Lyukkamerát csinálni sok mindenből lehet, de Justin Quinnell fotográfus odáig tolta az extremitást, hogy saját szájából készíti el sajátos fényképeit.

A szájüregében rögzített lyukkamerával vette fel fia születését

A férfi a fogai segítségével stabilizálja a filmet, majd nagyra tátja a száját az exponáláshoz. Quinnell élete valamennyi pillanatát igyekszik megörökíteni, képei témái többnyire egy átlagember szokásos momentumát láttatják.

A hangsúly nem is a fotózott tárgyon van, hanem a képek elkészítési módján, illetve a közös motívumon: a képeket minden esetben egy fogsor keretezi.

Justin Quinnell Bristonban született és a mai napig itt él. Első kameráját tizenegy évesen kapta és már akkor eldőlt, hogy számára a fényképezés több lesz, mint puszta hobbi. Az egyetemen elvégezte a fotográfia szakot, majd az elmúlt tizenöt évben szabadúszó fotósként és tanárként tevékenykedett. Quinnell 1989-ban ismerkedett meg a lyukkamerával és az eszköz azóta is munkássága legfontosabb eszköze. Szinte állandóan kísérletezik, ha pedig nem saját projektjeivel van elfoglalva, igyekszik megmutatni a fiatalabb generációnak a camera obscurában rejlő lehetőségeket.

A szájüregében rögzített lyukkamerával vette fel fia születését

Leghíresebb munkája a Mouthpiece, mely során a szájában lévő lyukkamerával dokumentálja mindennapjait immár több mint egy évtizede. A sorozatot nézők szó szerint bepillantást nyerhetnek a művész fejébe. A bensőséges (amit ebben az esetben szó szerint is vehetünk) perspektíva miatt a szemlélő nem csak azon gondolkodik el, amit lát, de a fotós érzésein is, valamint azokon az élményeken, amiket a kép készítése közben átélhetett. Mivel Quinnell a felvételek valamennyikén jelen van, így nem csak az események dokumentálója, de egyúttal azok főhőse is.

A fotográfus élete során számtalan helyen megfordult a világban, és ezeket a kalandokat is a szájába helyezett szerkezettel rögzítette. Nem csak utazáskor nyitogatja szorgosan az ajkait, de olyan kellemetlen pillanatokban is alkot, mint egy fogorvosi vizsgálat. Quinnell úgy helyezi el a 110-es filmet a szájában, hogy hátsó fogai fixen tartsák azt, majd jó nagyra tátja a száját, hogy elkészítse az egyedülálló képeket.

A fotós szerint a procedúra nem olyan vészes és macerás, mint amilyennek tűnik és a folyamat még az elviselhető kellemetlenségek közé tartozik. A felvételek elkészítésénél van, hogy tudatosan komponál, de előfordul, hogy azok spontán jönnek létre. A szájjal való fényképezés alapjaiban egy izgalmas alkotói folyamat, azonban ezen belül is vannak olyan pillanatok, melyeket a fotós soha nem fog elfelejteni.

A szájüregében rögzített lyukkamerával vette fel fia születését

Ilyen momentum, mikor tátott szájjal feküdt a Guggenheim Múzeum padlóján, hogy lekaphassa annak plafonját, de előfordult olyan is, hogy a kamerával együtt egy kukoricát is belerakott a szájába, hogy odacsalogassa a galambokat. Az egyik legemlékezetesebb azonban minden bizonnyal az volt, mikor fia világra jöttét dokumentálta nyitott szájjal. Apró szépséghiba, hogy a felvétel végül nem jött össze.

Nagyon nyitott feleségem van, hogy ezt engedte, de a kép egyszerűen nem sikerült. Nagy kár.
Egy ilyen technika esetében nehéz, hogy minden klappoljon, ezért általában 15-20 képet készít az adott témáról, hogy biztos legyen közöttük legalább egy jó. A kamera végére egy celofánt helyez, megakadályozva ezzel, hogy a nyál belekerüljön a filmbe.

A nagy száj segít.

Méret ide vagy oda, bárki csinálhat hasonlókat egy 110-es filmmel és sok türelemmel. Akit komolyabban érdekel az ilyen kísérlet, az a teljes eljárást is elsajátíthatja a fotós weboldalán.

Quinnell azt állítja, rengeteg őrült ötlete van, de sajnos nincs ideje arra, hogy mindegyiket kipróbálja. A háza melletti fészerben így is körülbelül 200 olyan lyukkamera van, amiket ő készített különböző tárgyakból.

A kísérletező kedv saját otthonát sem kíméli: háza helyiségeibe gyakran helyez el a camera obscurákat, hogy aztán hónapokig békén hagyja őket. Mikor begyűjti őket, Quinnell számára egy aratással ér fel. Bár sok kép nem sikerül, a fotográfus szerint éppen a kamerával történt váratlan balesetek azok, amik a legérdekesebb dolgokat képesek létrehozni. A bristoli fényképész tényleg mindenben a lyukkamerát látja, elgondolkodott már az ehető verzión is, például szívesen kipróbálná a fényképezést a kekszek lyukain keresztül.

Mi, lyukkamera őrültek valahogy így működünk. Minket a kép témája nem annyira csigáz fel, ám ha találunk egy tárgyat az azonnal gondolkodásra késztet: mi lenne ezzel, ha..
A camera obscura legnagyobb hazai nagykövete a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Telek Balázs volt.

Fotók: Justin Quinnell

Forrás: librarius.hu