Magyarország bűnügyi történetében számos olyan gyilkossági ügy akad, amely évtizedek múltán is megoldatlan maradt. Ezek az esetek nemcsak a rendőrség, hanem az egész társadalom számára örök kérdéseket hagytak maguk után: ki, miért, és hogyan volt képes ilyen tettekre – és miért nem derült fény soha az igazságra?
Most bemutatjuk a nyolc legismertebb magyar „cold case” ügy első esetét, amelyet mindmáig homály fed.
A martfűi rém ügye és az azt követő, máig tisztázatlan Tisza menti halálesetek – a rejtély, amely máig sem talált megnyugtató megoldásra ..
1. Helyszín és az események rövid összefoglalása
Magyarország bűnügyi történetében számos olyan gyilkossági ügy akad, amely évtizedek múltán is megoldatlan maradt. Ezek az esetek nemcsak a rendőrség, hanem az egész társadalom számára örök kérdéseket hagytak maguk után: ki, miért és hogyan volt képes ilyen tettekre – és miért nem derült fény soha az igazságra?
A Tisza menti települések – Martfű, Szajol, Szolnok, Tiszaföldvár és környéke – az 1970-es és 1980-as években sorozatos, rejtélyes halálesetek helyszínei voltak. Több fiatal nőt találtak meg holtan, gyakran a folyóparton, elhagyatott mezőgazdasági területeken vagy a város peremén. Az áldozatok egy része erőszak nyomait viselte, másokat vízbe fulladva találtak, de a halál körülményei sok esetben nem voltak egyértelműek. A hatóságok gyanították, hogy ezek az esetek összefügghetnek, de bizonyíték soha nem erősítette meg a sorozatgyilkosság tényét.
A „Döglött akták” sorozat első részében a martfűi rém ügyét és az azt követő, máig vitatott Tisza menti haláleseteket mutatjuk be – pontos, hiteles források alapján.
1. Helyszín és az események rövid összefoglalása
A történet az 1950-es évek végén kezdődött Martfűn, Szolnok közelében. 1957-ben egy fiatal nő eltűnt, majd a Tisza-parton holtan találták. A korabeli nyomozók gyorsan letartóztatták Kirják Jánost, az áldozat egyik ismerősét, és emberöléssel vádolták meg. A férfi az ellene folytatott kihallgatások során – a hatósági nyomás miatt – beismerő vallomást tett, majd bűnösnek találták. A későbbi vizsgálatok azonban kimutatták: Kirják János ártatlan volt. A valódi gyilkos eközben továbbra is szabadon járt, és a következő években több nő életét is kioltotta a térségben.
2. A valódi elkövető leleplezése
A Tisza menti településeken – Martfűn, Szajolban, Szolnokon és Tiszaföldváron – a hatvanas évek elején sorozatossá váltak a női eltűnések és gyilkosságok. Az áldozatokat elhagyatott területeken, gyakran a folyóparton találták meg, sokukon szexuális erőszak nyomait fedezték fel. Az esetek között hasonlóságot mutatott a módszer: a legtöbb nőre éjszaka támadtak, majd megfojtották őket.
1967-ben a rendőrség új nyomra bukkant, és végül Kovács Pétert, a martfűi cipőgyár egyik dolgozóját fogták el. A férfi beismerte több gyilkosság elkövetését, és a bizonyítékok is ellene szóltak.
A bíróság több rendbeli emberölés miatt halálra ítélte, az ítéletet 1968. december 1-jén Szegeden, a Csillag börtön udvarán hajtották végre. A későbbi szakértői vizsgálatok és rendőrségi jelentések is megerősítették, hogy Kovács Péter volt a „martfűi rém” – az első, bizonyított magyar sorozatgyilkos.
3. A hatósági tévedés és következményei
A martfűi ügy súlyos erkölcsi és szakmai tanulsága, hogy egy ártatlan embert – Kirják Jánost – évekre megfosztottak szabadságától, mielőtt a valódi gyilkos kézre került. Kirják János több mint tíz évet töltött börtönben, mire a hatóság elismerte, hogy tévedés történt, és kártalanításban részesítették. Ez az eset a magyar kriminalisztika történetének egyik legsúlyosabb tévedése, amely a rendőrségi módszerek reformját is előmozdította a hatvanas évek végén.
4. A bűncselekmény minősítése és a nyomozás jellege
Az ügyeket a korabeli Büntető Törvénykönyv szerint emberölés bűntetteként vizsgálták. A nyomozásokat a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság és az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya közösen folytatta. A kor technikai lehetőségei – ujjnyomat-azonosítás, fotó- és vérnyomelemzés – ma már kezdetlegesnek számítanak, DNS-vizsgálat nem létezett. A hatóság kitartó munkájának köszönhetően végül sikerült feltárni a gyilkosságok valódi hátterét és az elkövetőt, de az igazságszolgáltatás hibáját már nem lehetett jóvátenni.
5. A helyszínek és a helyszínelés
A holttesteket a Tisza-parton, nádasokban, mezőgazdasági területeken vagy vasútállomások közelében találták meg. A legtöbb esetben erőszakra és fojtogatásra utaló nyomokat találtak. A helyszínelők munkáját nehezítette, hogy a térség vizes, mocsaras jellege miatt sok nyom elmosódott, a holttesteket gyakran napokkal később fedezték fel. A rendőrség részletes térképeket, tanúvallomásokat és vallomásjegyzőkönyveket készített, ezek ma is megtalálhatók a történeti levéltárakban.
6. A lakosság és a közösség reakciója
Martfűn és a környékbeli településeken éveken át félelem uralkodott. A nők csoportosan jártak haza a munkából, a gyárakban figyelmeztették a dolgozókat, hogy ne közlekedjenek egyedül. A bűncselekmények feldolgozását a hatvanas évek végén szigorú sajtóirányítás akadályozta: a lakosság csak évekkel később, a bírósági ítélet után értesült a teljes igazságról.
7. A ’70–’80-as évek gyanús halálesetei
A hivatalos rendőrségi nyilvántartások szerint a „martfűi rém” ügy lezárult Kovács Péter kivégzésével, azonban a Tisza mentén a későbbi évtizedekben is előfordultak gyanús eltűnések és női holttestek.
Ezeket az eseteket soha nem sikerült közvetlenül összekapcsolni a korábbi gyilkosságokkal, és a hatóság nem sorozatként, hanem különálló bűncselekményként kezelte őket. A közvéleményben azonban máig él a gyanú, hogy a Tisza-part környéki tragédiák közül néhány akár a martfűi rém utóhatásának is tekinthető.
8. Az ügy jelenlegi státusza
A martfűi ügyet a magyar igazságszolgáltatás történeti dossziéként tartja nyilván, és az ORFK külön bűnügyi archívumban őrzi a hozzá kapcsolódó aktákat. A Kovács Péterre vonatkozó ítélet jogerős, a Kirják János elleni ítéletet pedig hatályon kívül helyezték. A hatóságok hivatalosan megerősítették, hogy a ’70–’80-as évek halálesetei és Kovács ügye között nincs bizonyított kapcsolat.
9. Összegzés és tanulság
A martfűi rém története nem csupán a magyar bűnügyi krónika egyik legsötétebb fejezete, hanem egyben figyelmeztetés is: a nyomozati hibák, a technikai hiányosságok és a sietség tragikus tévedésekhez vezethetnek. Egy ártatlan ember évekre börtönbe került, miközben a valódi gyilkos tovább ölt – a legdrámaibb tanulság az, hogy az igazság ára néha emberélet. A Tisza menti gyilkosságok emléke ma is él: a helyiek emlékeznek, a szakma tanul belőle, a történet pedig örökre beírta magát a magyar kriminalisztika történetébe.
Sok szakértő hisz abban, hogy előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor a technika utoléri a múltat – és egyszer minden elkövetőre fény derül.
„A Hirmagazin.eu Online Média a bűnügyi múlt feltárásával az emlékezés és a tanulság szolgálatát kívánja erősíteni. Az ismertetett esetek célja nem a szenzáció, hanem az igazság és a történeti hűség megőrzése.”
A martfűi rém című film előzetese megtalálható itt: YouTube link
Elérhetőségek
A film adatlapja szerint jelenleg nem érhető el hivatalos streaming-szolgáltatáson Magyarországon előfizetéssel, azonban különböző internetes videómegosztó oldalakon nem hivatalos feltöltések is keringenek. A Hirmagazin.eu kizárólag a jogszerű források használatát javasolja, például a film DVD-kiadásának vagy Google Play-es verziójának megvásárlását.
Van véleményed? – Írd meg kommentben!
Szerinted fény derül a martfűi-rém kivégzése utáni gyilkossági esetekre még valaha?
Köszönet és tisztelet illeti mindazokat – rendőröket, ügyészeket, bírókat, mentőket, tűzoltókat, katasztrófavédelmi szakembereket, hivatásos és polgári alkalmazottakat, önkéntes segítőket –, akik mindennapos áldozatvállalásukkal és kitartó munkájukkal az eltűnt személyek felkutatását, a lakosság biztonságát, életének védelmét, a közrend fenntartását és az igazság érvényesülését szolgálják. – Hirmagazin.eu
