Mészáros Lázár naplója 1849-50.
Kedd 12. Ma el kell mennünk, de itt vagyunk, bakalüm talán csak jövő keddig, havazott, az út úgyis rossz. A vita Ahmeddel és Dembinskivel tart, mind a kettő akaratos, ennek igaza van, mert ki a legfőbb igazságos követeléseiben fogafehérét kimutatja, hogy tudják kivel lesz dolguk; félek azonban, hogy a törökök nem értvén érdeküket az egyetlen egy igaz, egyenes, jogos, okos szabadságot szerető, ügyes hadvezért elszalajtják, és így három év múlva talán Európát nemigen fogják bírni. Amitől félek, még az, hogy legjobb szándékai, céljai, igyekezetei Törökország s általa nemzete és a mellette, a körülötte levő nemzetek felemelése és szabadságuk kivívása füstbe megy. Tervei szépek, teóriában igazak, gyakorlatban három hónap alatt az előbbinek jósága világossá válik, úgy lesz prognosztizációja mint Napóleon alatt a gőz alkalmazása feltalálójának Jouffrai Fultonnak, kinek mondá „c’est tres beau pour etre possible”, így járt ő is, mert bár a népek fogékonyak és előre felkészülnek, de az intelligencia hátranéz és előre nem, nem fogja fel a szépet, szegény világ.
Így hamisan mire nem megy a nagy hazaszeretet, a magyar hon függetlenségének, mint egyetlen egy cél kivívásának eszméje. Kossuth, az expediens Magyarhont szerbiai állapotba kívánja állítani, a töröknek ajánlotta, jó politika, lehet, de szép-e a máskodás? A törökök nem nagy kedvvel fogadták és a vörös szálat benne észre vették, tehát megvetőleg ítélnek felőle, és nem épülnek az itteni magyar eljárásból, pártoskodásból és értetlenségből. Kossuth nimbusza alábbhagyott, vagyis szállott.
Radetzkynek írtam, és két levélke átadására kértem, amint némely könyvek küldésére. Meglátom alszik-e a statusember és a polgárember él-e benne, mely akkor is jótékony lehet midőn a másik kárhoztat. Az angolhoni konzul szintén ajánlotta magát könyvek és más aprólékok Ausztria országbeli elhozására, szép az udvariasság, s annak vettem is, s megköszöntem.
Kedden, 12-én derék panphobianismusom volt 11-től este 9-ig.
Szerda 13. Gyengének érzem magamat, mint soha, tegnap kellett volna elmenni, és mint veszem észre, még e héten nem megyünk. A hátráltatás oka Dembinski határozott ellentmondása, kit Kossuth itt utánozni akar időn kívül, bár hajolt volna akkor Magyarhonban, úgy nem kellene most itt protestálni, hiszen rútul becsapja.
Csütörtök 14. Tegnap meglepte Ahmed Dembinskit, ki betegnek jelentette magát, kit erőszakkal való elvitetéssel is fenyegetett. Igen udvariasan egészsége felől kérdezősködött, és midőn D. azt is mondta, hogy a súrlódás is oka lehetett, azt A. igen finomul elmellőzte, és az ügyről mit sem beszélve nemsokára elment. Ez ügyesség volt Ahmedtől, mivel nézete szerint jelentette a kormányának az itt bekövetkezetteket, amit igazságtalanul Dembinski nyakára hányt, külszínre és a világ előtt beakarta mutatni, hogy Dembinskinek nincs igaza. Szép finomsággal bírna, de azt soha sem kellene egy diplomatának elfelejteni, Talleyrand mondotta, „méfiez vous de votre première pensée, parce qu’elle est toujours bon”[65], máskor midőn valakit szakmányához csatolt, a többi közt azt is mondá, „est surtout point de zele”[66], mint is a nyelvnek teremtetése, hogy a gondolatát titkolja az embernek, tudván egyformának kell lenni mindig, de mindig. Udvarias, bő és szép beszédű Ahmed, de mivel itt elvágtatott vagy el hagyta magát ragadni, és egy erős akaratút találva az első fiaskót tevé, mint ha úgy fog bejelenteni, hogy az által Dembinski imposszibilissé lesz, úgy azt mondom, hogy mivel szereti magát beszélni hallani, a muszka diplomata őt olyan kelepcébe viszi, melyből Fuad-féle bonyolódások következhetnek, és Törökország engedni fog, miből a muszka terv teljesítéséhez megint egy jó lépéssel közelít.
Az az én ítéletem, hogy az egészen kivetkőzött török nem a legjobb diplomata, amint rossz súlyőrzője nemzetének erejéről, készülődéséről és ellenállhatásáról azt gondolván, hogy ha üggyel-bajjal 200 000-et bír fegyver alá fogadni, egy jobban ellátott felkészült és mi több felágyúzott 500 000-nyi sereget csak úgy potomra el lehet rontani. Skamal, a cserkész főnök, hegyei közt ellenállhat, de tovább nem megy, ha a törökök csak védháborúra szorítják magukat, három év múlva európai, dunai, fekete- és közép-tengerinnénti tartományaikat alig mondják magukénak, annyi ellenséges elemeket foglalnak magukban, noha eben gubát cserélnek. Terhekre nézve, hanem egy félszázaddal előbb érnének a civilizációba, mely rosszbani élés nélkül, jobb felé nincs szabadulás.
Péntek 15., Szombat 16., Vasárnap 17., Hétfő 18., Kedd 19., Szerda 20., Csütörtök 21. Ma írom, mit idő hiánya, alkalmatlanság, betegség, tengeri utazás és sebes elmenetelünk miatt előbb nem tehettem. Furcsa személyes megilletődéssel írom, mivel születésem óráját az ázsiai széleken töltém. 1796. február 20-án 18 órakkor születvén, 8 órakor ma ágyban valék, és így utazom horizontális[68]fekvésben, a sötétséget, melyet akkor fejemen állva tettem, szerencsésen mit sem tudók, és mégis többet legalább a kortalanabbat tudó mint a szemre lábon, de szellemileg antipódus járó embertársaim, na tehát az idő kiegyenlítője mindennek, s őket is valamikor jobban fogja fektetni. Tehát 55. évem kezdetét nyugati-déli részen kezdém őseinkhez képest, kik mint északiak nyugodtan keresik a megváltót és annak földjét, mégis találták és tartották 1000 éve magukat, okosnak tartó utódjaik oly helytelenül elvesztik, oly kevés dicsőséggel és még kevesebb vitézséggel, mint sem a grekáknak írt görögök, kik legalább székhelyüket tovább tartották, mint mi egész harcmenetünket.
Azonban az önhittség, a dölyfösség kevés ésszel párosítva megtérít, és most 41 a száműzöttek száma Angol- és Franciahonban, itt Ázsiában 40-nel szaporítjuk, sem valóságban, sem másképpen sem jobbakkal az előbbieknél, 18 Amerikába vergődött. Jele mindannak, hogy mint nemzet nem tudunk együtt lenni és szakadva atomokra olyan az utunk, melyből sokan már a toros, mások a tokány, a töltött káposzta végett hazájukba visszatérni kunyerálnak. Maradt ugyan Európában, Törökhonban, szerteszét valami 300 fős minus, de csak tömeg, noha több a formatiszti ruhás közöttük. Ezeket az ítéletes császár magáénak fogja nemsokára mondani, ha úgy cselekszenek jót, mint két szabadelvű kapitány, kiknek neveit nem is teszem ide, kik velünk együtt értek Várnára az ausztriai kétfejű sas szárnyai alól. És hírek szerint ebben bízik a haza, az emigrációban, messziről mily szép minden. Kedves hazám fata morgana ez, mi meg nem mentünk titeket, sem a mostani elpuhult nemzedék, hanem a másik talán, ha jellemüket a szerencsétlenség által megedzik, és a függetlenség céljára nevelitek si non, non.
Ez után az alkalmi ötlet után, ha lehet még valamit emlékeznem, megpróbálom. Megígéri Ahmed, hogy tőlem vett kocsiján küld el és 24 órával előbb tudtomra adja az elmenetelt, sem az egyiket, sem a másikat nem teljesítette. Hanem mivel másoktól hallottam, tehát kezdem bútoraimat fűzni, a nagyobb úgyis már két nappal előbb be levén málházva. Hanem az igaz, valamit kézzel könnyen tapinthatott, a szerencsétlent, bátrabbátevőt, küldött 4000 piasztert, közel 400 ppfr. a hírrel, hogy megyünk, éspedig 10 órakor, ahelyett még ebédel, s egy óra délután levén, midőn valóban útnak indultak Ausztria és Moszkva kiszemeltei, a kiválogatottak. Kossuth nejével, segédjével és az őket követni akarókkal, mindössze huszonnégyen, kik közül Asbóth, Wágner, Ihász, Bíró, Cseh kapitány, Fráter, Kinizsi és mások, kapitányok, a polgáriakból Házmán, Berzenczey, Lorody, Gyurman, a Közlöny szerkesztője, szintén mint kiszemelt az utolsón kívül, az udvart képezők, legalább epifenomén száműzöttek, némelye Napóleonnak en minieture és en rebours nevezik. Kossuth ő maga is gyakran komplimentálja magát, mert a többi nagyokhoz hasonlíttatja magát mihelyest jobb zsebében hordja szippantószelencéjét és görbedve latolgat, mint Friedrich, jobbra tartja fejét, mint Nagy Sándor és kis háromszögű kalapot visel, mint Napóleon. Hanem Kossuthtot kalapban senki sem akarja annak tartani, ha tudósokhoz akarná magát hasonlítani, tudnék több ilyen egyéni szokást, hanem ő a bátor, a Világ!!?, csak vezérrel akarja magát összehasonlíttatni, das ist sehr gut.
Batthyány nejével s egyet, Mihálovicsot a polgári rendből, a két Perczelt, Halász őrnaggyal, Wysocki magyar generált a muszkák szintén ide sorozták, egypár más lengyelekkel die minorité Poalien[76]. Aztán jön az itt író, ki-kiket lebeszélni törekedett, és ezért is csak egy derék, de honában elismert, lerágalmazott egyén követte jószándékból, és ez Katona Miklós, ki Dembinski mellől Kossuth s Görgey által elkorteskedett Kassa, Eperjes tája körüli harcjárataiban, később közösen és egymásután viselt orosz-osztrák hadmenetnél szintén segédkezett. A fővezér lemondása után Bem fővezérhez jött, vele Törökhonba vándorlott, Vidinben hozzám csatlakozott, együtt Sumlába jöttünk s onnént sorsomhoz kötötte magát. Egy szolgálati kincs, mely ha többet nem gondoskodik, ügyel, készít, mozdít, kevesebbet soha, aki megfizethetetlen gondnok, aki sorsomon annyit könnyít, hogy nagyra nőtt türelmem még türelmesebbé lett, és ez Katona Miklós, és egy fiatal, jóképű, jóhajlamú, sokat ígérő fiú, Kiss Károly teszi ki körömet, kikkel megmérkőzünk.
Elbúcsúzunk tehát Dembinskitől, de mivel az a menetel és nemmenettel végett összekapott Ahmeddel, tehát nigger állapotban levén, sokkal hidegebben váltunk el, mintsem gondoltam.
Meglehet, hogy korunk, mely hidegebb szemmel nézett mindent, a különböző, de mégis koros állapotunk is hozzájárult, és így egy procsak, egy meleg kézszorítás, egy Isten éltetés, és válunk, mikor jövünk össze, az Isten tudja.
Pénteken délután egy órakor elindulunk, sok Isten vezessen között ott megolvastattunk, egy fél óra múlva Ahmedtől újra megnézetünk, és így én a legnagyobb hideg paralizmusban egy rossz faszekér kalitkába beburkolva dobatom magamat és este 7 vagy 8 órakor Jeni-Pazárba érünk. Egy jóképű becsületes török fogadott, másnap reggelit adott, keveset darabosan beszélek vele. Bolgárország keletdéli része szép völgyekből és magaslatokból áll, mindenhol termékeny a földje, elég jó a vize, fája meg elég, de ha így úr nélkül pusztítják, a civilizáció más melegítő eszközeiről is kell gondoskodnia, mert bár közel a tengerhez és a melegebb Ázsiához, de közel a muszkához is, honnént az északi szelek sokszor megdidergtetik. Kevés a földművelés és hanyagabb ott, ahol gyengébb, azaz terméketlenebb a föld, ott jobban művelik, paradicsom lehet a két folyó közt, a Duna és Fekete-tenger földi kincsekkel is bír, csakhogy még fel kell találni, csak jöjjenek Moszkva keze alá, majd kiaknáztatnak.
Szombaton minden baj nélkül, csakhogy unalmasan mentünk. Most az ökrös hintók vezették a sort, hanem korábban indulunk, korábban érkezünk, egy kisebb sorsú töröknél vettünk szállást, aki becsületesen s szívélyesen fogadott persze, mert a szultán vendégei vagyunk. Különben nem tudom, hogy a vendégszeretet mennyire terjedt volna. Jeszteka a neve. Innént, mivel Várna messze lett volna, megfeleztük az utat és Deminóban egy házba, azaz egy kocsmába szállítottak, hol először voltam a többiekkel együtt, külszínre jól van mindenki, a valóságban sehogy sem. Itt vezetőnk, a jószívűnek látszó Szolimán bej, ezredes tehetőleg megvendégelt, és a szegény török polgári főnöknek, mivel nem úgy rendelt, mint kell, egypár pofon és botütés volt a fizetése. Itt az egyik árnyék része a török modornak, hogy a feljebbvaló török a kisebbet veri, a török pedig a nem törököt ahogy tetszik, csakhogy gazdag ne legyen a veretett, mivel mégis póruljárhat, csakhogy kíméletesen, mert Plevnán egy fanatizált török promulgáció közben agyonszúrta s lőtte a püspököt, és csak bezáratott, hanem tovább mi történt vele, még most sem tudható.
Vasárnapja híres a magyarnak, a szomorú hírek, Várnára érkezünk és egyenesen egy katonai laktanyába, hol maga a pasa is lakik, elég kényelemmel elláttak. Mindannyian együtt lakva, megvendégelve, csakhogy ki nem volt szabad menni, nehogy valaki az angol konzullal beszélhessen és talán elszökhessen, egypár levelemet mégis átadattam. Törököknek igen nagy hajlamuk van erős, vagyis védhető helyeiket a völgybe, két hegy közé szorítani, a magasabbakat rosszul erősíteni, hogy így az egyik elfoglalva, a másik vesztve legyen. Így Sumla, ezt valami hadiszertárnak és stratégiai pontnak szeretik mondani, az egyiket Dibiás már jól lövöldöztette, a másik pedig kikerülhetősége miatt nem sokat ér. Ha Várnának jó kikötője lenne, akkor érdemes lenne, hanem az rossz levén és Burgasz nem messze jobb volt, miért nem tették épületeiket oda, ők tudják. Sajnálom, hogy őseink csatahelyét nem nézhettem, mert a hideglelés napja is volt, azért rute sem vettem részt, a legjobb benne az igazán jó fehér kenyér.
Hétfőn 12-kor kocsikon a városon keresztül vittek, az emberek kíváncsiak, az asszonyok még jobban. Szöllősyvel, noha feketébb, ősz szakállával ülve egy kocsiban az asszonyok öreg dedéknek hívtak. A város oly piszkos, keskeny utcája göröngyös, rongyos faházú, mint akármely város, és nem régi tűzi szerencsétlenségéből nem okult, mint Szmirna, hol ma az utcák egy év előtti tűz után tágultak, a házak pedig európai módra falakba öltöztek. Európának itt mondok talán sok időre, talán örökre istenhozzádot, és Istentől jobb létet kívánva hazának, gróf Batthyányval, nejével egy csónakba ültünk és a gőzhajó felé eveztünk. Szép csendes volt a tenger, napos az idő, csakhamar odaérünk, 3 órakor a podgyászok és mindannyian újra megszámoltatván, igazaknak találtatván óra szerint két fertály négyre Isztambul felé indulunk.
Beteges lévén egyet óhajtottam, hogy a hajótóli ingadozásozás helyet szolgáljon, hanem hiába jól érzem magamat, noha jobbról merül, kívül és bent és mindenhol elég volt a tisztulás, az öklendezés, nem alhattam, ameddig lehetett kint a tetején sétáltam. De elég hűvös és nagy szél volt, este lejövök és egy széken ülve hébe-hóba, a tengert holdvilágnál, a sötétségben, a napfelkelténél szemlélvén és tapasztaltam, hogy korosodott lettem, mivel igen kevés hevülést érzek a különben szép látványon. Bár szél volt, de nem ellenkező, sőt kissé segítő, a gőzös 140 lóerejű, jó építésű és hullámokat könnyen hasító, ezért is 4 órakor reggel már a Boszporusz torkolatánál voltunk. Én a világítótorony fényét öt óra előtt már észrevettem. Takieri-Bári hajónk csakhamar közelített a felséges fekvésű Boszporusz csatornájához, amit írtak róla, az kevés volt ahhoz, amit látok. Kétfelől a zöldellő, nem magas hegyek, ciprus, borostyán, virító növények, kis lakok a természetben és távolságban a török építmények igen jól veszik ki magukat, a templomok nyúlánk tornyaikkal emelik, töltik és telítik a tájat. Az erősségek, melyek védve a bemenetelt régi Réves és ázsiai Titel szintén hozzájárulnak, a falvak, a városkák, a nagy mulatóhelyek, úgymint Beglerbei Mahmud szultán, Beshiktas, a mostani Abdul Medshid pompás lakaikkal. Hunkariskelesi, hol a muszka a törököt megcsalta, mivel Európa nem engedi, hogy mint győző kénye szerint diktálja a békét, Therapia Scutari Pera, az öreg város és több más, tőlem felejtett helyek, mint megannyi szépségek, hogy az ember szeme a sok látástul megvakul.
A Nagy Szófia temploma kupolájával és 4 török tornyával kevés benyomást tett rám, nem elég magas hogy jobban mutassa magát. Konstantin laka, a mostani császároknak téli palotája nagyobb tiszteletet gerjeszt, a muszkakövet házát már oly helyen építették, hol uralkodik és uralkodói hajlamát mutathatja, az ausztriai alant áll, átellenben az angol, ez az utolsó most, az kinek a legtöbb befolyása van. A gőzösnek nem volt szabad megállnia, amiért könnyű hajónk körösztülhasította a hullámokat, és csak visszafelé lehetett látni a világ uralkodó városává kijelölt Sztambult. És amint a tárgyak törpülni kezdenek, az ezelőtt nem érzett esőt, szelet most érezni kezdjük, a legszebb után mit sem lehetvén látni lementem a terembe, ebédlőnkben keveset szunnyadoztam és Sztambulról álmodtam és ki sem jöttem, míg csak az ázsiai Gümlek (ma: Gemlik) kikötőbe nem értünk, hová 23 óra alatt jöttünk, úgyhogy mikor személyünket kiszállították és elquártírozták, 24 óra telt el Várnától.
Kedden érkeztünk Gümlekbe, kies fekvésű hely olajfákkal (melyek többsége az idei szokatlan tél miatt most elfagyott), szadafákkal ellátva. Szerdán kiszárítottuk magunkat, mert kedden havas eső közt szálltunk ki és tértünk nyugovóra. Csütörtökön tovább megyünk Brusszába.
Pénteken 22-én. Nem érkezvén el a lovak itt maradunk és az öbölben csónakázással, halfogással töltöttük időnket, a tevék is számunkra jöttek, idő kedvező, és így holnap továbbmegyünk. Itt megvendégeltetvén tengeri pisztrángokkal és más jó halakkal, melyeket megkóstoltam, az úgynevezett nérdson balik, gyöngyhal, a leggyengédebb-finomabb harcsa, amelyet valaha is ettem. Mivel azt mondják, hogy Brusszában szintén veszteglünk, tehát ott folytatom, annyit mondhatok, hogy az éghajlat gyengédebb, és így hiszem, hogy Kutahiában meleg lesz.
Szombat 23., Vasárnap 24., Hétfő 25., Kedd 26. Nem lehet mondani, hogy a törökök kímélettel ne lennének, és egészségünkre vigyázattal, mert pénteken este, amikor a szél esőt, havat is hozott, Szolimán bej elhatározta, bevárjuk a jobb időt, ugyan őneki nincs mit sietni, nekünk sem talán, de mégis szeretnénk elérni már azon helyet, hol fogva kell lennünk.
Mert akármivel hitegetjük is magunkat, csak a diplomáciától függ, hogy hol lélegzünk. Hanem ha már a szabadságot nélkülözni kell, úgy ez a fogság a legbecsületesebb, legkeményebb és jobb mint Szibéria, de Spielbergnél is, ami fölér Haynau aradi árbocfájával. Ha hozzá nem is teszem, hogy szép éghajlaton, szép tájakon, még eddig becsületesen ellátva és a helyzethez alkalmazott kényelemmel utazunk, tartatunk, és így bánnak is velünk.
Szombaton a révben hajókáztunk, halásztunk, hanem ezt legkisebb szerencsével, mert két 6 latos halat fogtunk. Hiába a magyar tevékenységeknek szerencséje mindenben lejárt, mikor fordul jobbra, a Mindenhatótól függ. Csak addig ne halásszunk, míg egészen okosak leszünk, mert az sokáig lenne. Délután borulni kezd, de el volt határozva, ha törik-szakad vasárnap továbbmegyünk.
Vasárnap hideglelés napja volt, hanem megijesztetvén a rossz úttól, lóra ültem, és jól tettem, mert 8-tól este hat óráig csak egypár kis borzódás ért utol a fele úton, mivel minden hasonszenvi szabály ellen pálinkát ittam. És bár szeptember 17-től fogva csak háromszor félóráig ültem lovon, el sem fáradtam, mert egy kis öreg úrnak készített, bölcs ló könnyen és biztosan hordott. Ki a szolnoki, tiszafüredi, tokaji, békésgyulai töltéseket, szalontai, kisborosjenői vagy bánáti és bácsi némely utakat ízlelte és azokat rosszaknak mondta, tegye meg Gemlikről Brusszáig az utat, és azok tulajdonságait itt mind megtalálja, azon különbséggel, hogy itt magas hegyekre kell mászni vízmosásokban. Amint a görög Olympos az Istenek lakhelye volt, úgy télen itt volt talán a Seartanus, mivel ez ágazatja az előbbinek. Egy kis tenger választja kétfelé Európát és Ázsiát, mégis a növényeken észrevehető a különbség, vadbabér, füge, különböző canaretum, hegyes sásnövények, vastagabb nád, stb. efféle, olajfa, szederfa mindenhol, hol csak falu, a bab egy lábnyi magasságú volt. Szeleknek kell járni, mert a szederfák kis törzset eresztenek, és minden hajtásukat csaknem levágják, az igaz, nem mindenhol, a szőlőtőke 11/2-2 lábnyi magasra van eresztve, a szőlő gerezdezik, húsosak, édesek többnyire, melyeket ettünk, talán előbb borba vagy mustba mártják. Olaszhonban ily időben jobban eltartottakat ettem, csakhogy itt még a piacon árulják, amikor ott fagyni kezd.
A tájék szép, noha igen magas hegyek nincsenek, amelyeken keresztülhágtunk, én nem becsülöm 1000 lábnyira a tengerszintjén felül egész Demir-Dachig /ma Demirtas/, hol a hintók alacsony függésük miatt sokszor elakadtak, úgyhogy némelyikük éjfél után jött meg. Itt háltunk, a völgyek nem szélesek. A fele úton pihenve pillantottuk meg Brusszát vagy törökül Bursát egyenes vonalban egy óra alatt oda lehetett volna érni, de kétszer két és fél Demir-Dachot kellett kerülni. Jó úton lóháton hat francia mérföldet 6 óra alatt könnyen meg lehetne tenni, s így tizenkettőt mentünk. Demir-Dachtól fogva a völgy derekasan széles lesz, egy mérföld lehet észak napkelet felé, dél felé nyílt, a művelés nyoma látható, szántanak, vetnek, művelnek, mert Sztambul a piacuk.
Demir-Dach kis hely, nevéről ítélve (demir=vas) itt egykor hámoroknak kellett lenniük, most azonban minden elhagyatott, lakosai görögök, vagyonosoknak látszanak, jó kinézésűek, csinos alakúak. Szép, napos időben indulunk, később hűvös szél és néhány csepp ér bennünket, hosszabb Brussza, mint sem széles, több rom látható, a lakások többnyire fából, régen nem lehetett tűz, mert az utcák meg lennének tágítva. Quartélyok voltak készítve és egy hóra kifizetve is, hanem egyszerre ezt megváltoztatták és a katonai laktanyába szállásoltak el. Gyűlt a baja Szolimán bejnek, hanem segített magán, és így tűrhetőleg el lettünk helyezve. Kint nem voltam még ma, kedden, mert vagy hó vagy eső esik, a törökök maguk is „fena havá”-júnak, azaz rossz időjáratúnak tartják a helyet, holott Kutahiát nem győzik mindig dicsérni. Itt nem hiába léteznek kénesfürdők; Kutahiában, azt mondják, betegségek nincsenek.
Szerda 27., Csütörtök 28., Március 1-je Péntek. Ezen az utolsó napon kellett volna indulni, hanem itt maradtunk, meddig, nem tudatták. Hiszen elég korán odaérünk, a helyzet pedig itt, bár télszínű, gyönyörű, ha hozzágondolom, mi lehet, ha zöldell, virágzik mind a két hegysor. Akkor érezni lehet többet, de kimondani úgysem, mert azt mondta valaki, az egésznek látványa keresztülhatván a vigyázó, gondolkodó, felfogni képes idegeinken, vagyis az agyvelő részeinken, mit ezek gondolnak és éreznek, az teszi az úgymondott benyomást, részlet détail fára, földre, kőre, vízre osztva, úgysem fejez ki sokat a tudósokon kívül. Kedden mind otthon levén, volt a sok miért ez, a miért az, egyik az ausztriai befolyásról, másik, hogy az oláh száműzöttekkel ne jöjjünk össze, harmadik tudja Isten, mit. Egy katonai laktanyában helyezetteknek nem szabad volt meglátogatni senkit, de kísérettel mindent meg lehetett nézni. Hasztalan az elővigyázatosság, mert konspirálni most úgyis az utcákon szoktak és az újságírók irodájában, kik mindent szeretnek kikürtölni!
Szerdán Szarim pasát láttam, okos embernek mondják, Resid mostani első miniszter elődje volt. Kis potrohos emberke, nem sokat mutat, keveset franciául ért, és képéből, fejéből sok secretivitást, imitációt, idealitást, inspirácitást vettem ki. Hiábavalóságokról beszélünk, mivel a tekintély nem engedi, hogy egyébről beszélgessünk.
Megnéztem a vásárhelyet, mely csaknem a város egyötöd részét foglalja el. Sok francia szövetű selyem is található és helybeliek is, hogy legyen más. Noha gyűlölöm a selyemkendőket, mert izzadságot és az önfolyadékot be nem szívják, mint a vászon, vettem hat fehéret és több más aprólékokat. A kelme gyenge, hanem az ár is olyan, 10 piaszter egy, és nem három húszas, itt minden olcsóbb, mint Sztambulban.
Voltam az itteni híres érczfürdőkben, az egy víz háromféle mérsékletet mutatott, az igazi vegytani vizsgálata hiányos, hanem mégis okulni lehet, talán eljövök, ha ennyi havi pénzt adnak továbbra is. Kénköves az egyik és forrása 65 foknyira is fölrúg, az egyiknek olyan nagy bűze van, hogy érezni lehet. Kényelem kevés a török modorban, noha lassan az európai is becsempészi magát. Inni lehet mindannyit, ha meg hűl még, a legkénkövesebb is elveszti szagát. A hegy alatt szép a hely, előtte széles, művelt völgy, szemközt más hegyvonulatok.
Itt van az első török hódítóknak székhelyük, több szultánt itt temettek el, platánok és cédrusok árnyékában. Az utolsót nem árnyékban, mivel ahol Amurat fekszik, egy nagy platánfa uralkodik, mint nálunk egy több százados tölgyfa. Mind kis kupolákban fekszenek.
Csütörtökön a török dervisek imái, ordításai, fordulásai. Több ilyen mutatványra meghívtak, de nem mentem el, annyi bolonddal émelygés nélkül nem nézhettem volna szembe.
Pénteken a szultán kioszkját néztem meg. Szép helyen fekszik, regényes a kilátás hosszában majdcsak egész Burszára. Kis kecsegtető hely látszik, hogy a törökök tudnak helyet választani, mutatja Sztambul, mely világvárosnak teremtetett, mi lesz is. Hanem hamar jövök ide és hamar megyek el, kertet nem készítettek a szép zuhatag közelébe sem, és több mellett kell elmenni, még ha két úton megy is az ember oda. Szép, ős szobája csupa ablakból áll, és az előteremben az apró kút sem hiányzik, csak egy asszony volt otthon, mikor ott voltam, szép kislányával.
A pasa nagy pompával visszaadta látogatásomat, a legjobb, hogy kevés ideig maradt, kétszer ételeket is küldött, édeseket pompöz cimettel, vajas pástétomokat, süteményt mézzel. Megvallom a török konyhával már elégedett kezdek lenni, húsevőségemet egészen elvesztem, talán egészségesebb leszek, lupus in fabula, épp hozzák a hastöltő reggelit, melyet itt fél 11 órakor emésztenek, de mivel európaiak lakják, európai olasz szakácsok francia szerint jól készítik és jó fehér borral, úgy hogy részeges kezdek lenni.
Az angol Sandison konzul meglátogatott, nem lévén egyedül haszontalanságokról beszélgettünk. Az utcán több száműzött oláhhal beszéltem politikailag közömbösen maradva. Az angol konzul által Garo-folette hasonszenvi gyógyszerárusnak Milánóba és Alleon sztambuli bankárnak leveleket küldtem, elérnek-e helyükre?
Az idő szépre fordult hála Istennek, utunk nem lesz oly rémítő rossz, mint Gemliktől idáig, pedig az Olympos magasabb helyein kell keresztülmennünk. Burgonyát is vettem, Kutahiában elültetendőket.
Szombat 2., Vasárnap 3. Tegnap rosszul éreztem magam, nagyon etetnek, hizlalnak, s az európai modorú étel táplálóbb, és kétszer kell enni. Délután a kies vidéket lóháton szemlélem, egy ezredes és őrnagy mint önkéntes, a két Perczel, Wisoczky lengyel-magyar tábornok kíséretében megnéztük a nagy magaslatot, melyre három szultán építtetett csaknem négyszögű kioszkot, közepébe kupolát, 16 oszlop tartja, és közepébe egy szép forrás ömledezteti vizét, teli lámpásokkal. Belső tere lehet 46 lépés, és a középső kupola és az oldalfalak között lehet 12 lépés szélesség, melyben körös-körül víz, vannak metszetek, falírások, az egész egyszerűségével nagy hatást szül, nagyobbat mint sok kiszínezett, rosszul festett, szobrokkal halmozott keresztény templom. Innént egy másikba vezettek, melyet második Amurat építtetett, ahol gyermekével és több más szultánnal fekszik. A templom hasonló méretű, és abban különbözik, hogy a kereszt formájú tér a bejáratnál van, és a belső, vagyis középső rész abban tér el az oldalfalaktól, hogy felemelkedő hely, ahol a pap imádkozik, az oltárféle Mekka felé irányul, és nyúlánk, hosszú a torony. Szép két platánfa, melyet egy-két öl foghat csak körül, mint a szintén szép magas és vastag ciprusfákat. Ebből a magasságból balról a hegyeket sok szép zöldellő fásnyílásokkal, jobbrul a szép, művelt völgyet szeder és más fáival, az ellenkező oldalon fekvő más hegysorokat szemünkkel méregetve nézzük a legtávolabbi fürdőket, melyek szintén nagy magasságon épültek, szép kilátást adva I. Amurad templomának és sírjának. Nyáron csak gazdag fürödhet, mivel szörnyű drága minden áru, úgyhogy egy szobáért 100 piasztert is fizetnek. A 4 órai lovaglás jót tett.
Vasárnap a várost uraló régi vár romjait nézem gyalog. A kilátás szép és egy kis képzelettel a két régi szultán székhelyei gyönyörjeinek felidézéséből elgondolkozhattam magamban. A vár nagy tért foglal el, és most 6-7 ezer ember lakja, a falak romjaiból egykori erejét ki lehet venni, midőn a latinok ellen 7 hónapig védelmezték. Még első Oszmán fia a görögöktől magának meghódította, megerősítette és megtartotta, míg II. Mohamed Konstantinápoly bevétele után székhelyét oda nem tette. Megmutatták a dervisek bömbölő, ugráló, forduló templomaikat, hol a régi főbb papok temetői is léteznek. A felmenetelnél nagyszerű és kiterjedt temetőhely mellett mentünk, sok szép ciprusfával körülvéve, 5-6000 év után, ha a véletlen a turbánokat a sírkövekről elrontja, a tudósok veszekedni fognak, ezen kőhalmaz így elszórva, mit jelent. Sok szép zsidó nőt láttam tegnap, akik a fürdőből jöttek, típusuk egyforma mindenhol.
Összeírták, hány teve kell a bútor hordására, talán nemsokára megyünk. Az oláhok egy szép jázmin pipaszárat ajándékoztak, én semmit köszönetemen kívül.
Hétfő 4., Kedd 5., Szerda 6. Elunván a nagy kísérettel összefoglalt sétákat, mely külszínre tekintélyt, a valóságban a biztos rabságot nyilvánosan megmutatta, magam ténfergek ide s tova, minden nap más részét nézve meg a városnak, melynek kiterjedése nagy, hanem nyomorult szűk utcákból, rossz kövezetből, piszokból áll. Az építmények különösek, ez az ízlés. A Vidin körüli bolgárok magasra szeretik építeni a házakat, hogy fönt tiszta levegőt szívhassanak, útközben a falvakban majd mind a földbe bukik, a városokban a vagyonosabbak a felsőbb emeletet a vendégeknek hagyják, maguk a földszintet választják. Sumla körül többnyire a földbe bújnak, és a felső szobákat csak nyárra hűsítve lakják. Mindannyian pedig az első udvart és a felmeneteleket olyan kicsi és keskeny ajtókkal látják el, hogy az 5 lábon felüli ember fejét napjában tízszer beüti, mint a birtok ingadozása, mint azért a tradícióért, miszerint midőn a török elhagyja az európai részeket, az vérengzés nélkül meg nem történik, és így egyes emberek is többek ellen védhessék magukat.
Itt Ázsiában már magasabbak az ajtók, a szobák emeletre építve, levegőt keresnek szép magas helyeken. Semmi sem fordult elő, amit érdekes lenne megjegyezni, a képzelet kiaszódva, kevés reptét veszi, eszméletlenül keveset. Az emigráció közelít felém, többen látogatnak. Magam a város szegény részeit nézem. Egyszer reggelizve a török ezredesnél több magyar, igazából töröktől átvett és magyarosított ételre akadtam. Különben egyszerű alakú a reggelijük és ebédjük, mert kétszer esznek. A reggeli egypár étel, kevesebb az ebéd, mivel leves nélküli. Hanem ők is jól mellőzik a diabetikus szabályokat, mert az édeset összevissza keverik a savanyúval, pl. pörkölt hús, vagyis gulyás, aztán spenót, aztán mandulával, árpakásával, liszttel vegyített édes fettig, hígan tartott középétel, levestészta tetszés szerint kaporított hússal vagy zöldséggel, aztán szőlőlével savanyú töltött rizzsel, mint nálunk a töltöttkáposzta, aztán savanyú bors más zöldséggel keverve, végül az utolsó étel főtt és vajjal főzött rizs, utóétel szilva, barackkompót édesvízben, mellettük saláta, szőlő. Adj levest és főtt húst, itt az ebéd, kevés marhahús és igen ritkán, többnyire juhhús, mely itt jobb ízű, az éles és vastag farkúak, mit ritka kövérségre bírnak vinni, jól hízlalt, igen ízletes és itt kedvelt a pulykahús.
Mi itt Brusszában, mivel a fürdők végett egy olasz és francia szakács létezik, európai módon jól ettünk, mintha hizlalni akartak volna, hogy a vágóban jobb formát mutassunk.
Sok pénzt költöttem több hiábavalóságra, mint a feltétlenül szükségesekre, kutyából nem lesz szalonna. Guyon gróf Sztambulból érkezett, mit hozott, megtudjuk, azt mondják talán itt maradhatok, nem bánom.
Dembinski szintén idejövetelét mondják, hogy bemutassa, vajon orosz jobbágy-e. Ez igazán róka eljárás, a muszka Lengyelországban másképp kereskedett, írásait elfogják, feltörik. Magánlevekből hírlik, hogy Ausztria és az orosz kormány nagyon készül, mire, az Isten tudja, ha napkelet felé, megérdemlik a törökök jövendő sorsukat, mert orruknál tovább nem akarnak látni, ha nyugat felé, akkor 1851-ben hazámat láthatom.
Csütörtök 7., Péntek 8. Tehát még 15 napig maradunk, azon reménységgel, hogy talán itt maradhatunk, egészségre, sztambuli közelségre, következésképp európai közlekedés könnyebbségére nézve mindenesetre jobb. De ha felvetem, hogy jó barátunknak mutatkozó Szolimán bej alatt az emberi érzésre nézve legbosszantóbb, a szabadságot legjobban korlátozó állapotban léteztünk és létezünk, mit felében instrukcióinak, másik felében az ausztriai követ alávaló követeléseinek és a török kormány gyengeségének köszönhetünk, melyhez a muszka követ csak félvállal járul, ha továbbá felvetem, hogy Brusszában a kormány rendeleteit túlhágó orosz és osztrák ágensek vannak, úgy inkább Kutahiába szeretnék menni, mint itt maradni.
Több német újságot olvastam. Franciahonban készül valami, Németország egyenetlen, a porosz alkotmányos rendezésnél fűhöz-fához kapkod, Ausztria az Einheitlicher Staat-tal felakad, Magyarhon passzív oppozíciót, a horvátok, szerbek activát mutatnak, az olaszoknál pedig egy szikra kell, és tűzben van minden. Az orosz még nevet és készen vár, a török apatikus marad, barátokat képzel találni és önálló lábon nem akar járni, pedig ily szép alkalma szerepet játszani nem volt. Bolond ez a világ, és míg Fourier Károly próba-falansztere 100 gyermekből nem tenyészhet, nyugalom sokáig nem lesz.
Szombat 9., Vasárnap 10. Tegnap Beshir emírt, az öreg, híres libanoni herceget akartam látni az angol konzullal, de nem lehetett, helyette papját ki napolitán ajkú, olaszul jól beszél, és eszes embernek látszik. Egy jemeni fajú kancáját láttam, fáradságra különösen alkalmasat, de nem szépet, disznóféle fejű, széles állcsontok, kurta nyak, ménetes far, azonban menetben mindjárt szépen mutatta magát. Szegény Beshir emír már Máltában volt és szép házban raboskodott átadván magát a töröknek mint fogoly Kutahián túl a lafrentbeni híres Fapán volt öt évig, Brusszában 4 évig volt szorosabban fogva, most 87. évében holnap Sztambulba megy, ott talán ezelőtti zajos életét bevégzendő.
Mehemet Ali hadügyminisztert és Ali pasa külügyminisztert kértem, engedjék meg a fürdő használatát Brusszában, az utóbbi nem felelt 7-i kérésemre, felelnek-e most, nem hiszem.
Mindennap bosszantóbb a bánás, enni nem adnak, helyette pénzt kaptunk, hanem ki nem szabad menni, bent meg nincs kivel főzetni. Ha ezen alávaló bánás az angol és francia követek jó szolgálata és a török miniszterek ígéretei mellett ilyen nyomasztó, milyen lesz az egész Szolimán kényúrasága alatt Kutahiában?
Hétfő 11. Tegnap legrosszabb napom volt. A tudósok vállat vonnának, ha olvasnák, de úgysem nekik vagy a nyilvánosságnak van írva, hanem magamnak és talán örökösömnek. Ezek pedig a koros embernek megbocsátják, ha nyugalmat, felvilágosodást, az emberiség jobb felé fordulásának kezdetét gondolataiban, irományaiban, igyekezeteiben nem látja, nem találja, gyomrának, mostani helyzetben egy aktív agensének jó vagy rossz kielégítését salamistásnak tartja. A török kormány, mint mindannyi más kormány is, legtöbb fizetés mellett legsilányabbul van szolgálva. Itt is, mint az egész úton megvendégelt, meglehetősen, hol jobban, hol rosszabban. Itt Ázsiában, hol a konkurencia[95] nem nagy, most (fürdői miatt májusban igen) úr, szolgáért egyenként 30 piasztert az az 8 húszast fizetett, miért ágyiruha, kétszer étel, rövidebb 11 óra felé mint reggeliért, 5 óra felé mint ebédért többet, bor és utóétel adatott, sokoknak volt köteles adni más más időben, elunta az olasz intézkedő és felmondott, erre ezredesünk nekem öt napra ötszáz piasztert adva, segédemmel és szolgámmal együtt, ebédet keresnünk kellett. Első nap török konyhából hozattam, mivel a házból kimenni nem volt szabad, az ebéd meglehetős volt, mert rizst, a sültet, a levestésztát meg lehetett enni, és hat ember ehetett, és 15 piaszterbe került az egész. A nyereségvágy olcsóbbat ígért, és Katona segédbarátom ezt felfogva itt próbálkozott, az igaz, hogy 9 piaszter volt 4 tál étel, de a keserű-savanyú pacalleves, a rizses-borsos kolbász, rizzsel borssal vegyített szőlőlevélbe takart töltöttkáposzta-féle és egy szintén juhhús borsozás által nem ehető, megjártam. Szerencsémre ezredesünk hozzám jött és látva a dolgot a pasa konyhájából kedveskedett rizzsel, fojtott hússal. Ez alkalmat adott rossz törökségemmel nyilatkozni, hogy a rossz piasztereket nem lehet sem sütve, sem főve enni, szabad pedig nem lévén, kimenni nem lehet, bent mit sem lehet kapni, ezért éhen kell halni. Meglátjuk, mit használt.
Egy új példa, minő szűk körben forognak a gondolkodásra nézve barátaink. Házba nem szabad bemennünk, de hát a templom is ház levén azt is megtiltotta a mi bőrünkön avanzsírozni kívánó jó zsarnok ezredesünk. A pasa magáról a felelete terhét lerázta, az írás traktió értelmét nem ismervén, egy ember önkénye alatt élni bent az országban, hol a védelemnek helye nincsen, sok. De nyomorult szatócs gondolkozású, bosszús kormány az ausztriai. Az orosz sokkal nagyobb szívű és magasabb gondolkozású.
Kedd 12., Szerda 13. Ezekben a napokban mit sem tettünk, mit sem gondolkoztunk, a gondolkozás általában gyéren megy. A múltért szégyenpír futja át az embert, a jövendő szintén rendetlenségeket mutat, a jelen pedig nyomasztó, gyűlöletre vezető, azért jobb félretenni és várni, mit hoz a jövő. Esőre fordult az idő, tavasznak előfutója, jó hogy melegre jövünk azon remény fejében, hogy Ázsia jobban szolgálja egészségemet a bolgárnál, amiről is telével együtt reám nézve igen kevés jót mondhatok. Mert szeptember óta több beteg, mint egészséges napjaim voltak, úgyhogy rossz kedvem érthető, azonban tudja az Isten, mindez mire való és mire jó! Türelem. Ma a konstantinápolyi gőzösnek újságokat kell hoznia, rossz helyzetben milyen gyerekesen kíváncsi lesz az ember, mert még a kábaságok hallatára is örül.
Csütörtök 14., Péntek 15. Az augsburgi hírlap jött a kezembe, meg néhány lap, miből Európa állapotára nézve épülni nemigen lehet. Szegény kormányok kapkodnak fűhöz-fához, és nem jutnak a kívánt célhoz, mivel ahogy az alap rossz, az egész épület ingadozó, pedig hogy társaságunk alapja a leghamisabb, leghazugabb, azt csak a vak nem látja. Az angolok a görög hont elzárják, hogy a muszka szupremáció természetes szövetségeseit rontsák, és hogy helyet szerezzenek, honnan támadólag és védekezőleg működhessenek. Franciahont katonai rendszer szerint hadi osztályokra osztja a féltékeny elnök, üldözi a szocializmus szót, hogy a demokratákat fékezhesse. Poroszhon oktrojált alkotmányára esküszik, kimondja, hogy esküje mellett kormányozni akar, mivel ellentétbe jöhet, Ausztriát a német hegemóniából ki akarja szorítani. Ausztria mindenhol szerepelni akar, az olaszokat, helvéciaiakat fékezni, poroszt szép ígéretekkel és egész császársága szövetségbe adásával, a fejedelmeket magához vonva kijátszani akarja, mindenhol kérkedik seregével és otthon nem bír békességet szerezni.
Miniszterei televeszik pofájukat, és szép intézkedéseket eresztenek ki, de a népek elégedetlenek. A szláv elemet a magyar ellen pártolták, most meg a szláv elemtől és a szláv protestálástól szeretnének menekülni. Magyarhont most a régi konzervatívok reprezentálják és akadályokat szereznek passzivitásukkal. Sőt még örömüket jelentik ki, hogy 80 ezer honvédot a seregbe soroztak, bár a régi táblabírók is így gondolkoztak volna, könnyebb lett volna Magyarországnak sereget képezni. A muszka hallgat, készül és várja az eseményeket, és végül ő lesz a nyerő. Barátaink, a törökök gyerekek maradnak, és jót nem jósolhatok nekik, megveretnek és Ázsiába kényszeríttetnek, az lesz a vége.
Bár hat világfoknyival dél felé közelebb jutottunk, a hőmérsékletben nemigen nagy a különbség, ezelőtt 16 fokos meleg napok, és most 3 fokosak, esik, néha havazik, és így fázunk. Magam pedig kelések fájdalma által emlékeztettem, hogy ember vagyok. Azt mondják, vasárnap megyünk.
Szombat 16., Vasárnap 17., Hétfő 18., Kedd 19. Még mindig Brussza. Azt gondolom, hogy bizonyára vasárnap megyünk, azonban az ég másképp határozott, mert szombaton este úgy nekieredett a hó, hogy másnap két lábnyi magas volt. Részemről, noha szeretnék a száműzés helyére érkezni és így tudni, hányadán leszünk vagy vagyunk, beteges keléses állapotomra nézve jobb itt meggyógyulni és aztán továbbmenni. Ha ez a beteges állapotom belső rendellenvalóm tisztulását szolgálja, és ez által egészségessebb jövendőre vezet, úgy jól van. Különben roskadó állapotomnak mutatója lenne, és akkor aligha húznám sokáig, mi megmentene minden jövendő rossznak elviselésétől és talán az utolsó ínségtől, melynek alighanem áldozata lennék. Mert megalázni magamat, kérni és kunyerálni talán illetlenség lenne, ilyen gyengeségtől megóvni kérem a Mindenhatót.
Más érdekesebb nem történt. Az újságokat nem olvasom, hanem az angol tudományos lapot, a Westminister Review-t, melyben Brocon Gleiz, Teleki első röpiratából a magyar eljárásnak védelmére kivonatokat és egy egész történetet az újabb időkig, egész 1849 áprilisáig röviden előadott. Ha Magyarhon előbbi állapotát politikai, szociális tekintetben a magyaron kívül valaki megérti, úgy nyakamat adom, a magyar is csak annyiban okul, hogy megtudja minő rossz vizsga a jurisdictio. Teleki iratát, ha az egészet kiadják, talán jobban értesül a publikum, hanem így kevés. Egy jó magyar történet az óhajtandók közé tartozik, mit Horváth Mihály megkezdett szorult körülmények alatt.
A másik az, hogy oly világban élünk, hol csak az egyén tartja meg szavát, a kormányoknak már morálisan sincs közük ígéretük megtartásához. Akármivel hitegeti a francia külügyminiszter Dembinski barátait, és akármit hitt el ő a francia és angol követnek, elég az, hogy annyi szék közt a földre esett és internálva van és ma, 19-én Gemlikből hozzánk indították tizennyolcadmagával. Szegény öreg, ez megölheti, szegény török, egy hasznos barátot vesztettél. Ausztria tapsolhat, mert csúszómászó követe mindent kivívhat, de nyomorult szerepet játszik Anglia és Franciaország, érdek az, ami hat. Remélem, hogy Dembinski kiábrándul, és az emberiség jobb felé haladtatásáról lemond, ennek országa még nem jött el. Nagy és legfőbb szükség nélkül semmilyen kormány nem kezd oly gondolat praktikus kiterjesztésére, melynek tapintható következményei epochát csinálhatnának a világ történetében, és ha a feltaláló küzd ilyenekért, álmodozónak, bolondnak és nevetségesnek tartják. Így járt Foulton, így Fourier Károly és így jár alighanem Dembinski is.
Legnagyobb esemény az, hogy Kossuthné ebédre hívott, kétszer megtagadtam, hanem egy látogatást tesznek. Külszínre a barátság talán helyreállíttatik, hanem valóban aligha, Szt. Dávid hegedülni nem fog, azonban meglátjuk. Hegyek össze nem jöhetnek, de az emberek, ha nem angolok, talán, vigyázz, Lázár, magadra.
Szerda 20., Csütörtök 21., Péntek 22. Rossz az idő, esik, havazik, tehát Brussza. Húszadikán egyszerre egy erőltetett menettel Dembinski hozzánk érkezett negyedmagával. Rossz volt utazása, szél, víz, és három nap után érkezett Gemlikbe. Este kellett volna a Boszporuszon keresztülhajózni, hanem a szultán látni akarta, és meg is történt, messzilátóval mérte azt az embert, akit sem ő, sem miniszterei nem érthetnek, mivel mások sem értették. Pedig 15 évvel ezelőtt Palmerstonnak egy memorandumban megírta, ami most történik és történt. És ha igaz, magánnyilatkozatai vannak egy miniszternek, aki a szláv és más mozgalmakat szintén hasonlóan veti fel.
Hogy ne haragudjon az ember a törökre minden jóságuk mellett is, midőn a hamisságot annyira viszik, hogy amit szóban ígérnek, azt írásban nemhogy nem tartják be, hanem éppen ellenkezőt parancsolnak. Hogy Dembinskit Sumláról elcsalják, megígérik, hogy Brusszában maradhat, alig érkezik oda, jön a parancs, hogy Kutahiába mehet. Az egyiket a külügy szóban ígéri, a hadügy pedig írásban mást parancsol. Amilyen szépen kezdik az emigráció ügyében szerepüket, oly gyengén, rókamódra és önfüggetlen eljárás megtagadásával folytatják. Úgyhogy szép bánásukért hálát úgysem, de még köszönetet is alig aratnak, pedig egy önbecsületét és tekintélyét őrző kormány önállóan viselkedjen, éspedig jobban az egyénnél.
Jól kibeszéltük magunkat. Hanem még mindig hisz Dembinski, noha azt mondja, hogy nem, mert Palmerstont dicséri, és így oppozícióba léptünk, mert én nem hiszek egynek se, látván, hogy addig tart a hízelgés affelé, ameddig valamely érdek elérve nincs, aztán vége.
A muszka alattvalók, valami száztizenhárman szintén elmennek, velük gróf Zamoyski, ki szintén kiábrándult a török iránti bizalomból, erejétől és öncselekvési tehetségétől. Amit szintén Ahmed efendi belvalója becsléséről mondám, három ilyen ember és Törökország veszve van, nem kell; Fuad kezdi, Ahmed folytatni fogja, a harmadik, ha megérnek az események, végzi bizonyára és alászántja, hogy Törökország volt. A muszkát megcsalni, ki száz éve egy elv szerint működik, és az egész európai diplomáciának imponál, nagy feltétel egy török kormánynak.
Újságokat is olvastam, az Agusburger Allgemeine Zeitungot. Ha Európa meg nem bolondult, úgy közel áll hozzája, a múlt években a népek elfojtása után most a kormányok revolúcióskodnak, institúciókat behozni keresnek, melyek szintén olyan hibásak, mint az előzőek, melyeket adtak, hoztak, és amelyek mivel alaptalanok, hibásak, céltalanok, nép boldogságellenesek voltak. Mit tűrni a népek nem akartak, ellene pedig kikeltek, ezért büntetni kellett őket, mivel oktalanok, hátra és nem előre nézők voltak, úgy járnak el majd a mostaniakkal, és újra vérontás lesz nemsokára a következmény.
A legtöbb helyen vagdalózik Ausztria, kiadja a statutumokat, hanem életre valókat-e? Hetvenkedik, fenyeget Helvécia ellen, Poroszország, Montenegró ellen, dacol pedig a törökkel, színre jó barát, alattomban pedig örömest szabadulna segítő barátjától, Miklóstól, ki hallgat, fülel, készül, vár, hogy kitörjön, és ha szerencséje van, törvényt szabjon. A franciák bomlanak, a forradalmat várják, félnek tőle, s kerülni nem tudják, vagyis alig tudják. Németek hálósipkájukat szintén levetették és nagy német egységet keresnek, s eleinte régi szövetségesek bomlásával keresik, miből kis anarchiát várnak, miből aztán a bölcsész ész valami újat építsen szociális téren kívül és csupa institúciók által, lesz-e sikere? Meglátjuk. Mi világos, az, hogy a kis hatalmak ideje kezd lejárni. Amint a föld több más, a vészes világ tengeréből összegyűlt, egymásba esett más földek konglomerátumaiból áll, melyen erőcsillagok, üstökösök, kisebb planéták gravitációja, nagyobbakbani összeolvadása most már szükségesnek tűnik, mivel önállóan védeni, képezni magukat nem lesznek képesek, konstitucionális fogazásaikban csak élesztőül, akadályul szolgálnak, és így a nagyobbaktóli fékezésük tételeztetik fel, melyek szintén vajúdásban vannak, haladásukban gátolva. Hohenzollern megkezdte a porosszal, Anglia belső jogi téren kifejlődve küzd, a bonyodalmakat szaporítja alattomban, hogy politikájának célját biztosabban elérje. Görögországot néhány kedves, a jövőben jelentékeny szigetért és más magánadósságokért támadja, a töröknek humanitást és engedékenységet is prédikál, a helvéciaiakat ellenállásra buzdítja, Németországról semmit sem gondol, csak hogy kalkulációjának megfelelő pénzhez jusson.
Az észak-amerikaiak megszakították a diplomáciájukat az osztrákokkal, a barbár bánás miatt együttéreznek a magyarokkal, erejüket Ausztriát fenyegetve a Közép-tengeren erősítik.
A törökök keresztény zászlóaljakat akarnak alakítani, melyek a törökféléhez csatolva a keresztény alattvalókat is fegyverhez szoktatnák. A népek tűrnek, a forradalmi és most mindenhonnént száműzött vezetők hirdetik, hogy az orosz, porosz, osztrák és francia kormányok fel akarják osztani Európát, a kormányok viszont, hogy ezek rendetlenséget és új forradalmakat készítenek elő, s így a szellem fölülről és alulról izgatva van, nyugodt állapotba nem jöhet. Mi lesz ebből, ha ez az év nem is, 1851. bizonyosan megmutatja.
Kutyából nem lesz szalonna, újra haszontalanságra költöttem pénzemet, egy duplafegyvert vettem, 15 arannyal szegényebb vagyok. Az Isten adja, hogy 45 nappal előbb haljak meg éhen, mint különben. Szép a mű, jó a vétel.
Szombat 23., Vasárnap 24., Hétfő 25. A rossz idő még mindig tart. S így talán a húsvéti ünnepeket is itt töltjük, de szép ünnepek lesznek, de kellemesek távol minden jóakarótól, szegények, szerencsétlenebbek-e vagy nem nálunknál? A többi mondák közt azt hallom, hogy a szorosabb felvigyázatunk Kossuth elfutási szándéka miatt következett be. Miképp, nem értem, azt mondják, hogy egy amerikai fregatt várta vagy ragadta volna el, szép, csakhogy amerikai hajót nem láttam, a szökést miképp teljesíteni, ha az ember rossz lovas, mint Kossuth, nem értem. Legyen. Több szép sétát tettem magamban, gondolataimra hagyva. De gyönyörű tájék, de hasznos lehetne, ha a művelés hozzájárulna, hiszem, majd megjön ez is. Mióta Törökhonban vagyok, mindenképpen egy grammatikára és diktionariumra akartam szert tenni. Az utóbbit sohasem kaphattam, az előbbit valahára 8 pengőforintért megkaptam.
Hála Istennek, valahára hasznosan költöttem a pénzt mert egy szóért, piskotan, mit benne találtam, többinek hasznát nem vehettem, mert csak török betűkkel és francia magyarázattal van jegyezve, hanem a török kiejtés a francia nyelvben hibázik. A Redhouse most talán kényszeríteni akar a török írás megtanulására, már ezt nem teszem, nehogy még konformisabb legyek. Isten neki.
Kedd 26. Nagy szelek jártak, ma kevesebb, csak egy napra kaptunk pénzt, tehát csütörtökön talán megyünk. Kétszer voltam a Tophane nevű helyen a várban, hol régen az első hódító császárok verték fel székhelyeiket, a szem elé a házak mint kis kunyhók jönnek elő. A szép völgy és az ellenkező hegyláncolatok, hátul a Csézerni hegyláncolat, a zöldellni kezdő rétek, a sok forrás, patak, folyó, a távolban szépen mutatkozó nyúlánk minaretek, továbbá a szép alakú házak igen kellemes látványt adnak. Ha itt kellene laknom, ide gyakran járnék. Mást nem tudok.
Szerda 27. Megint nem megyünk, hanem a húsvéti ünnepeket, haj milyeneket!!?, itt töltjük, általában a törökök igen hunyászkodnak, mit jelent ez, meglátjuk. Kitisztult az ég, jó és száraz utazásunk lesz, ha lesz, mert arról is beszélnek, hogy itt maradhatunk, vagy az országból kimehetünk. A heti bulletin politikai tekintetben szépeket jelent, hogy az osztrák követnek parancsa van minden nap az orosz követet meglátogatni és tőle a diplomáciai teendőkre utasítást kérni. Mi lett belőled gőgös Ausztria, most már értem, miért voltál bosszúálló, vérengző és törvényes gyilkos, azért, mert gyenge és erőtlen voltál, mert csak ezek lehetnek vérszopók, milyen becsület az 5 nagyhatalom egyikének ilyen mélyre süllyedni. Ha nincs becsületérzeted, véged van, három évet nem élsz és senki sem fog bánkódni érted, egynéhány cseh, morva, karintiai és stájer undorító arisztokratán kívül. Ehhez egy pletyka a Voix du peuple francia lapból, hogy Ferenc József leköszönne atyja részére, szegény fiatalember, neki apját szabadabb elvűnek kell tartania magánál. Quod dutu stupendum est.
Szegény Törökország kölcsönnel akarna magán segíteni és Európához jobban csatolni magát. Az orosz alattomban ellene dolgozik. A mindenható cár szintén kölcsönkért, és quod mirabele auditor Rotschild Montefóre részt nem vesznek benne, a különben jól informált crédók Miklós cár helyzetének állandóságát is kétségbe vonják? Ez furcsa, bár úgy lenne, a népek előbb jönnének káoszba, úgyhogy előbb kezdhetnék a jobb felé útjukat. Az angol, francia követek reformot javasolnak, az orosz ellenzi és alattomban ármánykodik. Titoff nemlegesen viseli magát, hanem a terápiái magasságról szövi a fonalat, konkolyt vet, annak idejében kalandoz. Francia- és Angolhon még mindig karöltve jár, bár a cár Napóleont, az elnököt kedves és nagy barátjának hívja, azonban készül tengeren és földön. Az örmény óhitű lakosság, mely eddig a török ellen izgatott, átlátván az orosz kétszínűséget, helyesen most egyetértve a cserkeszekkel – az orosz ellen agitál.
Egy görög-szláv hetéria complottnak jutottak nyomába, melynek személyeit ha elfoghatják, az orosz agitáció forrását kikutathatják. Hazánkról mit sem tudok, levelet még nem kaptam, Isten neki, csak egészségesek legyenek.
Csütörtök 28., Péntek 29. Krisztus Urunk megváltásunkért halt meg mindenkinek megbocsátva, az itteni örmény római hitű szentegyházban misét hallgattam. Az istentisztelet egyszerű, és a római minta külszínre és nagyjában megmaradt, hanem a mise részleteiben valamelyest eltérő. Itt az oltárhoz lépők azonnal kezet mosnak, a pap az episztolát a középről olvassa, az ájtatos nép felé fordítva sanctussal megáldja az ostyát és szánja bűneit, a communiónál előbb felemeli az ostyát és a kelyhet, aztán emészti. A ministráns gyerekek majd annyit beszélnek, mint a pap és az egész örmény nyelven megy okosabban és természetesebben, mint nálunk latinul.
Bár jótevő és nagy szívű a török kormány, hanem az alantasok mindent megtesznek, hogy hálátlanokat, gyűlölőket és rosszakarókat teremtsenek. A templomról nem volt instrukció, Szolimán bej megtagadta, majd aztán megengedte, de úgy, hogy más ne menjen templomba. Szegény csalmásoknak nincs eszméjük arról, hogy mi az ember és miképpen kell vele bánni.
Az emigráció azt hiszi, hogy nemsokára szabadul, én megvallom, nem szeretném, nem látván át, hogy a kedélyek az előző izgatottságtól vissza nem tértével miképp lehetne a jövendőről gondolkozni. Azonban legyen akármiképpen, fel kell készülni mindenre, a jobb száműzetésre csakúgy, mint a rosszabb szabadságra. Az újságok tele vannak a háborúra célzó mozgalmakkal, elkerülni alig van kilátás, csakhogy nehezen lesz ebben az évben.
Szombat 30., Vasárnap 31. Hétfő április 1-je. Nem tudom mitől van, de ha valamikor egy nagy ünnep jön, mindig lehangolva érzem magamat. A gyermekkort idéző emlékezés, ahol a patriarchális családi életnek megfordult jegyei visszaötlenek. Hol sok ellenségeskedés volt, hol a barátok egyesültek, sőt még némely kronologikus ételek, csemegék, kalácsok nélkülözése is szerepet játszik, jele annak, hogy az ész, az okoskodás az érzésen, az ösztönön sokszor nem uralkodik, nem uralkodhat, és hogy annak többször igaza van, és hogy azt elhanyagolják ahelyett, hogy nevelnék. A húsvét örömöt nem, hanem mérget, hiányt és nélkülözéseket hozott mindenben. Miséért veszekedni kellett, mert a török affilláciotus vagyis magyarázó érzék, az Isten házát magánember házának tartván az odavaló bemenetelt is megtiltotta. Végre mikor megengedte a szentegyház itteni tisztelőit akarta kizárni, és mikor ezt általában nem tehette, akkor a bej katonai erő kifejtésével megtette, úgyhogy az ember méltósága, a nevelt ember érzése undorodott. Ha tudná Törökország, hogy szép szerepéből mily alacsonyra süllyedt, és magát a bosszúálló és embertelen osztrák porkolábjává tette, úgy, ha gyerek nem lenne, bizonyára megvetéssel tolná el magától.
Csütörtökre van rendelve az elutazás, azonban borul az ég, a hőmérő leszállt, talán az új hó megint megakadályozza, pedig szeretnénk már továbbmenni, hogy már dolgaimat szintén kényelmesebben elővehetném, és szabályozhatnám életem modorát, azonban türelem.
Kedd 2., Szerda 3., Csütörtök 4., Péntek 5. Nem tudom, mi hátráltat, és az itteni dolgokhoz idegen nem is foghatja fel, egy száműzött henyélő evőt, ivót és alvót mi hátráltathatná Ázsiában, hogy előforduló érzéseit vagy az eseményeket, vagy a pletykákat azonnal beírja, már mi történt, nem tudom, de tudom, hogy időm nem volt lustaságból, bágyadságból, vagy ráadatolni nem tudok elfogultságból, elég az hozzá, hogy elfelejtem, mint mondom, felírni, hogy kezdjem.
Április 2-dika. Ázsiában, hol minden elpusztul, 2 1/2 foknyi nulla alatti hideggel, széllel, hóval áldottunk meg.
Első vígnapom, jobban mondva estém volt, noha az előbbi estélyeim is, melyeket itt gróf Batthyány Kázmérnál töltöttem, elég kedvesek voltak, hol a derék szellemes, élénk s eleven grófné mint fűszere az egésznek gyakran elfelejttette hollétünk, hol a tisztes, de tősgyökeres angol konzul tisztes családjával és derék két leányával megjelenve zajos is volt. És ezt a különben derék és becsületes francia konzulnak köszönhettem, ki a Sztambulban lakó ritka Krőzustól, az emberek egyik legjobbikától, materialis érdeket nem ismerő Alleon Antaltól, ki bankár ott, mi által magát a Sináktól Rotschildektől igen megkülönbözteti, kapott és nekem hazámból az első leveleket küldte és adta át.
Hiszen véralkatom, korom, sok viszontagságokon keresztülment, számkivetett lényem nemigen hevíthető. És mégis nem annyira az ott talált barátságos ömlengezések miatt illetődik meg, hanem olyan férfi és női lényektől, kik a forradalmak által vagyonaik nagy vagy nagyobb részét elvesztették. A politikai újságok csak általánosak voltak, melyek az osztrák elnyomást, zsarolást, kényt és bosszúból üldözést, és ezáltal a nép elkeseredését nyilvánították ki, mi úgyis tudott volt. Hanem bátyám, Antal baráti érzése álljon legelöl, ki házi kínjának, vagyis családja, 10 élő gyermeke rossz állapota és annak dacára hogy nem kértem, 40 aranyat adatott át részemre egy ottani kereskedőnek, 60-at még ígért. Isten áldja, ez könnyekre fakasztott, amint megilletett és áthatott másoknak elbeszélve, hogy régi barátom és 40 évi ismeretségem, gróf Annoni Ferenc milánói, egykor dúsgazdag, de most csak vagyonos emberem és volt alezredesem számkivetve Piemontban, hogy Gavesi Károly vagyonos polgár barátom Lodiból, hogy gróf Visconti Antal cs. kir. nyugalmazott alezredes és schwarz-gelb, nemigen vagyonos barátom Milánóból nejével mindannyian meghívtak velük és értékükkel diszponálni. Bizony, bizony, ha ezen kivételes jó emberekkel való találkozás nem fordulna elő a rossz világban, az ember szégyenlené az Isten képére teremtve lenni, hanem az ilyen egyes induvidualitások megmutatják, hogy e föld paradicsom lehetne, ha a vezetők okosak, eszesek és az Istent utánzók lettek volna.
Egy öcsém, kit nyomorúságából kiemelék és hadnagynak tettem, megházasodott, az éhség a kisebb szomjat elvette, most szerencsések, de ha sok gyermek jön és a megszokás és az a toujours perdix[116], mi lesz akkor, hisz önművelésben hátramaradt, az Isten tudja. A másik, hogy nevem neki Olaszhonban jó barátokat szerzett, és hogy az olaszok általában a régi ezredemmel együtt tisztelettel és szeretettel emlegetnek, sajnálva sorsomat, holott én büszke vagyok.
Örültem, hogy a derék jótevő, lángeszű hős, nevelő, Aporti Feronate száműzött paptanár Cremonából Piemontban van, és köszönettel örültem, hogy a szerencsétlenség jó barátaimat bővítette, és szerény egyéniségemet kelletén felül európai hírűvé tette. Éljenek a jó emberek, majd jön egy idő, amikor az emberiséget is megéljeneztetem.
Az újságok kinyilvánítják Európa aggasztó állapotát, mindenhol felfegyverkezések látható ellenség nélkül, a népek véleménye ellen és a kormányok egyenkénti külön céljai elérése ellen. Ausztria a szegény, kényszerből részt vevő, nagyváradi püspököt, a jó, de nem politikus, Brémert halálra, de ezt elhagyva 20 évi fogságra ítélte, és ezáltal egy mártírral többet teremtett.
H. bizonyos idéztetésünket valami 40 kivándoroltnak január 2-án közölte és márciusban kellett volna megjelenni, de nem tették, én, ha a többi nem is, jelképesen bizonyára felakasztatom. Ez a második eset, távoli rokonom, Martinovics lenyakaztatott.
P. asszonyság Olaszhonban több évig tartó böjt után új fiút szült, már most tudják, hányadán vannak.
Holnap megyünk, az idő szép, ha igaz, 8 nap unalmas lesz, 18 órai utat kell elosztani, de mit lehet tenni. És evvel vége a brusszai életnek, a fürdőbeni maradásomat megtagadta a török kormány az ausztriai követ embertelen protestációjára. Isten neki, tudja az Isten, mire lehet jó, eltűröm és egészségem helyreállítását másképp eszközlöm, ha lehet.
Minden levelemet tegnap, 4-én útnak indítottam Antal bátyámnak, Hegedüsné asszonyságnak, gróf Annoni barátomnak, ma, 5-én Aporti Feronate, Visconti Antal gróf, Oehl Antal, Qmerina Somody Arnaboldi sógorasszony és Paveti Károly doktor barátaimnak, kiket az Isten éltessen, ámen.
Folytatjuk a negyedik részben.
