva az orosz protekciótól elsősége megtartásán munkálkodik. Otthon most már sem lövés, sem akasztás, hanem halálig bezáratás, ki nem mondja ugyan, de a 10 éven felüli börtönt 18-20 évig tartónak én tartom, még az országgyűlési követek el nem ítéltettek. A Jósika, Apponyi-párt egy reprezentációt nyújtott be a királyhoz vagyis a fiatal császárhoz, melyben oktalan eljárásnak nyilvánítja a történteket, és Magyarország rehabilitációját konstrukcionális szellemben kéri. Mit akarnak, világosan ki nem tetszik. A bulletinről, ha jobban elolvasom, majd máskor.
Egy francia pap, a sztambuli katolikus püspök káplánja, Villerau látogatott meg tegnap. Leveleket hozott másoknak, de különben csak a maga tisztében jött. A kíváncsisága szép és bennünket felvidított, noha eddig unalmas urak jöttek hozzám, vagy talán már a képem is unalmassá teszi őket, mert eggyel sem beszélhettem érdekes dolgokról.
Kedd 14. Dembinskinek írtam.
Szerda 15., Csütörtök 16. Francia újságok változtattak a közönséges életen, hanem mit sem hoznak mást a már tudott vajúdásokon kívül. A francia pap egy mellékesen elejtett szava, s a Journal de Debat sztambuli levelezése, amely a felőlünki határozatot az ittmaradásunkra nézve a szultán akaratától és a magyar körülményektől tételezi fel. Ez annyit jelent, ha Ausztria jó lábon áll, talán öt évig és azontúl is tarthat. Ezt fel sem vetettem volna, ha a francia pap, kit ázsiai létünk és vallásos állapotunk minő lábon állás miatt érseke ideküldött, azt nem mondja mellékesen, Brusszában jobban el leszünk helyezve télen. És ebből áll az egész török nagyszívűségi ámítás és a diplomaták ígéretei, melyek közül Stratford Canning tegnapelőtt ide érkezett levele szép szókat, sok készséget mond, de valódit semmit.
Már egy hete áprilisba tértünk vissza, oly változó és hideg lett a hőmérséklet. Séta, olvasás, beszédek és a többi a napirend. A reménység kevés, a tárgy szintén avult, az öröm absztrakt fogalom és Dante poklának felírását már mi is használjuk „voi chi entratate, lasciate agrivpanoza”. Fösvény kezdek lenni, mivel a múlt hónapban jó gazda voltam, 1200 piasztert megtakarítottam, kedves Lázárom, ez szép, csak így tovább.
Vasárnap 19. És itt van a pünkösd és van rossz kedv, mivel sem levelek, sem újságok nem jöttek. A török ezredesek nőjeiket hozatják, következőleg a nemtelen osztrák követ kikunyerálta, hogy itt teleljünk, még ugyan nem bizonyosság, de a valószínűsége alig tagadható. Tegnap szarvaspecsenyére vendégeskedtem, sok távollevőnk egészségére ittam és a Padisáéra, kinek szerencsétlensége, hogy asszonyosan neveltetett, és így jó szíve sugalmainak nem adhat kedve szerinti engedményt, pedig mily könnyen tehetné anélkül, hogy kárt szenvedne, sőt inkább becsületet szerezne.
Csütörtök 23. Feleltem Dembinskinek, Crespin két – 17-i és 18-i – levelére.
Kedd 28. Többnyire lusta és lankadt voltam, kevés becsületes gondolatom volt, vagyis ha dolgozni és eszmélkedni kezdek, beleunok, mind jele, hogy egészségem még helyre nem állott, s úgy is van, azonban ha akar, jobb lesz. Pénteken, 24-én megérkezett a posta és jött sokféle újság, melyekből az ember azonban okos nem lehetett. Minden újság tele, hogy így tartani lehetetlen, minden bulletin az orosz fegyverkezésről, az osztrák közeledő megbukásáról és a közeli háborúról beszél, hanem május végén vagyunk, és nem látunk még semmit. A francia kormány a mindig növekvő szocializmus ellen háborút indít, és rendőrileg nyomja, és ezek által hatalommá válván ez növekedik és végül győzni fog, csakhogy még nagy ínségen kell keresztülmennie, míg az igazságos és jótevő szocializmus győzedelmeskedik, melynek élén sem Ledru Rollin, sem Proudhon, sem ilyen mások szerepelni nem fognak. Magyarhon nyomorgattatik, de a szellem élesíttetik, és bár a 24 konzervatív magyar feliratát a fiatal császárhoz nem osztom, mégis jó, hogy valamit Magyarhonról beszéltek. Egy kedves levelet kaptam, örülök, hogy egészségben vannak. Bátyám hallgat.
Itt helyben, hogy a magyar megmutassa, miképp meg nem férhet, egy kis skandalum van. Perczel a szegényebb Kossuth-kísérőknek kis segítséget adott, ezt K. rossz néven vette és elküldéssel fenyegette őket, mondván, hogy ki neki személyes ellensége, attól segítséget venni bűn. És ő, ki végettük 1000 piaszterrel többet kapott, azt sem ki nem osztotta, sem magáéból nem segítette annyira, hogy el ne rongyolódjanak, és mégis egy magyartól segélyt venni megbántásnak tartja, és pattog még a száműzettségben is és zsarnokoskodni szeret. Kis ember.
Szerda 29. Dembinskinek, Koscpyelinskynek írtam.
Péntek 31. Dembinskinek dettó, francia konzul.
Június. Vasárnap 2. Már azelőtt sem volt sok eredeti gondolatom, eszmém, fantáziám, hanem mióta itt vagyok, azon erek még jobban kiapadtak, s így csak a szomorú eseményeken rágódok. Furcsa még az is, hogy akaratom sok ellentétet tapasztal. Örömest mennék, mivel most már meleg kezd lenni itt, korán reggel a hegyek közé, nem tehetem, mert ha fáradtan jövök haza, életleírásom nem halad, és 8 év kellene 15 avas szó leírására. Ha pedig írok és későn megyek ki, sokat izzadok és nem fáradhatok el, pedig az ízek gyakorlatához és a jövendő fáradalmakhoz, most kell hozzászokni, vagyis inkább mivel 55-ben létezek, abból ki nem szokni. Azonban ha egyszer szabad lesz a hitetleneknek puskát kilőni, akkor az elsőnek fog kelleni hajlani.
Tegnap az egész napot Battyhányék társaságában a szabad ég alatt, messze töltöttem, 5 fertály ki, annyi vissza és a másfélóra körüli sétálás jót s egészen jót tett, utánozzuk az adagot, ami 3-dikán lesz.
Szomorú dolog, a posta, mint Szulejmán porkalábunk mondja, se levelet, se újságokat nem hozott. Kérdés, nincs-e újra kutya a kertben, mert az önalacsony lélek mindenre képes, azonban meglátjuk.
Még 2-án kellett volna beírnom, hogy Dembinski azt írta, hogy Jóska kisöcsém Sztambulból május 17-kén kiindult engem látogatni, midőn ezt leírom, június 4-e, kedd és még semmi híre. Tekintve hajlamát, kevés látni és tudni való kíváncsiságát, megírtam, ez így is lesz. De ha mégis Sztambulban lett volna, úgy rosszul manőverezett öcsémnek mondani magát, mert akkor épp azért nem kapott engedélyt.
Hogy vannak példák, miszerint maguk a törökök is utálják hivatalnokaik eljárásait, viselkedésüket és zsaroló tehetségeiket, mutatja egy itt, Kutahiában eltemetett Resid pasa, aki utálatból az emberi, hivatali és társadalmi alacsony eljárásokért hazai tisztviselőinek, megölte magát. Nekem, ki az első hat hónapban emberileg ítéltem meg őket, most mivel egyetlen egy egyenes, lojális, a valót világosan és nem tétovázva kimondó, igazságos tettet nem láttam és alacsony, felfelé hízelgő s csúszó, lefelé durva zsarnoki bánásmódot napról napra hallom és tapasztalom. Szinte gyűlölni volna kedvem őket, és ha Szulejman ittmarad, ki a hadügyminiszter meghittje, úgy okádni fogok, ha hallok róluk. Kuriózum, hogy a töröknél van angol, francia és muszka párt, talán osztrák is, csak török nincs. Jól mondja a pragmatista, rothadt faj.
Tegnap 3-dikán hála az Istennek hideglelési figyelmeztetés nem volt, most mindjárt a szabad levegőre megyek, mint már említettem, Batthyányékkal együtt ünnepelni. Talán az egész napi kintlét jót tesz. Legyen.
Vasárnap 9. Leveleket írtam, Nagy vitte.
Hétfő 10. Már hatodik napja, hogy ide nem, de máshová igenis írtam. Félelmem a hideglelés visszatérése miatt elmúlt. Hanem mint a roskadozó gyűlöletet minduntalan támogatni, foltozni kell, úgy bennem is mindig valami más fölütődik, most egy dagadásultsághoz kötött bőrkiütés dolgozik, kíváncsi leszek mi lesz a jövő hóban. Ázsia sehogy sem akar jót tenni, vagy talán a rossz időjárás, kevés fáradozás és tétlenség az, mely az erkölcsi erőt nem szaggatja, a testi erőt is szunnyadozni hagyja.
Kedd óta sok ugyan nem, de mégis némi változás történt. Perczel Miklós felesége megjelent, bácskai lány. Szombaton a híres politikus, Kossuthot sokban határozó, az élősködő-hunyászkodó tisztelőktől szeretett és mint a rossz világ mondja tettleg szeretett, országszerte ismert ápolónő, Meszlényiné szintén megjön Kossuth fiaival. Na, eddig csak szeretetlenség, de csendes s szótlan, ősz hangzatlanság uralkodott köztünk, de ezután szavakba fűzve némely hozzávalók lehetnek. Legalább itt is változás lesz.
Ujházi Amerikából írja, hogy ott is agyarkodás és kikelés folyik egymás ellen. A henyeség a dologgal vagy munkával ellentétben áll, az amerikaiak kijózanodnak, a magyar pedig megtartja bélyegét, ha nem uralkodhat, pártot éleszt, a rossz élősködik.
Hírlapok, tudósítások, magánlevelek érkeztek, a legelsőben csak vajúdások, de még semmi határozottság. A másik Abdul Medzsidet útban mondja Rodosz felé, jó ember, jót fog tenni, csak erősebb jelleme lenne. Azóta sikerült Miklósnak az angol és francia kormányt összepereltetni, mi lesz belőle, meglátjuk, kibékülés-e. Eugen Louis választása, a választótörvény idézte elő, hiába Franciahonban nem lesz béke, míg vagy nem adnak minden proletárnak 1200 frank évi jövedelmet, vagy valódi, eszes, igazságos, szociális téren radikális reformot nem gondolnak ki, mely a népnek szebb jövendőt ígér. Az okosok félnek a vörösöktől, lehet is, de az óvók, a fehérek mért oly oktalanok, hogy lenyűgözésnél, erőszaknál, az emberi szabadságérzet megbántásánál egyebet nem tudnak, ezek a mostani anarchisták.
A török egy lépést tett előre, több keresztényt követnek nevezett ki a külső udvaroknál, bent a mi manswärthi és branyiszkói hősünket, Guyon tábornokot szintén ennek nevezi ki Khursid (ma: Hurşid) név alatt, bátor vitéz katonát, de mást nem szerzett.
Kínzónk, Stürmer végre elment, eb után egy másik jön, rosszabb, alábbvaló nem lehet.
Canning, az angol követ a Fekete-tenger partján vesz birtokot és a Boszporusz-csatornánál ebédeltett, és a Marmore tengerparton vacsoráztatta vendégeit, ennyi, más semmi.
Egy régi iskolatársam fia, Mészáros, távoli rokonom jött látogatóba, ez tehát az öcsém.
Kedd 11. – Vasárnap 16. Néhány nap múlva elérjük a rák jegyét és a valódi nyarat. Hála az égnek, hogy az elmúlt hét meleg és eső nélküli napokat hozott. S így szokni kezdünk, ami nekem talán jobbulásomra szolgál, mert a bőrkiütések, a köhögés, a sok nyál kiköpése eluntatja velem a létemet, mely mint veszem észre, hanyatlóban van, végének indul. Uram legyen meg a Te akaratod!
Ez a hét néhány nem kellemetlen hírrel élénkítette létünket. Testvéremtől és két olasz barátomtól levelet kaptam, egészségről s jólétükről tudósítanak, az Isten fizesse meg nekik.
Két angol látogatott meg, az egyik, Longworth hazánk végső szakaszában dilettánskodott, a másik festő, arcképeinkkel magának hírnevet, nekünk örökséget vagyis halhatatlanságot szerez. Kossuthot jól eltalálta, összekulcsolt kezekkel, egy szemmel föl, a másikkal alá néz, mint egy szánó-bánó bűnös ül a helyén. Perczel Mór hatalmasan inspirálva mint gőgös zseni(?). Magam a Ludoviceumot kezemben tartva színetlen állásban megyek a jövendő elé.
Politikai újságok is jöttek, Európa bonyolódott, ki sem tudja a kelléket miképp lehet zavar nélkül életbe léptetni. Amint nem szeretem a nép igazságszolgáltatását, úgy a gyilkolást gyűlölöm. Hanem egy tüzér által megsebesítése a porosz királynak, Ferenc József császár barátomnak szintén oly hasznos, mint a szegény sebesedettnek. Mindkettő a seregében bizakodik és abba helyezi erejét, a népre keveset ügyelve, pedig Chateaubriand posztumusz munkáiban mondja, erőszakkal uralkodni biztos eszköz egy szempillantásra, hanem nem tarthat sokáig, a janicsárok időszaka elmúlt. Deirte moruts.
Honunkban szintén kedvezni látszanak a vás viertire által ellenállás és a jobb fejek hátrahúzása a hivataloktól, meg az osztrákos program kivitelének lehetetlensége, valahára bemutatni látszik, hogy egy nemzet históriáját és törvényeit tabula rasanak nem lehet tenni, és ezért is a nemzetiségnek korrekciót fognak adni. Hanem mi, mostani száműzöttek honunktól elzárva maradunk. Mikor ellátják az oktrojált karta szerint a nemzetiséget, az miképp illeszthetik egy közös Reichstagba, ők tudják. Lesz-e alkalom, nem tudom, nem is hiszem, hogy 3 évi ostromállapotot megszüntesse.
A magyar emigrációnak sorsa Sumlán el van határozva, azaz szétmegy, egy nyomorúságos helyett mást cserélni, szegények. Hozzánk 10 új internált jön, kik ezek, nem tudjuk, ez a kérdés el van határozva. A török udvartól függ az emigráció további eldöntése. Kuriózumot adok ide, hogy Nesselrode Miklósnak azt javasolta, Ausztriának a német, olasz és porosz egy részével német birodalmat alkotni, hogy eképp a muszka szintén szabad kezet kapjon. Hát az ötmillió magyarból mi lesz?
A francia kormány összeveszett az angolokkal, az igaz, hogy Palmerston velük nem a legbarátságosabban bánt.
Schwarczenberg Varsóban a porosz koronaherceggel ment oda, hogy mit főznek ki, tries dann es.
A Padisah utazik, de eddig visszajött, mindenesetre ebben az évben háború nem lesz, addig a szövetségek köttettek, Franciaország lázadhat, de még most nem a revolució a bizonyos. Mi legjobban fáj nekem, hogy a Demokrácia erő hiányában megszűnt. Victor Considérant Fourieri elvei szerint elfutott, vagyis elragadtatott, ami egy főbb cél és eszme hiánya véget az okos szociális kérdést egy félszázaddal hátráltatta. Nem látva a mostani birtokosság semmi garanciát a biztosításokra nézve, mert aki dúlókkal és birtoktagadókkal összeköti magát, az a másikat is hamar megtagadhatja, ez pedig rossz.
Hétfő 17. Tegnap egész nap Batthyányiékkal, angolokkal kint a természetben voltunk. Egész nap szép idő volt, kellemes az este, jól és hamar eltelt.
Három röpiratot olvastam, az egyik Andrianitól, „Az osztrák jövendője” szerzőjétől, mely azt mi deákilag, mi a provinciának, landtagoknak kell kormányok alá adni, meglehetősen fejti ki német szempontból. A másik, „Ungarn’s Gegenwart” Zsedényitől, általa egyszerű elbeszélése a történteknek, és a ferde kezelési mód által a lehetetlenséget így kormányozni, a csendességet és nyugalmat behozni szépen kifejti. Az ausztriai hűségnek megadván, hogy az előbbi forradalom embereinek és tetteinek, az Unsinat, a Wumbrceheat, stb. helyenként nyakukba dobja, még a kivégeztetéseket is pártolja, hanem Ausztria oktalanságát szintén.
A 3-dik a proudhonizmus[136] szempontjából, nem tekintve a nemzetiséget, nem tekintve a magyart különösen, szoros logikával bemutatta, hogy a gleichberechtigung üres szó, az elosztás nemzetiség szerint oktalanság, hogy sem az egyikkel, sem a másikkal abszolutizmus nélkül kormányozni nem lehet, és hogy ha alkotmány szerint így is rendelik, az mégis felbomlásnak indul. Eötvös itt kitett magáért, hanem hajlamban sehol sem nyert. Örültem, hogy Széchenyi István jobbult.
Szerda 19. Megérkeztek Kossuth gyermekei, külsőség szép jele az ausztriai nagyszívűségnek, valósága az örömnek, hogy így az egész családtól megszabadult, fenntartván ezek is emlékezetét. Szép bánásról, de kormányozhatatlanságáról a nemzetnek, jó szellemről, az előbbi Jeremiások magyar szellemű eljárásokról hoztak hírt, és hogy Magyarhonnak van még jövendője.
Csütörtök 20. Két angollal leveleket küldtem Dembinskinek és Mészáros Antalnak, Heg., Vis., Pav., még Annoninak kell. Nevetség.
Vasárnap 23. Honunkból mindig bizonyosabb hírek jönnek, hogy a kormány nem bír sem előre, sem hátra menni, következőleg koncessziókat[138] adni kényszerül, és hogy a belügy s igazság, egy két táblájú országgyűlés fog adatni. Ez szép, és mint Geonell mondaná, előfizetés gyanánt elfogadandó!
Egyik legjobb barátomtól, hozzám hasonló olasz száműzöttől, Aporti Ferrarta paptól levelet kaptam. A különös ember legalább új hazát és benne kitűntetést talált, ma Piemontban szenátor lett és a nevelést mozdítja elő, mert ez volt és lesz apostoli rendeltetése. Mert hazáját szerette, mert több hasznot hajtott Ausztriának a gyermeknevelésben, mint az egész papság, azért száműzte Ausztria.
Párizsból a bonyolódást, a készenálló forradalmat írják, tudott dolog. Csernátoni Perczelnek ajánlja, hogy béküljenek ki, ez szép lenne, de még szebb azonban ha a heves fők karöltve bírnák és tudnák megszerezni a hont, melyet még visszaszerezni kell. Hanem én nem szeretnék alattvalójuk lenni. Szemere fenyeget, hogy leírja a forradalmunkat, és bennünket szépen le fog gyalázni, csak rajta, maga magát is legyalázza. A magyar sehol sem egyetértő, mindenhol pöröl, mindenhol csak ki külön az, ki megváltó lehetne. S én egyben sem látok nagy embert, hanem látom a körülményeket, kis törpe bátortalan egyéniségeket, s így buta kormányt.
Csütörtök 27. Csúnya idők, más semmi. Viták mi lesz, mi nem lesz Magyarhonban, elfogadható vagy nem az amnesztia, ha becsületes minden bűnök nélkül. Lyukakat építenek az új száműzöttek számára és mégis kecsegtetnek, hogy elmegyünk, én nem tartok számot reá. Feleltem legjobb barátomnak Aportinak, Annoninak, Dembinskinek és Koajelskinek, egy nyolc hónapja utazó angol fiatal, ki útján Kutahiát a legszebb városnak tartja, viszi magával a leveleket Brusszába, szerencsés utat.
Július. Kedd 2. A legrövidebb éjjeleket elhagytuk és most a legrövidebb napok felé, amint is a kánikulába sietünk. A pénteki és szombati posta sem jót, sem rosszat nem hozott. Európa bonyolódott, Törökhon ingadozó létét jelentette. Az amerikai követtől egy sem ígérő, sem kecsegtető, sem tagadó, udvarias irat, hol ha pénzünk lesz, jó dolgunk lesz, mondja. A magyarországi hírek szinte nyugodtak, mi pedig várjuk sorsunk elhatározását e hóban.
Vasárnap 7. Jele már annak is, hogy jól érezzük magunkat itt, mivel alig jön egy jó gondolat a héten, mi okot adna az itteni feljegyzésnek. Evégett ugyan most sem kellene írnom semmit, mivel a jó gondolattal nem kedveskedhetek. Hanem mivel a péntek, vagyis inkább a szombat egy levelet hozott, amire feleltem is, mindjárt Hegedüsnek meg egy olasz ismerősnek, Belloninak és köszönetemet mellé Atleon-nak, a nemes embernek és bankárnak, ki minden levelemet biztosan kézbe juttat. Megint újságok, melyekben a magyar honi újból felmerült remények nagyon háttérbe szorultak, mivel neki a vám eltörlése, a dohánymonopolium és bélyegadó kell. Az egy s osztatlan császárság készen áll, melyhez ha anyagi jólét és kíméletes bánás jön, a haza szabadságának szeretete akarni fog elmenni egy új európai rangos eseményig. Új társaink jöttek, lengyel s magyar, és így az innénti szabadulás is ebben az évben talán előbb befagy a télnél. Sajnálom, de örülünk, hogy Dembinskit is jönni mondják, meglátjuk, hogy tesznek e rajta erőszakot, mert remélem, hogy a bizonyos tudta nélkül annak, hogy meddig maradunk itt, jó ha el nem jön. Bizony mást nem tudok.
Hétfő 15. Megint 8 nappal öregebbek vagyunk, és a nyomorúság iskolájában gyakorlottabbak. A múlt hét jobb híreket hozott, noha a független magyar hon még jobban a háttérbe szorult. Mivel a jó vendégek amnesztia-híreket hoztak Sztambulból, amelyeket az Allgemeine Augsburger hírlapból szinte nevenkénti említéssel bizonyítják. Meg van szokva Ausztria egy ferde eljáráshoz, itt is öt 18 évre ítéltetett, míg 80 mást amnesztiált, szándékát, hogy többre is kiterjessze, kitalálni hagyta.
Ha egy nemzetet, kit vesztébe is küldvén, azt végbe vinni tudta és mert a körülményektől segítve nem látja magát, azt egy német császárságba beolvasztani, úgy nagyban kell azt magához csatolni, azaz ha érdeke úgy hozza magával, abban jövőjére támaszt is találjon.
Mindennek nem látszatra, hanem mázsa számra kell menni, s így a követeknél kell az amnesztiát kezdeni és azt mindannyi tisztre kiterjeszteni, és aztán ha nagyszívű kíván lenni, a szabadsághoz, a harchoz szegődőkre és csak végül a száműzöttekre kiterjeszteni, mert így hálások helyett hálátlanokra talál.
Azt mondják, hogy én és Batthyány is benne foglaltatunk, az utolsót illetőleg előbb hiszem, mivel az arisztokrácia, bár hivatala nincsen, nagy befolyással bír, és Batthyány Lajos gyilkolt hamvainak meg a nyilvános véleménynek valamely engesztelést akarnak nyújtani.
De hogy én is benne foglaltassam, nem hiszem, mert én mint ausztriai tábornok első példája annak, az ellen fegyvert fogni, ki engemet soron kívül tábornoknak nevezett ki. Hálátlan dolog volt, s így avval a katonai hierarchiának rossz példát adnék.
Másért pedig mivel katonai hadi képességemben, a sok röpiratban is, mint szerencsétlen tényezőt ismertettek, semmi jó szolgálatot nem tehetnek. Azonban meglátjuk, dolgoznak, hogy aztán néhány évig lefogathassanak, már ha többre nem megy.
Köszönettel tartozom a szultánnak, mert legyen az bejöttünk, augusztus 14-dike, vagy internálásunk, február 15-dike napoktól számítva, mindig sok nem lenne, tekintve az európai dolgokat. Mindenhol minő rossz szemmel nézik a magyarokat, mivel egyenetlenségük és felekezetlenségük által rossz hírbe állították magukat. Kossuth pedig a sumlaiakra nézve egyedül a maradást javasolta mindent ígérvén, de nem adván, mert nem adhatván. Ott és végre a magyar emigráció fejének új megválasztását követelve tőlük, ez még nem volt elég, őket szerbiai!!! szolgálatra buzdította, ha segélyt sehol sem kaphatna, ehhez kommentár nem kell.
Péntek 19. Tegnapelőtt megérkezett druszám személyesen, hanem régi iskolatársam Károly fia nem, távolabbi rokonom kimenekülve Magyarhonból Olaszországba utazott álnév alatt. Több ismerősömtől köszöntést hozott, Somodi öcsémtől és olaszoktól, végre hazai híreket hallottam, melyek Törökhonból Bem vezérlete alatt Ausztria ellen indítanak. Helvécián keresztül Sztambulba, onnént látogatásunkra ide jött. Mást nem hozván mint szegény állapotát mindenhová a maguk közti egyenetlenséget és többeknél fékezetlenségét a magyar emigrációnak. Az olaszhoni nyomott s alattomban Ausztria elleni gyűlölet élesztését is magával hozta. Ma elmentek, Kossuthtól terhelve egy nagy hivatalos levéllel, tőlem pedig felelettel Specht régi követőmtől küldött leveleire.
Hétfő óta mi sem történt érdekesebb annál, hogy a törököknek böjtjük lévén (Ramadán), melyben nappal éheznek és szomjaznak, este pedig dőzsölnek, következésképp a napot éjjelre fordítva s így vissza. Porkalábunk, Szoliman egy nagy sátort üttetett fel, melyben az emigráció összegyülekezve szintén mulatozhatott, mely hogy sikerüljön, tegnap vacsorával nyitottam és szenteltem fel a sátort. Több vendég megtisztelte az estélyt, és a mulatság éjfélig tartott. Egy elesett pasától, itteni birtokostól, Alitól, meg két ezredestől szintén megtiszteltettem, azonban sok katonával biztonságunk miatt körülvéve. Holnap postanap, mit hozhat. Én nem várok semmit.
Hétfő 22. Tegnap este újra Dembinski vendéglátása alatt gyűltünk sátorba, nem hiába lengyel, kik a fényűzést meg a pazarlást még talán nálunk is jobban tudják űzni, itt is pazarul vendégelt meg és nagyszerűen, tánc is volt. Szóbeli hangok alatt folytak a hideg és meleg nedvek s a bajon sírva vigadtunk.
A posta nekem nemigen hozott semmit, csak Alleon által Robut Pál halálának hírét, kár s igen kár érte, egy becsületes, higgadt, szabadelvű és haladású egyénnel kevesebbek vagyunk. Honunkra egy adminisztrácionális provizóriumot, Cziráky jön, kivel abszolutisztikus egyénekből állók, mi jót koholnak ki, az Isten tudja, nem hogy ezek, a nemzetet a császárhoz nem simítják az bizonyos.
Csütörtök 25. Toninak írtam, két magyar hozta, kik a magyarhoni mozgalmakról beszéltek, a nemsokára kitörőkről. Szerencsétlen gondolat lenne, ha igaz, azonban sokkal okosabbnak tartom hazám mostani főbb fejeit, mintsem hogy ilyenbe kezdjenek és kiszenvedjenek. Mert hol a muszka és osztrák kész, a porosz azonnal kibékül, sőt a Kaizer maga is képes kész seregeivel elnyomni. Talán nem esik le nyakuk? Mást nem tudok. A klientura írók.
Augusztus. Szombat 3. A múlt szombati posta igen silány tudósítást hozott, sorsunk fölött mit sem határoztak, az európai bonyodalmak folytatódtak. Az újságok szintén unalmasak, még a legjobb, hogy Palmerston megrázva ugyan, de maradt, őnélküle talán Pomáré királynét is meglátogathatnánk.
Tegnap Rutkayné könnyes szemekkel búcsúzott és el is ment. Máli húgomnak egy levélkét vitt. Teli köszöntéseinkkel és jókívánságokkal, megemlékszik Ázsiáról, mert sehol sem udvaroltak neki annyit, és még szépséggé is lett. Mit hoz a mai posta, meglátjuk.
Vasárnap 4. A posta kevés levelet, semmi újságot nem hozott, hanem azon híreket, hogy mivel Ferenc József császár kegyelmét azoknak adta, kiket 1-től 10 évi fogságra ítéltek, és így 109 tisztnek szabadságot adott. Tehát masszában is bocsánatot nyújt és újra, hogy Magyarhon, servius Erdély, Horvátország és Vojvodina szintén rekonstituáltatik, vagyis Angliához közeledik Ausztria. A muszka a déli szlávok megsegítésére Rajicsics felhívása következtében, császárságában subsidium nyittatott meg, melyhez ő is hozzájárult. Ez Ausztriára nézve, azaz a jövendőre nézve nem jó eredményt szül.
Sorsunk bár határozatlan, mégis végéhez közeledik. Én azt hiszem, hogy a jövő év adja meg szabadságunkat. Szolejman bej leváltásáról is szó van, so berechnend auf das besseres nach.
Toninak és Hegedüsnek írtam.
Szerda 7. Elfelejtettem örömömet ide írni, melyet a becsületes Németh Muki kiszabadulásán éreztem. Szegény milyen szerencsés lesz, ha kedve szerint fürödhet. Hétfőn nevezetes napja volt a török császárnak, Kadir gedseszi név alatt azon este a Moséban [mecsetben] imádkozván, ez után kívüle mindenki kitakarodván szerencséje volt a Profétával beszélni. Szegény Padisah, ha igaz mint Szolejman bej mondja, hogy még a törökök pápája, a sejkh ul-iszlám sem érti a próféta nyelvét, miképp fogja magának megmagyarázni, hogy mit akart. Ennek következtében a böjt, Ramadán után következő három napos ünnepekben, az első Bajramban a hatti sherif nyilatkoztatta [szultáni kézirat] ki a prófétával való beszélgetés eredményét. Milyen jutalmazások, kinevezések, letételek és a keresztények sorsának megkönnyítései hallattatja magát, és annak halálos bűn nélkül kell engedelmeskedni.
Kedden, 6-kán este gondolom, hogy a Jupiter egyik darabontjával igen szép fényben mutatta magát, ez különös jelenség. Nem hiszem, hogy egy csillagot, mellyel útjában vagy pályáján találkozott, magához vonta és 5-dik követőt tett belőle. A további napokban eltávozott tőle és egyszerre tűntek el a horizontról, talán az újonnan felfedezett aszteroidák egyike, mely vele egy vonalban kering csillagrendszerünkben.
Szombat 10. Tegnap volt utolsó szerencsétlen ütközetünk évünnepe. Temesvár nevezetes lesz arról, hogy a vakmerőség a higgadt bátorságot nem helyettesítheti. Ha Bem nem tesz mindent kockára, és Dembinski tanácsát megfogadja, úgy Haynaut híressé nem teszi, a törvényes színt mutató gyilkolások talán elmaradnak, és ha meg sem mentik a hazát, de becsületesebb békét szerezhetnek. Mert Lugos, Karánsebes, Lesnek és Erdély határai közt közel 80 ezer embert gyűjthetett volna össze, talán Görgey serege sem tette volna le fegyverét, s így az angol-amerikai nyilvános szellem működvén a javunkra, ha mindent nem is vívhatott volna ki, de legalább, amint mondom, becsületesebb véget vívott volna ki. Hanem oktalanság, irigység, fejvesztettség, megadási vágy vagy háborút végző hajlam a becsületes és tapasztalt Dembinski eljárását mindenhol gátló semmivé tevé, s így elmondhatjuk, Hungaria finit. Ramadám vége, Bajram kezdete és ma postanap.
Szerda 14. Bajrammal is végeztünk, több unalmas látogatással és visszaadással összekötve. Több s mindenféle jó, rossz újságok tűntek s merülnek fel. Angliából egy évre mondta Palmerston, a muszka követ jövő tavaszig itt-maradásunkat, és ez is lesz a vége. Honunkból a pesti német polgárság jó szellemével örvendeztetett meg, mely a német színházat be nem menetelével megbuktatta. Az itteni életet közönségesen több részre osztják fel, a magyar megtartja szellemét, hogy én is megtartom, nem tagadom, mert Kossuthoz soha, Perczelhez két hóban egyszer megyek. Dembinski és Batthyányi, kikkel társalkodom. Egy hóval örömest tovább is maradok, csak hogy egy hajó ne vigyen el bennünket, mert ez szinte émelyt okozna, mint a duzzadó, habos tenger.
Augusztus 10-én este bár csak 20 percet múlatok kint és mégis 11 eső csillagot vettem észre, 11-kén hatot szintén fertályóra alatt. Mind északról dél felé estek, többet is lehetett volna látni, ha a föld árnyéka, részint pedig a magasra terjedő ködös horizont a zenitre nem szorította volna a vizsgálatot. Éjfélkor többet láttam volna, ha álmosságom engedte volna, azonban a hőmérséklet jóval alábbszállt, mert a hévmérő árnyékban 23-25 helyett (csak egyszer volt 28 fok), most 18-20 közt forog, az éjszakák hűvösek, napfelkeltekor a hévmérő 10-re is leesik.
Csütörtök 22. Alig múltak el a hullócsillagok napjai és dacára, hogy 14-étől fogva kétszer esett, a hőség megint újra gyarapodik, tegnap 21-én 25, ma 25 1/4 árnyékban, a napsugarak alatt tegnap 43, ma 46, az esték is melegek, az ázsiai klíma itt van.
Ez alatt a 12 nap alatt semmi különös nem történt, egyhangúlag foszlott le életünk. A szombat sem hozott semmi érdekeset, a jövő szombatra ügyelünk, mert a múlt szombaton tartott nagygyűlés határozott, ha határozott sorsunkon, adja Isten, hogy jobbra. Hazai körülményeink sem a legkedvezőbbek, mert bár Haynau elmozdíttatott, a rendszer fennáll. Míg én a szószéket felállítva nem látom, addig csak a lenyűgözött nemzet sorsát találom. Higgyünk s reméljünk.
Szombat 24. Apor., Anno., Hged., Steinnek feleltem. Újságokat hoztak, csak mellékesen rossz hírt, miképp Magyarország nyugodt állapotától függ a mi innénti kiszabadulásunk. De mivel ennek az állapotnak a kinyilatkoztatása egy bosszúálló ellenségtől függ, ki kész a kegyelemre, ha a kérő megalázatásával történik, úgy a tarka nemzetiségekből álló Magyarhon nyugalmát mindig kétesnek mondhatja. A legfőképp mikor oktalan eljárással a hon rosszakaratának tulajdoníthatja, és így nem látom be, mi miért nem maradhatnánk itt 10 évig, mert Ausztria amit eddig nem volt képes, úgy most három év alatt sem lesz képes valamit reorganizálni. Azért is, mivel a tél a közlekedést hamar félbeszakítja, búcsúzom levelezőimtől. Jasmagyt, az osztrák nyomorult ágensét mondják hivatalosan ide érkezni, ha ilyen kezek ajánlanak valamit, nehezen lesz elfogadható.
Folytatjuk az ötödik részben.
