A DRÁVA ÉLTETŐ ELEME:
a folyó szállította hordalék
A Dráva – a zátonyok folyója
A Dráva tipikusan olyan folyó, mely nem kizárólag vizet szállít a medrében, hanem az ember számára láthatatlan, de kulcsfontosságú hordalékokat: kavicsot és homokot is. A folyó Botovónál – mely a Mura folyó betorkolása alatt van – évente 40 000 m³ kavicsot szállít. A folyó hordalékmennyisége egyensúlyi állapotokat tükröz, ami azt jelenti, hogy egy adott folyószakaszra ugyanannyi hordalék érkezik, mint amennyit a folyó onnan továbbszállít. Ez azonban csak természetes körülmények között igaz, és a Dráván ma már nem jellemző. A folyószabályozási munkák, a vízerőmű építések, valamint a mederből történő kavicsbányászat azt eredményezte, hogy a folyó által szállított hordalékban hiány mutatkozik. Ez azt jelenti, hogy a horvát-magyar folyószakaszról a folyó több hordalékot szállít el, mint amennyi a felső szakaszról oda érkezik. Így a folyó a saját medréből szerzi meg ezt a hiányzó mennyiséget. A következmények: a Dráva medre évről-évre süllyed, az évi medersüllyedés egyes szakaszokon meghaladja a 2 cm-t. A fent említett Botovónál az elmúlt száz év alatt több mint 2 métert süllyedt a folyó medre.
Folyó vagy csatorna
A természetes folyószakaszokon tehát a Dráva „ad és kap is egyben”: ahol nagy a folyó energiája ott szállítja, mozgatja az üledéket, ahol kicsi, ott zátonyokat épít, tehát a hordalékszállítás leköti a folyó energiáját. Ha a folyó medrét szabályozzák, akkor ez a természetes egyensúly megbomlik. Amennyiben a folyó medrét stabilizálják, kiegyenesítik és leszűkítik, akkor a víz sebessége megnő. Ez azt eredményezi, hogy a folyó megnövekvő energiáját azzal köti le, hogy a saját medrét kezdi el bontani. Mivel a Dráván a természetes zátonyokat is kitermelik, így a medermélyülés még gyorsabb.
Kavicskitermelés
A káros következmények miatt a horvát törvények szerint tilos az üledék kitermelése olyan területeken, ahol a hordalék utánpótlása kérdéses, tehát nem újul meg a hordalékkészlet. Mivel a Dráván az utóbbi időben folyamatos hiány jelentkezik a hordalékegyensúlyban, ezért az innen kitermelhető kavicsot és homokot nem megújulónak kell nyilvánítani. Ezért a kavicskitermelés a Dráván illegális és meg kéne tiltani.
A víz mellett a Dráva éltető eleme a folyó által szállított hordalék
A Horvát Vízügyi Igazgatóság vezetősége Božo Galić elnökletével 2004 augusztusában találkozott a horvát zöld szervezetek képviselőivel, ahol a Dráva és a Mura folyók jövőjéről volt szó. A találkozón kijelentették, hogy homok- és kavicskitermelésre szóló bányászati célú tendert a jövőben nem fognak kiírni. Emellett az is elhangzott, hogy a hordalék kitermelése csak olyan területeken lesz engedélyezve, ahol a hordalék utánpótlása biztosítva van. Mivel a Dráván ezek a feltételek nem biztosítottak, ezért a civilek értelmezése szerint bármiféle kavicskitermelés tilos kell legyen.
Ennek ellenére a kitermelés folytatódik: a horvát vízügyi hatóságok számos engedélyt adtak ki vállalkozóknak és építőiparban dolgozó cégeknek, melyek a kitermelt anyagot értékesítik, vagy maguk használják fel építkezéseken, útépítések során.
Horvát-magyar folyógazdálkodási tervek
A horvát és a magyar vízügyi hatóságok célja szabályozott folyómeder fenntartása, melyhez egyes helyeken meghatározzák a folyó szélességét is. A Horvátországi Légrádnál 110 méter széles szabályozott folyómeder fenntartása van előirányozva. Az elmúlt 20 évben ennek érdekében hatalmas mennyiségű – 5 millió m³ – üledéket termeltek ki és jelentős mederfenntartási munkálatokat végeztek. A horvát fél pedig a közeljövőben is támogatja a további bányászatot és mederfenntartási munkákat. 2005 és 2009 között 3 millió m³ hordalék kitermelését tervezik, ami megfelel 300 000 kamion rakományának, és emellett további mederfenntartási munkálatok vannak tervbe véve. A tervezett beavatkozások éves ütemre vannak leontva, melyek meghatározzák az szükséges beavatkozásokat.
Ökológiai következmények
A folyómederből történő, és a kavicszátonyokat eltűntető további kavicskitermelések a meder folyamatos mélyülését, és egyben a folyó vízszintjének is csökkenését okozzák. A folyó vízszintje közvetlen kapcsolatban van a környező területek felszín alatti víztesteivel. Így az ártéren a talajvíz szintje a folyó vízszintjével együtt csökken.
– Értékes élőhelyek tűnnek el: a kavicskitermelés és a mederfenntartási munkálatok a legértékesebb élőhelyek, a kavics- és homokzátonyok eltűnéséhez vezetnek. Ezzel veszélybe kerülnek a kis csér, a küszvágó csér (Sterna hirundo), a kis lile (Charadrius dubius), és a billegető cankó (Acitis hypoleucos) fészkelő helyei. A folyópartokon történő beavatkozások a parti fecske (Riparia riparia), a gyurgyalag (Merops apiaster) és a jégmadár (Alcedo atthis) élőhelyeit tűnteti el. A folyóra jellemző halfajok a kecsege, a márna és a keszeg életfeltételeit szintén rontják a fent említett beavatkozások.
– Vizes élőhelyek és ártéri erdők száradnak ki: A folyó medrének bevágódása azzal jár, hogy a Dráván levonuló árvizek nem lépnek ki az ártérre. A csapadékszegény években és a száraz nyári hónapokban emellett nagyon alacsonyak a talajvízszintek. Ez kétség kívül rossz hatással van a folyót övező vizes élőhelyek és ártéri erdők fennmaradása szempontjából. A Dráva mentén az egyik legértékesebb erdő, a Horvátországi Repáš térségében található 4000 hektáros tölgyes, a többi ártéri erdőhöz hasonlóan kiszáradóban van. A fák gyökérzete nem tudja követni a talajvízszint süllyedését. Ez jellemző az ártér egészére, a folyó menti mellékágakra és holtágakra, melyek egyre szárazabbá válnak és félő, hogy hosszú távon végleg eltűnnek. Ezek a negatív hatások magyar oldalon a Duna-Dráva Nemzeti Park területét és számos Natura 2000 hálózatba tartozó területet érintenek. A süllyedő felszín alatti vizek szintjének csökkenése az ivóvízellátásban és az öntözésben is nehézségeket okoznak.
Egy félelmetes folyó
Karl Wekessser írása a www.angeln.de oldalon
Az utolsó nehézkes lépések után elém tárul a pannon őserdő és egy szinte nem is evilági kép fogad.
Egy erős kanyarulatban a víztömeg egy 20 méter magas löszfallal találkozik és mintha pár pillanatra elvarázsolnák, szinte megáll. Aztán az újonnan kimart mederben tajtékozva, habosan zúg tovább a Dráva. Horgászásra itt nem is gondolhatunk. Inkább a túlélési esélyeinket latolgathatjuk. És mégis, a kanyar alatt, ahol a víz valamelyest hajózható, fura szerzetek horgásznak 10 – 20 méter mély gödrök felett, szigetelőszalaggal rögzített, még a megboldogult NDK időkből származó hatalmas orsókkal, melyeket múzeumba való, lehető legvastagabb, tömör üvegszálas Germina orsókra szereltek. A csalik is meghökkentőek: soha nem látott méretű és nagyságú piócacsokor, tyúkbél és még fürdőszappan is van köztük. Az én 180 gr dobósúlyú BERKLEY ULTRA SPIN-em, úgy gondolom nem ide való. Félre is teszem, inkább előkotrom a fényképezőgépet.
Egyre ritkábbak lesznek. Európa szabályozatlan folyói. Ha a Dráva nevét halljuk, először a kis osztrák szakasz jut eszünkbe. (a szerző német – a szerk.) De a magyar területen futó folyószakasz valószínűleg egész Közép- és Kelet-Európa legvadabb, legveszélyesebb és legkiszámíthatatlanabb folyója. A folyó, egy szinte áthatolhatatlan országhatárt képezett az 1989-ig kommunista kormányzás alatt álló és később darabokra hullott Jugoszláviával. A 2 évnyi katonaidőmet emellett a gyönyörű folyó mellett töltöttem. Sajnos a nagy részét horgászás nélkül.
1. szabály: Soha ne menjünk egyedül a Drávára! Egyes szakaszokon egy sima megbotlás is az ember életébe kerülhet. Szilveszter János barátom, aki a környék egyik legismertebb, legtapasztaltabb Dráva-horgásza a vendégeinek meg is tiltja, hogy akár 2 üveg sör után a part közelébe menjenek.
2. szabály: Térkép nélkül soha ne szálljunk csónakba. Két, nem feltétlenül barátságban lévő ország határain kanyarog a folyó. Egy harcsaakasztás közben, Janó haverommal, a 2 órás fárasztás alatt legalább hatszor voltunk horvát területen. Az utóbbi háborús évek után a horvát határőrök – Isten tudja miért – kissé ingerültek.
3. szabály: A könnyű szereléket nyugodtan hagyd otthon! A folyó mindent magával ragad, akár horgon lévő hal nélkül is. Ha itt valami igazán kemény ellenfelet akarunk fárasztani, akkor a felszerelés garantáltan végsőkig le lesz terhelve. Egy óriás, amit Janóval soha meg sem láttunk, szinte teljesen rácsavart fékkel is 300 méter 40 kg-os Stroftot húzott le az orsóról olyan erővel, hogy a 7000-es ABU AMBASSADEUR-ban az olaj forrni és bugyborékolni kezdett. Talán egy fehér busa lehetett, 50-60 kg-os példányok is élnek belőle a folyóban. Folyásirányban semmi esélyünk nem volt, hogy a „szörnyet” megállítsuk.
A folyó barátságosabb oldala. Ezt az oldalát általában nyáron, alacsony vízállásnál mutatja. A köves-homokos padok mellett így is akár 8-12 m mély lehet a víz. Napközben itt a balinok rabolnak, este pedig a kisebb tengeralattjáró méretű harcsák cirkálnak. Süllőt is bőven találhatunk. A nyerő hely veszélyes csapda is lehet. Emelkedő víz esetén alig marad idő a menekülésre. Úgyhogy semmiképp ne verjünk sátrat. Az összes kellék legyen kéz- és menekülési útvonal közelben!
Szép drávai fogasok, halcafatokkal fogva. Szétlapított, széttaposott küszök, vörösszárnyúak az abszolút top csalik, amik kilátástalan helyzetekben megmenthetik a napot. Janó a középvíz táján rángatta őket, közvetlenül a csónak mellett. Habár az élő csalihalas horgászat Magyarországon még nem tilos, mégis az etikusabb és egyben humánusabb módszerhez folyamodtunk.
4. szabály: Mindig legyünk nyitottan a helyi módszerekre. A ládaszám magunkkal cipelt „csodacsalik” nem mindig használnak. A legtöbb harcsát „hazai” csalikkal (orvosi pióca, lópióca, kagyló, rák, lótetű) fogtuk. Janó egy 70 kiló fölötti harcsával, amit talán 50 m-el a horvát határ előtt állítottunk meg. AA határőrök a túloldalon már recepteken vitatkoztak a küzdelmünket és az esetleges határsértést látva. A Catch & Release Magyarországon (és Horvátországban) nagyon kis körben elterjedt szokás. Ha arra gondolunk, hogy egy ilyen óriás értéke egy átlag magyar ember havi keresetét teszi ki, akkor megértjük, hogy a horgászat eme sportszerű oldala nem feltétlenül áll az elsődleges szempontok között. Ha megpróbálunk egy hasonló méretekkel felvértezett harcsát visszaengedni (már nem egyszer tettük), akkor legjobb, ha előre egy gyors és biztos menekülő-útvonalat keresünk. A helyiek haragját ilyenkor legjobb, ha komolyan vesszük. A fenti horgászvíz a Magyar Duna-Dráva-Nemzeti Park része.
Cím: nincs megadva
Tel: nincs megadva
E-mail:
Web: www.sterna-albifrons.net
