A jéghegy a Filchner-Ronne jégtakaróról szakadt le 1986-ban, és több évtizedes inaktív időszak után most elindult az útján. Ahogy a tudósok figyelik a mozgását, különös figyelmet fordítanak annak hatásaira a helyi ökoszisztémára és a tengerszint emelkedésére.
A fagyott jéghegy megállíthatatlanul mozog az antarktiszi tengereken, miután az elmúlt hónapokban körbe-körbe járt. Idézőjeles „szabadságának” első néhány évtizede antiklimaktikusan telt: leviatán a tengerfenéken horgonyozva várakozott, míg végül elkezdett a Déli-óceán felé haladni 2020-ban, hogy aztán az év elején egy kavargó vízörvény csapdájába kerüljön. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, ezeket a különleges óceáni örvényeket Taylor-oszlopoknak nevezik, amelyeket a víz alatti hegyek jelenléte okoz. Az így kialakuló keringő áramlatok viszont megnehezíthetik a jéghegyek kiszabadulását. A billió tonnás A23a azonban pont ezt tette és a Taylor-oszlopból kiszabadulva továbbhalad az út következő szakaszába.
Fotó: AM Drone
–magyarázta Meijers, akinek az előrejelzése szerint ahogy követi az antarktiszi cirkumpoláris áramlatot, a szél és az áramlatok a Déli-óceánba viszik az A23a-t.
Fotó: AM Drone
A jéghegy olvadása és az áramlásokkal való kölcsönhatása fontos ökológiai következményekkel járhat. Az olvadó jég hozzájárulhat a tenger szén- és tápanyagszintjének változásához, ami befolyásolhatja a fitoplankton növekedését, és így a táplálékláncokat. A jéghegyek olvadása nemcsak a környező élővilágot érintheti, hanem a globális tengerszint emelkedését is gyorsíthatja, mivel a hatalmas jéghegyek olvadásával jelentős mennyiségű víz kerül a tengerbe.
A tudósok, mint Andrew Meijers a British Antarctic Survey-től, figyelik a jéghegy mozgását, és előrejelzéseik szerint a jéghegy a Dél-Georgia sziget felé tart, ahol melegebb vizekbe érkezik, gyorsítva ezzel az olvadást. A szakemberek még nem tudják pontosan, hogy milyen következményekkel jár a jéghegyek olvadása, de az biztos, hogy ez a folyamat mind a helyi, mind a globális környezetre hatással lesz.
