A Szürkebarátot a XX. század eleje óta termesztjük és bort készítünk belőle. Ugyanakkor a 60-as, 70-es és 80-as évek kétes, félédes múltja miatt a rendszerváltás után száműzötté vált. Mára helyzete normalizálódott, de mindenképpen a kevésbé népszerű fajták közé tartozik. Ezzel szemben a világban komoly divathullám övezte a 2000-es évek elején, melynek hatásai máig érezhetők, hála az Észak-Olaszországból származó, jó ár-érték arányú olasz fehérbornak, a populáris Szürkebarátnak, vagyis a Pinot grigio-nak. A fajta sikerének kulcsa pont az a tulajdonsága, hogy fehérborként viszonylag nagy testéhez kerekebb, gyümölcsökre jellemző savtartalom, olykor minimális maradékcukor és szintén gyümölcsös, a nyár elejét idéző aromakép társul.
Az általunk Szürkebarátnak nevezett szőlőfajtát a világ legtöbb borfogyasztója francia néven Pinot gris-ként vagy az olasz változatában Pinot grigio néven ismeri. A szőlőfajta egyébként a kék Pinot noir egyik mutációja és ezt megjelenésében sokszor be is bizonyítja hiszen bogyói olykor enyhe rózsaszínes színárnyalatot kap. A kapcsolatot egyébként tükrözi a morfológiai megjelenése is, azaz az a hasonló levél- és fürtforma.
A Szürkebarát jellemzően az északibb, hűvösebb bortermő vidékeken (pl. Elzász , Veneto) terjedt el, hiszen még ilyen viszonyok között is a korai érésű és jó cukorgyűjtő fajták között tartják számon. Emiatt gyakran készülnek belőle félszáraz és félédes (ritkábban édes) borok, amelyek jelentékeny, de harmonikus, kerek savaival kiegészülve igen szép harmóniával bírnak, a szárazra kierjesztett példányai pedig legtöbbször viszonylag magas alkoholtartalommal bírnak.
A Szürkebarát itthon, a Pinot gris Franciaországban, a Pinot grigio Olaszországban
Magyarországon általában szeptember második felében szüretelik (2024-ben persze jóval korábban volt a szüret), legelterjedtebbnek Badacsonyban , en-bloc a Balaton-felvidéken és a Mátrában tekinthető.
Franciaországon belül a Pinot gris fajta elsősorban Elzászhoz kötődik, ahol ugyan viszonylag kis területen foglalkoznak vele, de telepítései folyamatosan növekednek, tekintélye pedig már régről garantált, hiszen a vidék unikális fajtája, a Rajnai rizling és a Gewurztraminer mellett mindig is a komoly bort adó szőlőfajták között tartották számon. Érdemes megjegyezni, hogy Elzászban a Pinot gris-ből készült borokat hosszú ideig Tokay d’Alsace vagy Tokay Pinot gris néven emlegették, mely egy (téves) utalás volt a fajta tokaji eredetére. Ennek ellenkezőjét 1994-ben DNS-vizsgálatokkal igazolták. A névvel kapcsolatos, 1926 óta tartó jogi vitára egy 1993-as megállapodás tett pontot, amelynek értelmében a 2007-es évjárattól már nem szerepelhetnek a fenti erősen megtévesztő kifejezések az elzászi címkéken.
Kevesen tudják, hogy megtalálható Burgundiában is, ahol a bortörvény engedélyezi is jelenlétét a borban, de fajtaborként nem palackozható. Érdemes megjegyezni, hogy ennek termesztéstechnikai okai vannak, ugyanis még mindig gyakori egy-egy Pinot gris tőke felbukkanása a Pinot noir ültetvényben, ami egyes esetekben olyan mértékű is lehet, hogy meghaladja a szigorú francia bortörvényben előírt maximális 5%-os értéket, így a borsos árú Pinot noir-t nem lehetne eredetvédett borként jelölni.
Franciaországon kívül Olaszországban, Svájcban és Németországban is viszonylag gyakori. A németeknél pl. a szőlőfajta borait eddig legtöbbször Ruländernek nevezték, de száraz tételei esetében ma már egyre gyakoribb a Grauburgunder elnevezés is.
Olaszországban a 2000-es évek elején előzte meg a korábban versenytársnak számító Pinot biancót. A Pinot grigio Észak-Olaszországban, Venetoban és Friuliban talált otthonra, ahol a hegyvidéki és a mediterrán éghajlat által okozott kontraszt, a nagy nappali és éjszakai hőmérséklet-ingadozásoknak köszönhetően gazdag aromaprofil alakul ki, savai pedig jól ellentartanak a jelentékeny alkoholnak. A szőlőt a mai napig a teraszosan kialakított domboldalakon termesztik, innen kerülnek ki a legkiválóbb minőségű Pinot grigio borok. Friuli drágább, viszont kifinomultabb, tisztább, elegánsabb, szebben mutatja a borvidéki adottságokat, a szakértők szerint is Friuli és környéke az egyik legjobb hely a Pinot Grigio termesztésére az éghajlatnak köszönhetően, amelyet az északi Alpok és az Adriai-tenger befolyásol déli irányból. A hegyek és a tenger közé beszorult levegő megvédi a szőlőt a zord téli viharoktól, nyáron viszont enyhe, meleg tengeri levegőt sodor feléjük. A Venetoban készült borok ezzel szemben az olcsóbb kategóriából kerülnek ki, fő erényük a gyümölcsösség és a könnyedség. Az itt készült példányoknak mélysége és gazdagsága van, miközben kiemelkedő körte-, őszibarack-, alma- és sárgabarackjegyei is érezhetők, a meleg évjáratok ízében még a trópusi gyümölcsök is visszaköszönnek.
Érdemes tájékozódni vásárlás előtt
A Pinot grigio, ha nem fordítanak elegendő figyelmet a szőlészeti zöldmunkára, akkor egy középszerű, átlagos, sőt olykor silány minőségű, tömegesen gyártott bor is lehet. Amennyiben nem szeretnénk ilyen borokba belefutni, akkor fogadjuk meg a sommelier tanácsát, és tudatos borfogyasztóként ne csak a fajtát és a kedvező árat nézzük, hanem keressük a címkén a borvidéket, és merjünk a magasabb árkategóriában keresgélni. Ha olyan palackba futunk bele, amin nincs megadva a borvidék, akkor nagy a valószínűsége, hogy a bor alapját a gyengébb minőségű területeken szedett szőlő adja.
A szürkebarát és a konyha
Szerencsére gasztronómiailag széles ételskála kínálható a különböző stílusú Szürkebarátok mellé. A legtöbb nemzetközi párosítási javaslat a vajas, a sajtos és tejszínes tésztákhoz vagy olyan zöldségételekhez ajánlja a bort, mint a spárga, a zöldbab vagy az articsóka. Remek párosítást alkothatnak a savakban gazdagabb egyedei a tengeri ételekkel, fehér halakkal, osztrigával, a szárazabb, feszesebb tételek a sushival vagy szinte bármilyen rizottóval.
