Mészáros Lázár naplója 1849-50.
Szeptember. Szerda 4. A múlt szombat is megcsalta várakozásunkat, mert hivatalosat és magánt sem hozott, azaz iratokat. Néhány német augsburgi újság telve schleswig-holsteini ügyekkel, s az idstedti csata várható következményeivel. A németek most agitálnak, és épp azt teszik, mit a magyaroknál kárhoztattak, igaza van egy augsburgi levelezőnek, aki azt mondotta, mint a bolondok szervezettek és igazságtalanok azok, kik felkelve ügyük mellett csatát és az összes célt elvesztik. Testvéremtől már két hónapja mit sem hallok. Heg. írt, senki más. Az esős idők beállottak és azonnal hideg lett, ez kis előérzetet képez, hogy milyen lesz a téli lakás, amire bizonyára készülni kell. Ma meglátogatott Szoliman bej, felvigyázónk és amint mindenkor, úgy most is a született hazugnak sok igazságot kellett hallani, hogy milyen gyáva szerepet visel az egész török kormány.
Vasárnap 8. Tegnap postanap volt. Hozott sok levelet és egy vendéget, a többit bizonytalanságban hagyta. A levelek közül egy Hegedüstől nekem, Bellinitől és Alleontól, az elsőben amnesztia többeknek, a másik még olvasatlan, harmadik jelenti, hogy hasonszervi gyógytáramat Gronsoletti Milánóból elküldte, és ez jó, már most könnyebben kontárkodhatnék. A vendég egy titkos ausztriai ágens volt, kinek egyenes meghatalmazása nem, de mégis megbízatása volt, velem és Batthyányval beszélni.
Tehát Szoliman bejnél beszéltem vele, szépségeket kezdett mondani, azt abbahagyattam, az ezredesnek ez üzenet ellen protestáltam. Mondván vagy grálnak vagy semminek hívni, azaz kein nennen, továbbá a császár örömest adna amnesztiát, ha egy lépés történne tőlem. Erre azt feleltem, meggyőződésem nem engedi, ha amnesztiát akarnak adni, elfogadom azzal a feltétellel, hogy a múlt tabula rasa legyen, azaz semmi felelősségre nem vonhatnak, hogy egypár évet utazhassak. Erre ígérem, hogy semmi politikába nem avatkozom és evvel otthagytam, mi lesz belőle, meglátjuk, valószínű – semmi.
Szegény Ausztria, ki ilyen kétes jellemű, alacsony és haszonleső egyéniségeket választ orgánumául, egy Jasmagy ausztriai ágens, szégyen. A többi politikában alattomos ármány, egyik hon a másiknak zavart és kellemetlenséget okoz titkon, nyíltan barátságot színlel a politikában, és ezt becsületesnek vallják. Ausztria a muszkával a szláv fajokat izgatja, mondják a törökök, és mégis mindenben engedelmesek a két kormánynak, nyomorult világ, nyomorult egyénei vagyunk. Magyarhont definitiv centralizálni akarja a német. Vége a protektorátusnak. Vojvodina úgyis megvan, tehát egy darabig finis Hungarie, jobb idők máskor jönnek el. Toni, Ganos., Pav., Jager és Antal Alleonak írtam.
Vasárnap 15. Tegnap szintén több levelet Tonitól, Garofolettitől, Oehltől, elsőtől az utolsóig feleltem is rá. Az újságok az európai körülményekben semmi változást nem nyilvánítottak. A németek kibékülnek, az ausztriaiak organizálnak és akadályokra találnak, Magyarhonban a konzervatív párt jótékonyságra jut. Somssich Pál keményen bíráltatik, Kazinczy Gábor szintén átlépett, Deákkal egyetértenek, és ez jó. Nyáry a gleichberechtigung imádója lett. Mi emigránsok pedig határozatot várunk. Hegedüsnek szintén írtam, kitől levelet is kaptam. Bellininek feleltem.
Szerda 25. A szombati posta, diván tartatott sorsunk feletti elhatározás végett, mistifikáltnak nyilvánította. Más levelek pedig ennek fordulatát rosszabb lábra állítottnak hirdetik, és bizonyosan így lesz. Akármiképpen legyen is, az utolsóra is felkészültnek kell lenni. Vasárnap a szél vendégeket hozott. Perczel Mór nejét és három magyart, a magyarhoni állapotokat nem a legrosszabbnak hirdetik, a szerencsétlenség egy nemzetté forrasztotta össze a magyart, természetesen felhagytak a jó szerencsében pártokra szakadással. Mit tesz az oktalan elv, ha az elemek előbb ismertek, és az alap az ész előtt nem igazolható! Magyarhont lenyűgözni akarják és törvényesen nem tehetik, mivel a nemzet vérmérséklete ellenáll. A magyar fajt az összeírásnál ahelyett, hogy kisebbíthették volna, egy 1/3-át büntették, mert Magyarhonban bár 5 milliót túlhaladta, 4 1/2 milliót is nagy nehezen akartak elismerni, most pedig az összeírás által 5 300 000-re rúgott attól, hogy a német pápista dac mind magyarnak írta magát, és ha a nyilvános szószék működhetne, akkor a gleichberechtigung nagy csapást kapott, és Ausztria átlátja majd baklövéseit. Igaza van Somssich Pálnak, csak a föderatív alkotmányok melletti egységek mellett állhat meg a császárság. Aportiéknak, Oehnek írtam.
Szombat 28. Megjött a posta, mit sem hozott egyéb újságoknál. Egy levelet Medierótól kaptam és annak feleltem. Tehát a télen ittmaradunk, bár a gyenge török kormány nincs annyi emberséggel, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat ki merje mondani határozottan. Szegény emberek és magukat erős kormánynak hiszik pedig aszerint táncolnak, amint mások akarják. Jackson volt kapitányomnak szintén feleltem.
Október. Hétfő 1. A szombati posta mit sem hozott nekem, ugyan egy kedves levelet, melyben több hibámat szememre hányták. De mivel ezek az emberek jobbulását szolgálják, tehát megteszik a magukét, de mivel a javulásra az idő már elmúlt. Hegedüs.
Csütörtök 4. Politikailag Haynau megpüföltetése Londonban tett valami intézményes jót. A bolond miért megy Londonba, hogy a sörfőzőket kihívja őt elítélni és elpáholni. Honunk sorsa is ha igaz, hogy egy helytartótanáccsal és öt katonai kerülettel megkapta rendezését, nincs Vojvodina és Horvátország, Szlavónia és Erdély el lenne döntve. Meg van-e elégedve a honi közvélemény, a német kormány meglátja, hanem azt gondolom, hogy meglakol érte. Azt rebesgetik, hogy Brusszába mennénk a télre, a quartélyon kívül mindenesetre jobb lesz, közelebb a postához, közelebb a tengerhez, hanem drágább az élet és több a költség. Hanem eddig csak hír, éspedig olyan, mint az egész elmenetelünk innént, melyet egy határozottabb kormány hamarább eldönthetne.
Hétfő 14. A posta mit sem hozott, legalábbis nem bizonyosat, hírt ugyan, hogy Palmerston eleresztésünket sürgeti. Ha Anglia akar valamit, elvégzi, hanem mindenesetre 3 hó eltelik, míg megvalósul, addig megvárjuk mit ír a jövő posta is. Batthyányné Sztambulba utazott. Másról mit írhatok, midőn az érzés itt elhagyja az embert, mióta itt vagyok, egy jó gondolatom sem volt. Garosotnak és Hegedüsnek írtam.
Kedd 15. A rég várt Henningsen, Thompson Hamilton mind egy személyben, mint régen várt hírnök valahára megérkezett és hozott – semmit, azaz annyit, amit a török Czajka is mondott, hogy szerződésbe léptek eleresztésünk fölött. Ausztria hat havat kíván, a török mindjárt követelésére, ez végül 4 hónapig fog tartani, és Ausztria indirekt úton szándékát eléri. Még a híres Urquhart David, Palmerston legdühösebb ellensége, parlamenti tag, szintén idejött. Furcsa kis ember, nagy politikusnak kell lennie, mivel oly magas vagy mély gondolatú, hogy az ember, ha nem ő, nem érti, pl. nála nélkül nem tudtuk, hogy mi emigránsok és internáltak, mivel Törökországban vagyunk, Európának köz közepét tesszük ki, és bennünk valami nagyfenséges csíra rejlik, egy matematikai X, melyet azonban keresni kell. Ezt hallván a tükörbe nézve mély bókot hajtottam magamnak. Továbbá nála nélkül nem tudtuk, hogy Thompson nagy ember, meglehet, csakhogy rossz bizományos. Még egy olasz poéta improvizátor is jött, kit agyon akart lövetni, mivel a nemzetiséget említette, holott Urquhart David bej csak constitutiokat akar. Végül hogy Palmerston még mindig a muszka vesztegetés szerint dolgozik. Ez mind szép, leborulok előtte, és a kis embert nagynak tartanám, ha oly fene okos nem lenne. Még nem beszéltem vele.
Szombat 19. A várt posta eljött és annyit hozott, amennyit tudott. A vita ki- vagy nem szabadulásunkért folyik, és ha Haynaut meg nem verik Londonban, talán a telet máshol tölthettem volna, de így húzzák-vonják, és ki veszít, az könnyen kitalálható. Gróf Battyányné szintén keveset közöl, hanem híreket, hogy ők s én kiszabadulhatunk? Ezen hír Magyarhonban is kering és Baján, Pesten a nép a Duna partjára tódul, mikor az alsó gőzös érkezik. Derék emberek, de szegények, ha ily valami kedvet deríthet, jó hazámfiai, 52 lesz, míg én hazám földjét taposhatom, és a felső gőzös hoz majd, ha hozzájárulnak. Azt gondoljátok, hogy Ausztria oly hamar felejteni és kegyelmezni tud, nem hiába, hogy apostoli király ápolt örökös. Levelet csak bátyámtól kaptam, én pedig Fre., Heg., Anno., Stein, Jgas s Alleonnan írtam. Majd felejtem, Erzsébettől is kaptam.
Szombat 26. Mint különöset ideírom, hogy Dembinski Urquhar Daviddal találkozott, és szerencsésen heves vitába keveredtek. Egyik a másiknak szép, de nem udvarias neveket adott, pl. midőn Dembinski Kossuthot méltán sarlatánnak nevezte, Daniel Dembinskinek mondta, hogy őt tartja annak, erre Dembinski Danielnek visszaadta, hogy olyannyira emelkedik magas pontú nézeteivel, mely az észen felül s kívül áll és hogy becsben észbeli tehetsége ezért nagyot vesztett, ha Kossuthot nagy embernek tartja. Továbbá Daniel uram mély belátásában az angolok hadi vízi erejének a Dardanellákbani bemenetelét a török lenyűgözésére küldésének mondta, és hogy az emigrációban csak két figyelmet érdemlő tagot talált, Kossuthot és Jancsikát, Asbóth alezredes virgonc eszű, furfangos, törökül hamar megtanult, 9-10 éves gyerkőc inasát.
Daniel nemzetiségekről nem akar hallani, abszurdumnak tartja, hanem törvényeket akar és constituciókat, török vagy patriarchális(?) minta szerint. Ő tudja, mert magas szempontján, midőn ítél, oly magasan áll, hogy káprázza a szemet, és alatta csak zavart láthat, amely talán a fejében létezik. De örülök neki, hogy a kisistennek tartottad elejétől fogva, unalmat adván neki és kapván tőle, nemigen beszélhettünk. Meglátjuk, mit hoz a mai posta.
November. Vasárnap 3. Amiután a posta mit sem hozott, hanem az után körünkből elvitte a híres Danielt vagyis inkább a Davidot. Mily végzéssel a fejében, ő tudja, mondják, hogy jegyzetelt is valamit s írt többet, meglátjuk a mély gondolkozó agy szüleményét. Azóta egy szerencsétlen futár, angol kém, ki forradalmunk miatt bejárván a piemonti hont ide tévedett, itt óvó helyet keresve több olasz barátommal találkozott Turinban, itt nem létezvén a kormányzói fejedelemnek, tovább ment Dávidunkkal. Egy furcsa hír szállingózott, hogy egy hadihajó légbe ment Sztambulban, melyen a Padisahnak ebédelni kellett volna, ha igaz, szerencse, hogy a derék fejedelemnek semmi baja sem történt.
A tegnapi posta szintén nem hozott semmit, hacsak Batthyányné nem hozza, kit elmentnek mondott Czajka, a hadihajó-esemény igaz, bizonyítva. Batthyányné levele sok szép szavakról, de semmi tettről sem beszél, úgy mint gondoltam, az angolok szabadításunkért küzdenek. A franciák csak helyváltoztatást javasolnak, ez annyit tesz, hogy márciusig itt maradunk. A sztambuli hírek Kossuth elillanási eseményéről szólnak Thompson Hamilton által, ez nyílt titok, isten hírével. Egy kedves levelet vettem Lodiból. Általában elbúcsúzom mindannyi barátomtól, e télen nem írok.
Németországban nagy a zavar. Törökországban nagy a határozatlanság. Pav. feleltem 9-dikén.
Hétfő 11. Tíz nap múlt el újra, és azóta a tél bekövetkezett, havazik s változik az idő, hanem tűrhető mivel rosszabb is lehetne. A legszebb hadihajó légbe repülése mily szerencsétlenség, oly szerencse is volt, hogy 4 hordó lőporon kívül a többi előző nap kihordatott, és az egész admiralitás fél órával előbb onnant távozott. Különben talán az egész hadierő hajóinak egy része is Sztambulnak elveszett volna, így csak 500 ember veszett el. A sok hír közül a rosszak tűnnek fel ugyan, de bizonyost mit sem tudni.
A szombati posta, bár a szerződést felettünk végére járni mondja, mit sem ír szabadon bocsátásunkról. A kérdés Kossuth eleresztése vagy megtartása körül forog, mely utóbbi alighanem következik, mi pedig tavasz felé elmegyünk. Hiszen ez nem lenne rossz, ha bizonyos lenne.
Jasmagy, a gazember azt mondta, hogy én amnesztiát soha sem kapok, ha ilyen ember mond valamit, úgy az ellenkezőjét akarom hinni, mihelyst hajolni kész leszek. Szegény Ausztria, mely gazembereken kívül oly kevés szolgát kap céljainak elérésére. A katonaságot kivéve.
Egy szép katonai ünnepélynek voltam tanúja, amelynél az eleresztettek, vagyis kiszolgáltak zászlóiktól elbúcsúztak, az egész őrség díszelegni a piacon felállítva, a zászló (mely is furcsán egy magyar színű szalaggal felékesítve volt) a középen. A kiszolgáltak egyenként megcsókolták a zászlót és meghajtották magukat a Padisah képviselője előtt, továbbá volt fegyvergyakorlat tüzeléssel elég jól. Mindannyi török és magyar notabilitás jelen volt.
Rég nem lovagoltam, tegnap Batthyányné elé lovagoltunk sokan, szép havas időben, ura látta, mikor leszálltam, minő öreg vagyok, tagjaim mind ridegek voltak (természetesen ezenkívül mily fájdalmas, csak álmodni tudják). Le Lázár bácsi a politikus polcról, maradj szegény dinnyetermesztő és ne gondolj a világgal, ez már előtted zárva.
Szombat 16. A posta mit sem hozott egy rossz bulletinnél, melyben Kossuthot elillantnak tartják Sztambulban, szegény pedig elég hűvösen fekszik velünk együtt. Beállott a nedves, havas és sáros ősz, sebaj, ha igaz, hogy a tél előtt megszabadulunk, ez a török sztambuli számítás szerint február lenne, ez is jó. Visconti, Fer., Heg. írtam, Allgemeine sem jött, ez baj.
Szombat 23. A posta nekem mit sem hozott, hanem hírt Szolejman által, hogy 6 hét múlva szabadulunk. Nem hiszem, azonban meglehet. A honból szomorú hírek derék honfiakról, Sztambulból, Amerikából szintén rosszak, már nem tudom, ki s mi becsületes ember. Visconnénak folytattam a kutahiai életet Crospnor-nak és Dontzulescónak írtam. Kedden még égett a közeli ispotály, három óra alatt csak a falak álltak, bár a falak közt még most is ég. Azóta szörnyen vigyáznak, és mivel a kaszárnya is csupa fa belül, tehát hogy a szerencsétlenséget lehetőleg kikerülhessék, azon törik fejüket, miképpen lehessen fűteni a szobákat és főzni az ebédet tűz nélkül. Szerencsés, ki a bőrét megmenti.
Szombat 30. A posta két levelet hozott. Egyiket Turinból, mely azt írja, hogy a majlandi[154] újság oly szemtelen volt azt mondani, hogy én őfelségét kértem a visszamehetésre. Nyomorult kormány az, mely hazugságokból tarthatja fenn magát. Én kérni, na várhatják. Valahára német újság is érkezett, mely Ausztriát a porosszal a hesseni hercegségben szembeállítja, bár összevesznének a bolondok, noha ez szabadulásunkra károsan hathat. Írtam Visconnénak. Mást nem tudok.
December. Szombat 7. Bátyámtól kaptam levelet, melyben családjának szaporodását írja, sok szerencsét és béketűrést a vojvodinai élethez. Az újságokat még nem olvastam. Írtam Fori., Anáons, Aporti, Oehl, Heg. és Stein.
Vasárnap 8. Vér folyt az osztrák és a porosz közt, hanem a kis érvágás után megesett a szívük, és most a tinta fogja elintézni a többit. A poroszok behúzzák a farkukat, mert a muszkák úgy akarják. Palmerston demagóg rollet játszik, végük Urqhartnak igaza lesz, hogy Palmerston az egész világot az orránál fogva vezeti, és hogy Miklós ellen mit sem mer tenni. Mi magyarok kérdésén kívül esünk, lenyugodott napunk, mikor derül fel, az Isten tudja. Addig Kossuth hadtudományt ír és a sereget organizálja, vezéreket nevez ki, az az éber képzeletét foglalkoztatja. Mi pedig tovább itt maradunk, és mikor szabadulunk, az Isten tudja.
Szombat 21. A múlt szombati posta nekem mit sem hozott, a maitól sem várok sokat. Sorsunkat az európai viszonyok elhatározták, hogy hátráltatják. Vér és elég fog most folyni, anyag elég van hozzá, és ha folyni fog, úgy új szakaszba érnek a kormányzatok. Ahol a kormányok, mivel a fegyvertelen népeik hajlamukat vesztik, a fegyverekkel fogják irányítani, ami egyfelől egy nagy abszurdum lesz, másfelől ezek tehetetlenségük és hasztalanságuk bizonyos jelei. Bellininek írtam.
A mai posta egy kedves levelet hozott Hegedüstől, amire azonnal válaszoltam. A derék nyomorult ágensét Ausztriának, Jasmagyot mondják itt ólálkodni, miért? Nem tudható, rossz madár, rossz jel. Szegény Kossuthot elbolondítják és félelemben éltetik, hogy meggyilkolják, ez legjobb módja a nyúlszívűektől megszabadulni. Minden emberben gyilkost lát, egy szegény magyart, aki bennünket meglátogatni jött, Szentgyörgyit, szintén annak tartotta, hanem később magához tért és fogadta.
Péntek 26. A karácsonyi ünnepeket másodszor is itt töltöttük. Az európai Sumlán és az ázsiai Kutahia városában ültük meg, de annyiban különböztek egymástól, hogy itt egy hajlékban lévén családi körökben jobban egyesültünk. A lengyelek itt is megtartva szokásaikat az egymás közötti barátság jeléül ostyát törtek egymással. Hozzájuk voltam meghíva, ott töltöttem egyik részét az estebédnek, onnént pedig Perczeléknél, ott végeztem.
Egy új fázisba léptem ezekben a napokban török viszonyaimnak. Szentgyörgyi székely honfitársunkat az alávaló Szolimán bej kicsalatta quartélyából és erőszakkal elküldette. Ezt én nemzeti megbántásnak vettem és felmondtam minden barátsági viszonyt, legmegvetőbb nyilatkozattal illetvén porkalábunkat. Mi jó vagy rossz jön ki belőle, az Isten tudja, hanem megadom magamnak a kevesebbet, mintsem készen várjak mindent.
Szombat 27. A posta nekem mit sem hozott, általában rossz híreket. Ezek ugyan mint a börzei részvények fel és lemenő változatossággal és értékkel bővelkednek. De mivel az európai mozgalmak bár fontosak és bonyolultak, mégis kiegyenlíthetődhetnek és azok, akik vesztenek, nyerhetnek. A mienk ha rosszul is áll Ausztria kérésére, ha jól áll, megátalkodottságával rosszabbíthatja, s így csak egy maradhat hátra még, hogy az itteni három évi fogság bizonyossá legyen, t.i. hogy Palmerston az első parlamenti interpellációnál bennünket megtagadjon, azaz lehetetlenségét pártolásunknak nyilatkozza, és ezt várom, márciusban megtudjuk.
Kedd 31. Tegnap szomorú levelet kaptam Stein generálistól, vagy Ferhad pasától, t.i. hogy Bem 9-kén éjszaka meghalt, és hogy török mód szerint 10-én el is temették. Halálát régi hitetlensége, s változott vallása kormányának gyengesége, bizalmatlansága okozta inkább, mint más. Ő harcolni akart a muszkák ellen, kormánya meg színlelni szeret, míg tétovázásának díját rajta ki nem várják. Ő vallását megváltoztatta, hogy a török gyűlöletét a muszkák ellen a magáéval szaporítsa és ellenük uszítsa. Az pedig őt feláldozta, tétlenségre és becsületes fogságra kárhoztatta azokkal egyformán, kik vallásuknál maradtak. Terveinek, javaslatainak mibe sem vétele keserűséggel töltötte el, amihez egy epeláz járult és Bem Murád pasából szentet csinált, hová a törökök zarándokolni fognak, mivel a szokások szerint azokat boldognak tartják, kik más hitből a törökre térnek át. Ő maga sem hitte volna Bécsben és Erdélyben, hogy aleppói szent lesz belőle. A székelyek, tudom, Apójukat megsiratják.
Ma requiemet is tartottunk. Ha a pápa tudná, hogy egy renegátért római hitű templomban istentiszteletet tartottak, mit tenne a pappal? Az összehívást azok a magyar és lengyel férfiak kezdeményezték, akik dúsan véreztek a szabadság háborújában. Egy derék, bátor, vitéz katonával és jó emberrel kevesebb van a világon, azonban a világ áll, megy és ha tovább itt tartatunk, majd követjük őt egymásután. Jelen volt az egész emigráció.
Istenem, Istenem, mire jutunk, mondta, ha igaz, egykor Esterházy egri érsek, midőn misézett, komornyikja, aki ezen mondatát gyakran hallotta, és a misénél szolgálta, avval viszonozta: „Bizony, elég ebül vagyunk excellenciás uram” erre az érsek visszafordulva rászólt „Hallgass ebadta, ki bízta reád az ország dolgát”, és aztán tovább folyt a dominus vobiscum és az et cum spiritu tuo; így vagyok én is itt. Ki újra régi szokásomba térek vissza, és most a második évnek végét érem meg Törökhonban, de az elsőt Ázsiában, ahová a becsületes parasztcsaládból és jusculistából nemes grader, mi több táblabíró apám felmenő elődeinek egy íze s porca sem volt egész a dedőjének dedőjéig.
Én a Szt. Szilveszter uram estéjén bízvást elmondhatom, Istenem, hová jutottam, és bár nincs jobb komornyikom magamnál, felelek én is, bizony ebül vagyok, és újra ezt lecsillapíthatom, bolond volt az, ki reád bízta az ország dolgát, mert sem annak jobbítása nem volt, sem pedig dominus nem volt in illo, mert becsületes ember létemre nem hitték, hogy Mészáros Lázár uram teremtve volt minden másra, mint Miniszter Uramnak lenni. Hanem ez úgyis tudott és elkopott dolog, azért kár is volt előhozni.
Hanem mivel az esti sugallatom így mondogatta tollamba tehát az igazságot, sohasem írhatnám eleget is mi lenném, hogy annak többször hallásával elhitessem magammal, Lázár barátom kevély nem lehetsz. Emberi jó tulajdonságaid vannak ugyan, de nem status hivatalnoki, nem nagy szerepet érő általában nem nyilvános szereplő egyéniséged és azért, bár akaratodon kívül vittek a nyilvános bitóra, de az bizonyos, hogy a világ sokat nem gondol rólad. Ha ezt rég át nem láttad, úgy átláthatod, mióta a számkivetés keserű kenyerét eszed, hogy bizony úgy állsz te az emigrációban mint olyan, kiről nem tudják, miért vagy ott és azért a szerény énedből ki ne jöjj, hanem maradj alázatos, az Isten előtt szánd meg bűneidet, a többi majd úgyis eljön.
Azonban az egyik Lázár fél, a másikának a fentebbi elmondható, de a másik az egyiknek szintén felelheti, bizony ez ellen nem sokat vétettem. No ez hiszen nem baj, hanem baj az, hogy bár szakállod elég ősz és fejed jóformán kopasz, mégis dacára azon 1830-tól fogva írt, feljegyzett és minden év utolsó napján beszámolt 14 kötetből álló napi eseményeknek, ha szerencsétlenségedre Milánóban nem maradnak, és tudja Isten, kinek kezeiben vannak, úgy belőle kivehetnéd bibieidet azon észrevétellel, hogy ugyanazon hibákat veted magad szemére minden évben. Következőleg az idővel és korral járó tapasztalataid Ádámodat nem igen javították, és mégis minden szerénységed mellett annyiban megdicsérheted magadat, hogy bizony mások nem illettek volna úgy válladhoz anélkül, hogy Lázár maradj, tehát úgy, amint vagy mint Lázár megmaradsz.
De hát mióta fogoly okultál-e valamiből? Uram, bocsásd meg bűneimet, igen kevésben vagy semmiben. Nem okultam azért sem, mivel a könyvek elhagytak, melyekből már azelőtt sem tanultam egy kerekded egészet, hanem ide s tova szórva, szakadva, felszínre valamit ad meritum nihil. Nem okultam továbbá, mivel bár többféle úgymond nagy embereket láttam, velük beszéltem, mindegyikben találtam ugyan valamit, mely bennem is megvan, hanem egyben sem találtam olyan nagyot, amelyért leborultam volna lába elé, mondván, Te vagy a nagy, te reád esküszöm mindig. Igazságszeretetben, jótékonyságban, pozitivista észben, haditudományban Dembinskiben láttam legtöbbet és ennek utólag említett tehetsége legtöbb hasznot hajtott vagy hajtatott volna.
Láttad Urqarthot, a Dávidot, hanem az csak hátra tudott nagy lenni. Egy házban éltem Kossuthtal, a hamis profétával, szónoklatát, képzeletét irigylem tőle, de mást bizonyára nem, a többiben csak annyi emberséget, annyi gyarlót láttam, amennyi elég volt magamnak is. S így ezek sem mozdítottak elő, a világban pedig, vagyis az összes emberiségben ugyan szétszórva, de megtalálható az, amit Straugs(?) Dániel Krisztusnak tart, az bizonyos mutatkozásaiban oly bonyolult, oly eszeveszett, oly ellentétes, hogy azon épülni nemigen lehet exempla nent oduse femesa(?), hogy a vezetettek előre tolják a kocsikat, a vezetők hátra. Így van úgy, mint egy híres német lóidomító, nevét elfelejtettem, ki azoknak a lovaknak, melyek húzni nem akartak, tanult lovakat fogatott hátuk mögé, őket addig húzván háton, míg csak elunván a sok hátramenetelt, először megfeszítették magukat, és aztán ők is előre kezdtek húzni. Bizony, bizony mondom nektek, vezetőknek, tik is úgy jártok, mert hiába mondjátok, csak addig tartson, míg tik vezettek, és aztán utánatok a vízözön, de bizony az úgy elér benneteket, mint elérte a becsületes Metternich uramat, ki ezt ha fel nem is találta, legalább legtöbbet nyilvánította.
Már ez magában nem tudom, szép-e. Hanem azt tudom, hogy reám nézve elég szomorú, mert újra akaratomon kívül nyilvános ember maradok és beszélnek rólam ferdéket, írnak még ferdébbeket és ítélnek legferdébben. Pedig szeretem a nyugalmat és annak sötétjében szeretek élni s meghalni, amelyből soha sem kellett volna kilépnem. Ausztria, az igaz, hogy eszes, illedelmes és még ezentúli is, azért tart bennünket itt, hogy diplomáciai levelezése több és nagyobb terjedelmet mutasson, mindig legyen valami, amitől féljen vagy tartson. Mert másképp nem értem miképp bajlódhat egy 500.000 fegyveressel bíró állomány olyan egyéniségekkel, kik ugyan elég kárt tettek neki, kik becsületesen népszerűsítelenítik, őket még szerepeltetik, de ha most kegyelmeznek nekik, akár visszajönnek, akár nem, azt a kis nimbuszt is elvesztik Európa előtt, mellyel ide és tova még bírnak. Mert Kossuth maga is bár ha 49-ben Londonban oroszlánkodhatott volna egypár napig, mint megkegyelmezett elveszti mindenét és bátorságát tekintve alig lenne egy borsó hercegnőféle férfi hős. Fogadjuk el az úgynevezett Kossuth banknótákat, és fele popularitásának oda lesz még azon nép előtt is, mely őt imádja. Hanem mint mondám Ausztria plusquam ildomos és azért oktondi marad.
És azért mivel az, tartok tőle, hogy még a holnap beálló év végén szintén itt, ezen a helyen írjak, bárhogyan kesereghetek, hogy vége lehet. Lám, milyen az ember, legyen öreg vagy fiatal, nincs megelégedve. Én mondom, tartok tőle, pedig örülnöm kellene, hogy egy évvel tovább gond nélkül élhetek, mert Európában két év múlva anélkül, hogy kolduljak, nem tudom miből élek. Hanem ha 52-ben megyünk el innén, legalább a derék, nagyszívű padisah tartása mellett, már két évvel tovább hosszabbíthatnám gond nélküli létemet Európában. Hanem egypár barátom kedvéért, kiket látni szeretnék, míg ki nem ugranak a világból, félreteszek mindent és csak mondom, tovább innént, bár azt, kit legjobban, azaz legelőbb szeretnék látni, noha tudom, hogy nem találnám benne azt, akit elhagytam, oly hamar meg nem látom. Pedig ha tekintem testi létemet, nemigen kecsegtet és a török élet 10 évvel előbbre mozdított mintsem kellett volna. Hanem ez sem baj, noha nem tudom, minő képet csinálok, midőn a másvilágra készülök, azonban gondolatom, egész valóm minden érzésével, tehetségével, kétkedésével, melyek bár gyengeséget hordoznak tapasztalataival, vágyaival, kétkedéseivel, soha sem hagytak oly nyugton, hogy kellő hódolatban megadta volna magát, tudván hogy csak érzés nélkül lesz azzá.
Én magamra nézve mit sem tudnék kívánni, mi hasznosabb lenne vagy jobb, és azt azért a gondviselésre bízom. Hanem ha a mindenható édes hazámnak, mely akaratán kívül már egy évnél sokkal tovább nyomorogtatik, érdeme s áldozata szerint megkegyelmezne és mások hibáit rajta megbosszulni nem engedné, vajmi örömest mondanám, kezedbe adom magamat, tégy velem tetszésed szerint, csak azt boldogítsd. És ha az boldogítva lenne, úgy testvérem, barátaim, barátnőm benne szintén azokká lennének. És így bár többet és jobbat írhattam volna, ha bírtam volna, elhagyom az évet, s ezen könyvet az idő végtelen tengerébe süllyesztve vegye érdemeinek jutalmát, és bár a számtalan évek nem nagy bizalmat gerjesztenek és bár azok végünkhöz közelítenek, mégis a sok kívánalom megnyerhetésének reményében elválok ettől, a másikat megköszöntöm holnap.
Végül talán Supplementum következik.
A Dembinszki-féle falusi vagy mezővárosi bankeszme, mely egy tőkét kíván felállítani, melyből a szegényebb keresetűek pl. 50-100 forintot kapnának előlegbe, s melyet ők hetente 1 forintban vagy két forintban visszafizethetnének. Ez eszme de hasznos, mivel a szegény könnyebben fizet hetenként, mert egyszer próbálták ezt Szentistvánban véghezvinni.
Tavaszi s nyári nap Kutahiában
Négy vagy öt órakkori felkelés, kávé s pedig mokkakávé bivalytejjel – két nap rossz, egy nap jó.
A tájéknak megszemlélése hattól 8-ig vagy 9-ig, amint több vagy kevesebb hegyet kell mászni, közelebb vagy távolabb sétálni s ezt mind gyalog. Fáradtan haza, a megtakarított reggelinek felét megemészteni. Munka, történetírás, török nyelvtanulás, olvasás, amilyen könyvekhez jutni lehet.
Ebéd közönségesen 12 1/2 órakor, mindennapos résztvevők, Katona ezredes, Házmán osztályfőnök a belügynél és segéd, vagyis egyedüli osztályfőnök a külügynél, Berzenczey kormánybiztos s székely képviselő, Timáry bánáti menekült.
Délután a folyosón kávézás, egy pár parti hosszú pref az ostáblán. Takarodás vissza a szobába, olvasás, némely firka, látogatás a kaszárnyán kívül gróf Batthyányiéknál vagy pedig séta időmúlás kedvéért, némely kívül lévő kutakhoz, hol árnyék van, vagy pedig a kaszárnya előtti téren. Visszatérés késő alkonyatkor, a folyosón beszélgetés, ülés, a szobába vissza és olvasás, 10 felé lenyugvás, álom és másnap megint az előbbi.
Ez így ment áprilistól júliusig, addig keresztül-kasul járva az egész vidéket, a mindig egyet s az sem igen változatost, a mostoha természetet, mígnem az emberek lustaságától és mitsem bánomjától majd – csaknem kopárrá tett tájékot elunván felhagytam a reggeli sétákkal. És a reggeli kávé után pongyolában írok 10 óráig vagy addig, míg el nem untam, és aztán felöltöztem, és míg a szobámat söpörték a 350 lépésnyi, négyszögű folyosót 6-8-szor körüljártam s megint az olvasáshoz fogtam, némelykor az álom elfogott, és abból ebédre hívattam.
Júliusban az akaratoskodó, derék Dembinskit szép szavakkal körülfogva Brusszából szintén ide csalták, ez annyi változást okozott, hogy 6 órától 7-ig többé-kevésbé hozzám bejött, és érdekes ismereteit az emberektől, a mechanikáról s hadjáratairól bemutatta. Később én ezt visszaadtam, és este többnyire együtt sétáltunk vagy Batthyányékhoz mentünk. Később Perczel Miklósné húgomasszony és később Perczel Mór neje is megérkezvén a már ott lévő egy kellemes asszonyhoz, Kovács őrnagynéhoz e két deli asszony csatlakozott, asszonnyal gyéren vagyunk, de mégis a közbe jövő jó változatosságok fűztek melléjük.
Exkormányzó úrral s nejével, ha összeakadtunk, egy jó reggelt vagy jó napot mondtunk egymásnak, és nem háborítottuk egymást.
Kutahiai téli nap, és előbb őszi
Az ősz szép és később a tél is december 15-ig többet tiszta volt, ami a sétát délután megengedte egész az év végéig, a napok úgy folytak, mint az előbbiek. Felébredés 6-7 óra közt, aztán felöltözés, kávé; eközben Dembinski jó reggele, dohányzás, beszéd. Aztán együtt 6-8-szori körülsétálása a folyosónak, ezután egymás iránti meghajlás és történetírás egészen 10-11-ig.
Ekkor egy villásreggeli, aztán beszéd, szobábani olvasás, török fordítás, séta kint vagy bent, 5 óra felé ebéd, kávé, dohányzás, beszéd. 6 1/2 órakor Dembinskivel vagy magam, aztán szobába menetel, olvasás, 10 felé lefekvés, és másnap megint minden újra.
A török látogatások csak az ő nagy ünnepeiken, hanem miután Szolejman hazugságai, hamis lódításai, durva bánásmódja egy hazámfiával felbőszítettek, ezeket is mind elhagytam, és most legtöbbnyire magamnak élek, a sáros idő is beállván ki sem megyek sokat.
A szobám melletti kis konyhámat, mivel Kossuth előre mondotta a töröknek, hogy a kaszárnya szintén úgy el fog égni mint a kórház, elveszítvén az ő konyháját és az enyimét is elvették, s így kosztosaimnak felmondtam. Január 1-jétől fogva Katona Miklós ezredessel és egy fiatal erdélyi volt Mátyás huszár hadnaggyal, Diószegivel magunkban ebédelünk, s este meg éhezünk.
S ezzel a múlt évet tökéletesen bevégezettnek tartom, és elválok az évtől. Következményeit, melyeket talán tudatják velünk, ha igaz, februárban.
Olvasmányok jegyzéke 1850-ben Törökhonban
A szerencsétlen 1849. augusztus 14-e óta, midőn otthagytam hazámat, szokott könnyelműségem mellett mit sem hoztam el magammal Gulliver Tievels: De l’application du militaire aux travaux publique, organisation du travail par Buáncourt s némely más jegyzeteket.
Vidinben csak az újságlapok érdekeltek, hanem ezek is lehangolólag működtek. Sumlán némely hírlapok a francia Revueken kívül, a francia Republica és a császársági generálisok életét olvastam, meg törökül kezdtek tanulni. Beteges is voltam, azért nem is igen olvastam.
Midőn Kutahiába értem, az első hónap szintén betegséggel telt el. Azután miniszteriális életrajzom mellett, mi gyéren haladott, és mit legkedvetlenebb tárgya mellett mégis végezni akartam, más könyvekre is sor került. S így Guizot: Histoire de la Civilisation, Lamartin: Voyage en Orient, Histoire des Girondins, Macaulay Babington 17. század angol békés forradalmát, Bearny utazását Lahoréban és Bokharában, Forster olaszországi kalauzát és Németországét, Quintus Curtiust, az 1849-50. francia Revueket, Pulszkyné Magyarországról angolul, De Caxten Gudasayon s több angol Revueket. Eötvös, Andriani és Zsedényi Ausztria feletti centralizáció vagy decentralizáció, és lett volna alkalmam több röpiratokat olvasnom, de nem akartam, mert vajmi könnyűeknek találtattak. Hanem mégis mások által elbeszéltettem.
Nem bánom, hogy keresztülolvastam, mert jóízűeket nevettem az úgynevezett jóslásokon, okoskodásokon s tudja Isten minő badarságokon. Mit sem igazítottam rajta. Lássa az olvasója, minő gyarlóságokból van összetéve az ember, minő változó, minő okosnak látszani akaró; s mégis minő oktondi.
Mi azonban elszomorított az, hogy annyi kevés vagy semmi humort, szeszélyt, élcet, nem vettem észre, mivel némelykor dicsekedhettem, de olyféle az ember s Lázár úr, bizony nem Lazaro quondam pauper mindenben hasonló.
1858. március
név – és fogalommutató
– szimbiózis (görög) – együttélés;
– in effigie (latin) – jelképesen,
– torzó (olasz) – befejezetlen mű;
– genezis (görög) – keletkezés;
– Az irodalomban többféleképpen szerepel a kis-ázsiai város nevének írása: Mészáros naplójában Kiutahia, ma Kütahya, de általában Kutahia, amit mi követünk;
– mémorie (francia) – emlékirat;
– absolutisticusak extra et intra Ilium (latin) – önkényesek korlátlanul kívülről és belülről;
– sui generis (latin) – sajátos, különleges, egyedi;
– incorrect (latin) – kifogásolható;
– pro memoria (latin) – emlékeztető feljegyzés, emlékirat;
– aestheticai (görög) – művészeti értékű;
– nyolcadrét – háromszor összehajtott ív nagyságú;
– internatio (latin) – rendőri felügyelet alatt álló kényszerlakóhelyre telepítés, internálás;
– piaszter (olasz) – a török pénzrendszerben a fillérnek megfelelő pénzegység;
– compagnie (francia) – társaság;
– quartély (francia) – lakás;
– cantonner (francia) – szállás;
– muszka – régi szóhasználatban orosz (Moszkva nevéből);
– putri – földbe vájt vagy sárból, vályogból rakott nyomorúságos lakás;
– emigráció (latin) – politikai okokból kimenekülés, valamely országban élő emigránsok összessége;
– padisah (perzsa) – a volt török és perzsa uralkodók címe, a nagy király; itt I. Abdulmedzid, aki 1839-1861 között uralkodott;
– ámen (héber) – úgy legyen, az ima végét jelző szó;
– szocializmus, socialismus (latin) – a szélesebb tömegek, alsóbb rétegek anyagi viszonyainak megjavítására irányuló törekvések összefoglaló neve;
– revolúció (latin) – forradalom;
– bakalün: /bakalim/ (török) – hagy lássuk, várjunk;
– sine nobis és pro nobis, noha contra (latin) – nélkülünk, rólunk és értünk, noha ellenünk;
– Datie est socios habuisse maloner (latin) megajándékozni a társat inkább akarnánk megnehezíteni;
– maximum (latin) – valaminek a legnagyobb foka;
– fallácia (latin) – csalás, csalafintaság;
– divan (perzsa) – államtanács a régi Törökországban;
– magnetizmus (görög) – mágnesség, delejesség;
– der Menschheit ist Christus (német) – van az emberiségnek Krisztusa;
– nihil Lassale alteregói közt (német-latin) – a Lassale hasonmásai közt;
– status (latin) – állam;
– calicot (francia) – karton (olcsó ruhaanyag) az indiai Calicut (Kalikut) város nevéből;
– autodidakta (görög) – olyan személy, aki önképzés útján sajátította el ismereteit;
– indiszciplinált (latin) – fegyelmezetlen;
– mazurka (lengyel) – lengyel népi tánc;
– konzul (latin) – gazdasági és útlevél ügyekkel foglalkozó külképviseleti tisztviselő;
– extemporizálás (latin-német) – kapásból rögtönzés;
– progressziós (latin) – haladó;
– bene (latin) – jól van, helyes;
– plusz (latin) – a zérusnál több;
– kassen (olasz-német) – pénzt, járandóságot behajt;
– linea (latin) – sor;
– étoile (francia) – csillag;
– constutio (latin) – alkotmány;
– c’est tous comme chynons (francia) – mind olyanok, mint a kutyák;
– alterál (latin) – izgat, zavar;
– amnesztia (görög) – közkegyelem, megbocsátás;
– csabük: csabuk (török) – hamar;
– Les généraux Polonaiess dans la guerre d’Hongrie (francia) – lengyel tábornokok a magyarországi háborúban;
– bakalim (török) – lássuk meg!;
– will die Diplomatie ehrlich sein, so muss sie deutlich werden (német) – ha a diplomácia becsületes akar lenni, akkor világosnak kell lennie;
– a status quón, a fait accompli-n (latin-francia) – a korábbi állapoton, megmásíthatatlan tényen;
– Reisz efendi (török) – külügyminiszter;
– sadrazam (török) – nagyvezír;
– das ist sehr gut (német) – nagyon jól van;
– kaftán (perzsa) – hálóköntöshöz hasonló felsőruha;
– prognosztika (görög) – előrejelzés, jóslat;
– c’est très beau pour être possible (francia) – túl szép, hogy lehetséges legyen;
– expediens (latin) – közvetítő, mentő;
– statusember (latin-magyar) – államférfi;
– panphobianizmus (görög) – beteges félelemérzés a környezetében lejátszódó minden eseménytől;
– méfiez vous de votre première pensée parce qu’elle est toujours bon (francia) – vigyázzon az első gondolatra, mert az mindig jó;
– est surtout point de zèle (francia) – különös, egyáltalán nem buzgóság;
– imposszibilis (latin) – nem számbajöhető, elfogadhatatlan;
– horizontális (görög) – vízszintes;
– antipódus (görög) – ellenfél, ellenlábas;
– minusz (latin) – a nullánál kisebb értékű, levonva;
– fata morgana (olasz) – délibáb;
– si non, non (latin) – ha nem, nem;
– epifenomén (görög) – másodlagos fontosságú;
– en minieture (francia) – kicsinyben;
– en rabours (francia) – erőteljes;
– die minorité poalien (német-francia) – a lengyel kisebbség;
– nigger (angol) – a négerek megvető elnevezése;
– procsak (lengyel) – ?;
– paralízis (görög) – tehetetlenség, cselekvőképtelenség;
– promulgáció (latin) – kihirdetés;
– dede (török) – nagyapó, bácsi;
– détail (francia) – rész, részlet;
– secretivitás (francia) – titkosság;
– imitáció (latin) – utánzás;
– idealitás (görög) – eszményítés;
– inspirácitás (latin) – ösztönzés;
– türbe (török) – török síremlék; uralkodók, jeles emberek sírja fölé emelt kupolás, kocka alakú épület;
– dervis (perzsa) – mohamedán szerzetes;
– kioszk (török) – oszlopos, nyitott kerti lak;
– lupus in fabula (latin) – farkast emlegetnek, s a kert alatt kullog;
– törökül Uludađ;
– Einheitlicher Staat (német) – egységes állam;
– ágens (latin) – titkos ügynök;
– salamistás – nehéz, bonyolult ügy megoldása, a bibliai Salamon király nevéről;
– konkurencia (latin) – gazdasági, kereskedelmi versengés>
– traktió (latin) – szerződés, egyesség;
– szupremáció (latin) – fennhatóság, fölény;
– oktrojált (francia) – rákényszerített, erőszakolt;
– hegemonia (görög) – hatalmi fölény;
– epocha (görög) – időszak, korszak;
– grammatika (görög) – nyelvtan;
– Redhouse – Egy francia kézikönyvről, az angol James W. Redhouse Grammaire raisonnée de La Langue Ottomanja. Paris, 1846, van szó.;
– konformis (latin) – kiszolgáló, elvtelen alkalmazkodó;
– quod dutu stupendum est (latin) – azért, hogy szörnyű kemény;
– quod mirabile auditor Rotschild (latin) – azért, hogy csodálatos bíró Rotschild;
– crédit (francia) – hitelintézet;
– terápia (görög) – gyógymód;
– hetéria (görög) – görög titkos társaság a török iga lerázására;
– complott (francia-német) – összeesküvés;
– sanctus (latin) – a misében a prefáció befejező részere;
– communio (latin) – áldozás, a mise egyik része (a katolikusoknál);
– csalmások (török) – turbánosok;
– kronologikus (görög) – időrend szerinti;
– affilláciotus (latin) – belépés közösségbe vagy egyházba;
– schwarz-gelb (német) – fekete-sárga, a Habsburg-ház színei;
– toujours perdix (francia) – mindig csak fogolymadár, azaz a jót is meg lehet unni, ha örökösen ismétlődik;
– fertály (német) – negyed, negyedóra;
– dumlek (cigány) – sokat beszél;
– duilek (török) – sokat beszél;
– mosé (arab-német) – mecset;
– szezám (görög) – olajos növény;
– il faut refaire: le raison humaine (francia) – újra meg kell tenni, a józan emberi észt;
– voyage à la galere (francia) – utazás kényszermunkára;
– freneológia (görög) – a koponyaalkatról a jellemre és szellemi képességre következtető tudomány, elmélet;
– organizál (francia-latin) – szervez, rendez;
– per contumatiam (latin) – távollétében elítélt;
– voi chi entratate, lasciate agrivpanorza (olasz) – ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel;
– pragmatista (görög) – a szigorú szabályok követésének híve;
– Marmore /Marmara/ (török) – Márvány-tenger;
– Deirte moruts??;
– vás viertire???;
– trias dann es (német) – hárman ezután;
– provincia (latin) – tartomány;
– Landtag (német) – tartománygyűlés;
– proudhonizmus – Proudhon, Pierre Joseph francia teoretikus tanítása, amely az önálló kisárutermelők társadalmát tartja eszményi állapotnak;
– gleichberechtigung (német) – egyenjogúság;
– koncesszió (latin) – engedmény, kedvezmény;
– adminisztráció (latin) – közigazgatás;
– provizórium (latin) – ideiglenes, átmeneti állapot, kormányzat;
– Kaiser (német) – császár;
– klientura (latin) – ügyfelek, függő személyek;
– subsidium (latin) – pénzbeli segély, segítség;
– so berechnend auf das besseres nach (német) – így az alapján, hogy valami jobbra számítunk;
– sejkh ul-iszlám (arab) – egy ország vezető iszlám vallástudósa;
– Hungaria finit (latin) – Magyarországnak vége;
– zenit (arab-olasz) – az égboltnak az a pontja, amely az embernek pontosan a feje felett van;
– grál – feddhetetlen jellemű;
– kein nennen (német) – semminek nevezni;
– definitiv (latin) – végleges, végérvényes;
– misztifikált (görög) – szándékosan megtévesztett, ködösített;
– poéta (latin) – költő;
– improvizátor (olasz-latin) – rögtönző;
– majlandi (német) – milánói;
– rolle (német) – szerep;
– interpelláció (latin) – a parlamentben a kormányhoz vagy tagjához kérdést intéz;
– jusculistából (latin-német) – jogászból;
– nemes grader (latin) – nemes fokozatú;
– dominus (latin) – úr;
– in illo (latin) – akkor;
– plusquam (latin) – régmúlt;
– supplementum (latin) – erősítés;
– Lazaro (latin) – Lázár, a nyomorék vagy beteg koldus a bibliai Lázár nevéből;
– quondam pauper (latin) – mint a hajdani nyomorult, szegény;
VÉGE.
