Az elmúlt években elképesztően megugrott a bejgli ára. Hogyan jutottunk oda, hogy a magyarok kedvenc karácsonyi édességéből egy luxusédesség lett? Erről beszélgettünk interjúkban Erdélyi Balázzsal, a Magyar Cukrász Ipartestület szakmai elnökével.
Minden évben találkozhatunk a kereskedelmi egységekben silány minőségű, bejglinek csúfolt süteményekkel, de ezek nem igazán hasonlítanak az eredeti formulára. Van hivatalos meghatározása a bejglinek?
Sajnos valóban vannak minden évben bejglinek csúfolt silány termékek is a piacon, annak ellenére, hogy a Magyar Élelmiszerkönyvben már több mint 10 éve szabályozva van, hogy mi az a minimum, amitől egy terméket bejglinek lehet nevezni. Szabályozva van a technológia is és a felhasználható alapanyagokról is rendelkeznek benne. A töltelék mennyiségének minimum 40 százaléknak kell lennie a késztermékben, és a termék megnevezésében szereplő, a töltelék jellegét meghatározó alapanyag − tehát például dió, mák, gesztenye − mennyiségének szintén minimum 40 százaléknak kell lennie a töltelékben.
Lehet-e, vagy egyáltalán akarják-e szabályozni azt, hogy milyen termékre lehet ráírni, hogy bejgli? Mint, ahogy már nem minden virslit lehet virslinek hívni: ha nem felel meg a követelményeknek, akkor az csak húskészítmény.
További szigorításra lenne szükség valóban, és van is rá szándék szerencsére. A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság Sütőipari és Cukrászati Szakbizottsága már dolgozik az új előíráson, és a szakma teljes egyetértésben a hagyományos technológia és a hagyományos alapanyagok fontossága mellett tette le a voksát. Van némi ellenszél természetesen az ipari szereplők felől, de egy hagyományos cukrászati terméknél a szakmaiságnak kell érvényesülni, nem a profitnak. Az ipari előállítást nem szabad előbbre helyezni a hagyományőrzésnél, mert akkor a következő generációk az eredeti formájában már nem fogják megismerni ezt a több száz éves cukrászati remeket.
Milyen alapanyagárakkal számolhatnak idén a gyártók? Mi a helyzet a liszt, a tojás, a mák, a dió stb. árával? Hány százalékos emelkedésről tudnak beszámolni?
Idén várhatóan nagyjából az infláció mértékével emelkedik a bejglik ára. Már 3000 és 4000 forint között is kínálnak cukrászdák jó minőségű bejglit, de a legtöbb helyen 4000 és 5000 forint között mozog a minőségi termékek ára. Az árazása sok mindentől függ, a töltelék mennyisége és minősége is befolyásolja. Egy 40 százalék töltelékkel készült bejglit olcsóbban lehet kínálni, mint egy 50-60 százalék töltelékkel készülő süteményt, pedig mindkettőt ugyanúgy bejglinek hívják. Az alapanyagárak szerencsére nem emelkedtek idén már drasztikusan, de az elmúlt másfél évben szinte minden megduplázódott. Az energiaköltséggel is sokan küzdenek idén, továbbá a munkabért is emelniük kellett, ha meg akarják tartani a jó munkaerőt.
Ha Önökön múlna, mennyi lenne a bejgli hivatalos ára? Mi az ami reális az alapanyagokat nézve, ha még rá is tesszük a gyártói költségeket és forgalmazói/kereskedelmi hasznot?
A 3000 forint alatti bejgliknél már érdemes gyanakodni, ott valószínűleg csak margarin kerül a pozsonyi tésztába vaj helyett és általában csak éppen a minimum értéket (40 százalékot) éri el töltelék-tészta arány. Az átlagosnak számító bejgli ár idén 4000-5000 forint között várható, itt már minőségi termékekről beszélhetünk és általában gazdagabb töltelékkel, illetve hagyományosan vajjal és zsírral készülő pozsonyi tésztával készített termékekkel találkozhatunk. Biztos, hogy lesznek ennél magasabb árfekvésben is bejglik a piacon (6000 forint körül is), de nem ez az általános.
Ha megnézzük a színvonalasabb cukrászdák árlistáját, számos helyen látni már most, hogy 5 ezer forint környékén mozog egy rúd bejgli ára. Sima mákos és diós, nem extra, mint például marcipános vagy pisztáciás. Önök szerint hol lesz ennek a vége? Hiszen egy 4 tagú család általában 4 rúd bejglivel számolnak, az pedig 20 ezer forint háztartásonként. Miként lehet megakadályozni, hogy a bejgli ne egy luxussütemény legyen?
A cukrászok nagyon örülnének, ha minden családtagra számítanának egy rúd bejglit, de azért nem ez az átlag. Egy család általában 2 rúd bejglit (egy diós, egy mákos), vagy legfeljebb hármat vásárol, hogy legyen még egy extra ízesítésű. Valóban, a minőségi, kézműves termékek – és itt nem csak a cukrászati termékekre gondolok – egyre drágábbak, már-már luxusnak számítanak. Talán ezek közül még mindig az egyik legkönnyebben elérhető luxus a cukrászsütemény. Amíg a vállalkozások költségei folyamatosan nőnek (alapanyag, energia, munkaerő költségek és járulékok) addig sajnos a cukrászok is kénytelenek árat emelni. Ezt az áremelést is csak nagyon óvatosan tudják megtenni, mert a magyar vendégek többsége igencsak árérzékeny, így meg kell találniuk azt az egyensúlyt, amikor még a vállalkozás is talpon tud maradni és még a vendégek is szívesen látogatják a cukrászdákat.
Tavaly az energiaárakra és a brutális inflációra rá lehetett fogni az áremelkedést, de idén előbbi nem emelkedett, utóbbi pedig erősen befékezett az év második felére. Mégis azt érezni, ezeket az árakat már nem a magyar családok pénztárcájának találták ki…
A hazai sütemény árak még csak közelítenek az európai árakhoz, miközben a költségek sok esetben közel azonosak, vagy éppen magasabbak itthon. A turizmus-vendéglátás szektor is nehéz éveken van túl, ráadásul a jövő év sem tűnik még nagyon könnyűnek. Valóban emelkednek az árak, ami szükségszerű is, de a legtöbb helyen nem is tudják olyan mértékben megemelni, mint amennyire szükséges lenne, mivel félő, hogy vendégeket vesztenének vele.
Mivel a fizetések nem emelkednek olyan ütemben, mint a termékek és szolgáltatások árai, elképzelhetőnek tartja, hogy az extrém drágulás miatt ezt a tradicionális ünnepi édességet felváltja majd valami más?
Extrém drágulásról nem beszélnék, hiszen a legtöbb esetben ez leginkább csak egy inflációkövető árkorrekció, mint drasztikus áremelés. Nem hiszem, hogy a kommersz sütemények irányába indulna el a kereslet, hiszen a silány minőségű termékek sem annyival olcsóbbak és az elfogyasztásuk után csak csalódás marad, jó élmény nem. A vendégek is egyre igényesebbek, már tudják, hogy mi a különbség egy minőségi termék és egy „helyettesítő” termék között. És eddig csak az élményről beszéltem, de összehasonlíthatatlan egy minőségi termék beltartalmi értéke, egy iparilag előállított kommersz tömegtermékkel, ami tele van olyan adalékanyagokkal, amitől egészségesebbek biztos nem leszünk. Én régóta azt mondom, hogy inkább kevesebbet és kevesebbszer fogyasszunk, de az legyen minőségi termék.
Mely édességekből kerül egyébként a legtöbb a magyarok ünnepi asztalaira?
A bejgli már kétszáz éve a karácsony elengedhetetlen része Magyarországon és a sikere, a népszerűsége azóta is töretlen. Teljesen mindegy, hogy egy cukrászdában vásárolják meg, vagy otthon készíti el a család, de a karácsonyi ünnepekhez tartozó gasztronómia fontos eleme és remélem ez így is marad még jó pár száz évig. Mi büszkék vagyunk erre a hagyományra, igazi „hungarikumnak” számít a bejgli. Természetesen a bejgli mellett még rengeteg sütemény tartozik az ünnephez, elég csak a zserbóra, a kuglófra, a mézeskalácsra, a hókiflire, vagy a vaníliás kiflire gondolni, de a kézműves szaloncukor – ami már kiemelkedő nemzeti érték 2022 óta – is a reneszánszát éli. Az édes teasüteményeket és a bonbonokat is jobban keresik ilyenkor a vendégek, de a stollen és habkarika is sok helyen a karácsonyi kínálat része.
Kikutattuk, hogy melyik az ország kedvenc bejglije
A Pulzus Kutatóval összefogva, számos kérdésre kerestük a választ a magyarok bejglifogyasztási- és vásárlási szokásait illetően, ebből pedig megtudtuk, hogy melyik a hazai lakosság kedvenc tölteléke, mennyit vagyunk hajlandó költeni rá, és hol vesszük a legnépszerűbb karácsonyi édességet.
