Wilhelm Gustloff hajó
A Wilhelm Gustloff személyszállító hajó volt a Harmadik Birodalom idején, amelyet 1945. január 30-án süllyesztett el a szovjet S-13-as tengeralattjáró, megközelítőleg 10 000, jórészt ártatlan ember halálát okozva. Ez hatszor annyi áldozatot jelent, mint a világhírű Titanic-tragédia, így ez lett a világtörténelem legnagyobb hajókatasztrófája.
A „Gustloff” 1945. január 30-án kora hajnalban hajózott ki Gotenhafenből, hogy onnan a fedélzetén tartózkodókat Kielbe szállítsa. Kezdetben vele tartott a Hansa személyszállító hajó is, de problémák léptek fel, és nem tudta folytatni az utat, így magára hagyta a Wilhelm Gustloffot egy romboló kísérettel, a Löwevel. Indulása után lassan haladt, sebességét egy tengeralattjáró is tartani tudta. A fedélzetén összesen négy kapitány tartózkodott, ebből három civil, egy katona. A kapitányok nem tudtak megegyezni melyik utat válasszák, a part mentit, vagy a parttól távol lévő mély vizeket. Wilhelm Zahn hadnagy (tengeralattjáró-parancsnok, aki a part melletti, kivilágítatlan hajózást javasolta) tanácsa ellenére Friedrich Petersen kapitány a mély vizek felé vette az irányt. Ez ugyanis aknamentesített volt – azonban ott már tengeralattjárók is lehettek. Amikor rádión arról értesült, hogy egy német aknamentesítő konvoj közeledik, felkapcsoltatta a hajó piros-zöld navigációs fényeit, hogy elkerülje a velük való ütközést. Ezzel, az éjszakai sötétségben nagyon könnyen, és távolról észlelhetővé tette a hajót. Stolpmünde (ma a lengyelországi Ustka) magasságában, egy közelben tartózkodó, eddig eredménytelenül vadászó, a Balti Flotta kötelékébe tartozó S-13 jelű szovjet tengeralattjáró – mely ironikus módon német tervek alapján holland hajógyárban készült, – három torpedót lőtt ki a megvilágított hajóra. A hajó felszerelései közé légvédelmi fegyverek is tartoztak, és nem volt kórházhajóként feltüntetve. Katonákat is szállított, így nem volt semmiféle védettsége, ennek feltételeit ugyanis nemzetközi egyezmények szabályozzák.
A tengeralattjáró parancsnoka Alekszandr Marinyeszko volt, egy részegeskedő, korábban büntetőtáborban is ülő, nem túl tehetséges parancsnoka a Balti Flottának. A kapitány szerencséjére a nagy hideg miatt a kísérő romboló, a Löwe radarja elromlott, így az nem érzékelte a közelben megbúvott támadót. Az első torpedó a hajó orrát találta telibe a vízvonal alatt, a második az E fedélzeten robbant, a harmadik a gépházat találta el. A három találatot kapott utasszállító a bal oldalára dőlt, fedélzetén kitört a pánik. Az évnek abban a szakaszában megszokott -4 °C helyett, rettenetes, -15 °C-os hideg volt, ezért minden teljesen el volt jegesedve, a csörlők, daruk üzemképtelenek voltak. A Wilhelm Gustloff kevesebb mint 45 perc alatt süllyedt el a 44 méter mély vízbe. A német mentőegységeknek arányaiban kevés túlélőt sikerült kimenteniük, A T-36-os torpedónaszád megmentett 564 embert; a Löwe rombolónak 472 embert sikerült kimenteni; az M387 aknanaszádnak 98-at; az M375 aknanaszádnak 43-at; az M341 aknanaszádnak 37-et; a Gottingen gőzhajónak 28-at; a TF19 torpedónaszádnak hetet; a Gotland teherhajónak kettőt; és a V1703-as jelzésű őrnaszád is megmentett egy kisgyermeket. Ezek az adatok Heinz Schön kutatásaiból származnak, aki ezek által a teljes veszteséget amit a torpedók és a hajó elsüllyedése okozott összesen 9343 főre teszi. A többiek, szinte az összes gyermek és csecsemő a tengerbe veszett. A hajón tartózkodók számáról nincs pontos, és mindenki által elfogadott adat. A „Sea Classics” magazin egyik cikkében, Irwin Kappes megemlíti, hogy „Több mint 6000 utas volt a fedélzeten”. Leírja azt is, hogy a Löwe kísérőhajó 15 percig a süllyedő Gustloff mellett tartózkodott, és annyi embert vett fel a fedélzetére, amennyit csak el tudott szállítani. De amikor Heningst kapitány, az Admiral Hipper nehézcirkáló, ami 1500 menekültet szállított parancsnoka jelentést kapott a torpedótámadásról, a saját helyzetére való rossz kilátások miatt nem állt meg túlélőket felvenni. Kappes a katasztrófa során elhunytak számát 5348-ra teszi. Ez a szám Heinz Schön német könyvéből a „Die Gustloff Katastrophe”ból származik, Schön azonban később revideálta a számot.
Heinz Schön az eltérő eredményre egy újabb kutatási módszer segítségével jutott. A Discovery Channel Megoldatlan rejtély című sorozatában is bemutatták azt a számítógépes szimulációt (a maritime EXODUS szoftvert használták) a süllyedésről, ami a teljes létszám 85%-ára, nagyjából 9400-ra teszi a halottak számát. (A fedélzeten eszerint 10600-an tartózkodtak.) Ez az analízis figyelembe veszi a hajó terheltségét, a szemtanúk elmondásait, és a süllyedés közbeni menekülési útvonalak szimulációin alapul.
Akármelyik számot is nézzük, a világtörténelem legsúlyosabb hajókatasztrófája történt, amiről azonban évtizedekig hallgatott mind a német, mind a győztes hatalmak történetírása. Az egykori NDK-ban és a keleti blokk országaiban a téma tabu volt, arról tilos volt beszélni. Ezért a haditettéért Marinyeszko 1967-es halála után bő 23 évvel, a Szovjetunió szétesésének hajnalán, 1990-ben kapta meg a legmagasabb katonai kitüntetést, a Szovjetunió Hőse emlékérmet.
Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Nem köthető városhoz Wilhelm Gustloff hajó
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
