A vliág számos helyén, de egy időben mutatták be a csillagászok az első felvételt a Tejútrendszer középpontjában található szupernagy tömegű fekete lyukról. Igencsak nehéz volt lefotózni, több okból kifolyólag is.
Az Eseményhorizont Távcső (a világ nyolc összehangolt rádiótávcsöveinek együttese) segítségével, öt év leforgása alatt sikerült fényképet készíteni a Tejútrendszer magjáról
– írta meg a hvg.hu.
Történelmi fotóval álltak elő a kutatók, hiszen (Event Horizon Telescope) az EHT a Tejútrendszer szívében lévő szupermasszív fekete lyukat, fotózta le, amelynek neve Sagittarius A(asterisk). Ez az első olyan felvétel, amely megmutatja a galaxis magját. A hírportál megjegyzi, hogy szabad szemmel ezt a fekete lyukat sem lehet látni, hiszen a gravitációja olyan erős, hogy onnan még a fény sem tud kiszabadulni. Látszik azonban az eseményhorizont: itt közel fénysebességgel örvénylik az anyag, mielőtt végleg elnyelné azt a Sagittarius A.
A fekete lyuk a Nyilas és a Skorpió csillagképek határához közel helyezkedik el. Négymilliószor akkora a tömege, mint a Napnak.
Tőlünk mintegy 27 ezer fényévre található (az első, 2019-ben lefotózott fekete lyuk az 53 millió fényévre lévő az M87 számú galaxisban van) – tudósított az MTI.
Sera Markoff, az Amszterdami Egyetem asztrofizikusa és az EHT Tudományos Tanácsának társelnöke szerint az EHT fő célpontja a Tejútrendszer fekete lyuka volt, mert ez a legközelebbi szupermasszív fekete lyuk – írja a The Guardian.
A kép meggyőző bizonyítékot ad arról, hogy valóban egy ilyen égitest van a galaxisunk közepén.
Emellett ugyanis olyan elméletek is léteznek, amelyek szerint a Tejútrendszer középpontjában bozoncsillag vagy sötétanyag-csomók találhatók.
A hvg.hu azt írja: a kép elsőre olyan, mintha az 54 millió fényévre lévő Messier 87-et látnánk, ám nem ez a helyzet, sőt a megfigyelés új tudományos eredményt is szült.
A Tejút e sajátos képződményének megfigyelése komoly tudományos kihívást jelentett:
a csapat öt éven át dolgozott azon, hogy a 2017-ben rögzített adatokat elemezze.
A Sagittarius A ugyanis majdnem ezerszer kisebb az M87-nél, ami azt jelenti, hogy olyan felbontásra volt szükség, mintha egy Holdon lévő zsemlét akarnánk megfigyelni.
Mérete miatt a por és a gáz hetek helyett csupán percekig kering körülötte, így a kép folyamatosan változik. A szakemberek szerint így olyan nagy kihívás volt képet készíteni róla, mintha egy alacsony zársebességű fényképzőgéppel akarnánk jó képet készíteni egy farkát kergető kutyáról. Emellett az összes, a Föld és a fekete lyuk között lévő csillag sugárzását ki kellett szűrni, hogy láthatóvá váljon a Sagittarius A – olvasható a hírportálokon.
