Az elmúlt években egyre több pár meri kimondani azt, ami korábban szinte tabunak számított: a közös ágy nem mindenkinek jelent pihentető alvást, sőt, sok esetben inkább a feszültség, a kialvatlanság és a mindennapi konfliktusok forrásává válik, ezért egyre többen döntenek úgy, hogy éjszakára külön térben hajtják álomra a fejüket.
A modern élet ritmusa gyökeresen átalakította az alvási szokásokat, sokan eltérő munkarendben élnek, más időpontban fáradnak el, máshogy viselik a fényt, a zajt vagy a hőmérsékletet, miközben a horkolás, az éjszakai forgolódás, a telefonhasználat vagy akár egy nyugtalan alvópartner hosszú távon komoly alvásmegvonáshoz vezethet.
A kialvatlanság pedig nemcsak testi tüneteket okoz, hanem rányomja a bélyegét a hangulatra, a türelemre, a koncentrációra és a párkapcsolati kommunikációra is. A külön alvás mellett döntők közül sokan számolnak be arról, hogy néhány hét után javult a közérzetük, kiegyensúlyozottabbak lettek, csökkent a feszültség és kevesebb lett az apró, jelentéktelennek tűnő vita, amely valójában gyakran a fáradtságból táplálkozik.
A jelenség nem feltétlenül az eltávolodás jele, sok kapcsolatban éppen ellenkező hatást vált ki: a kipihentebb felek több türelmet, figyelmet és érzelmi jelenlétet tudnak adni egymásnak, így az együtt töltött idő minősége felértékelődik. A közös alvás helyett tudatosan megválasztott közös esték, beszélgetések, meghitt pillanatok kerülnek előtérbe, miközben az éjszaka valódi funkciója, a regenerálódás kap hangsúlyt.
A szakértők szerint nincs mindenkire érvényes recept, a kulcs a kölcsönös megértésben és az őszinte kommunikációban rejlik, mert egy kapcsolat erejét nem az határozza meg, hogy egy vagy két ágy áll a hálószobában, hanem az, hogy a felek mennyire képesek tiszteletben tartani egymás testi és lelki szükségleteit, és közösen alakítani ki azokat a megoldásokat, amelyek mindkettőjük jóllétét szolgálják.
Van véleményed? Írd meg kommentben! Szerinted erősíti vagy inkább gyengíti a kapcsolatot, ha egy pár külön alszik?
