A jojo-effektus mögött gyakran lelki eredetű problémák húzódnak meg.
De mi is pontosan az a jojo-effektus?
A csökkentett kalóriájú diétánál a szervezetünk tartalékait kezdi el feldolgozni. Először a gyorsan hozzáférhető szénhidrát- és fehérjeraktárainkat üríti ki, majd ha a testünk felhasználta az összes elraktározott szénhidrátot, akkor lát csak neki a zsírnak. Mindeközben folytatódik a fehérjék lebontása is, így egy ilyen típusú fogyókúránál rengeteg fontos fehérjének intünk búcsút. Ha ez idő alatt nem sportolunk, akkor pedig az izomzatunk is elkezd megfogyatkozni. Ennek következtében kevesebb energiára lesz szüksége testünknek, ami azt jelenti, hogy sokkal kevesebb kalóriát kell fogyasztanunk, mint a diéta megkezdése előtt.
Egy ilyen fogyókúra után a szervezetünk minél gyorsabban vissza szeretné tölteni a zsírraktárait, az energiaszükségletünk azonban addig alacsony marad, amíg az izomfehérje ismét el nem éri a megfelelő szintet. Aki megint kezd el enni, mint a diéta előtt, hirtelen azt veszi észre, hogy sokkal több rajta a felesleg, mint korábban. Ennek nyomán beáll egy bizonyos folyamat: éhezés – fogyás – normális étkezés – hízás. Az evolúció során ez életmentő is lehetett, hiszen a zsír a testünk egyik fő energiatárolója, aminek következtében az őseink azokat az időszakokat is képesek voltak átvészelni, amikor kevesebb élelemhez jutottak hozzá. Ma már azonban inkább megpróbálnánk kivédeni mindezt.
Sokan szenvednek attól, hogy miután kínkeservesen leadták a felesleges kilókat, képtelenek hosszú távon megszabadulni a súlyfeleslegtől, mivel újra és újra visszamásznak rá a már leadott kilók. A kutatások szerint a fogyókúrázók több mint 80%-a egy éven belül újra visszaszedi magára a korábban leadott súlyt, sőt, jelentős százalékuk még az addigiakban leadott kilóknál is többet szed magára.
A jojó-effektusnak az esetek túlnyomó részében lelki okai vannak. A túlsúly hátterében rengeteg esetben nem betegség áll, hanem egyszerűen lelki problémák, melyek nincsenek orvosolva, esetleg el is vannak fojtva, és úgy törnek felszínre, hogy az evés egyfajta védekezési mechanizmusként jelentkezik. A rossz érzéseinket gyakran evéssel csillapítjuk, különösen akkor, ha nincs más módszerünk arra, hogyan nyugtassuk meg magunkat.
A jojó-effektus elkerülésének egyik módja, hogy megértsük és kezeljük ezeket a lelki problémákat, és megtanuljuk, hogyan kezeljük az érzéseinket az evés helyett.
A másik módja pedig annak érdekében, hogy elkerüljük ezt a kellemetlen hatást, nagyon fontos, hogy ne hirtelen, hanem lassan veszítsünk a súlyunkból. A szervezetünk ezáltal hozzájut a számára szükséges energiához, aminek következtében csak nagyon kevés fehérjét használ fel. A rendszeres testmozgás mindemellett megállítja vagy lassítja az izmok csökkenését, továbbá növeli az energiafogyasztást. A fogyókúra után nagyon lényeges, hogy az étkezési szokásainkat összhangba hozzuk az energiaszükségleteinkkel. Az adagokra és azok zsírtartalmára továbbra is ajánlott figyelnünk. A tartós súlycsökkentés érdekében például a 10 kg többletsúllyal rendelkezők naponta kb. 500 kalóriával kevesebbet vihetnek csak be a szervezetükbe.