Szolnok város és a felvilágosodás korának neves szülötte Verseghy Ferenc (1757-1822) nyelvész és költő. Bronz portrészobra a nevét viselő parkban áll.
Verseghy Ferenc élete
Atyját, Verseghy Ferenczet, aki sóházi tiszt volt, korán elvesztette, így a nevelése anyja gondviselésére maradt. Az iskoláit 1766-ban Pesten kezdte, s 1769-től Egerben folytatta, ahol 1771-ben a papnövendékek közé vették fel. 1777-ben azonban kilépett, és egy évet a budai egyetemen töltött, s akkor Jenő néven a pálos szerzetesrendbe lépett. A teológiát Nagyszombatban végezte, ahol fiatal növendéktársait héber és görög nyelvben oktatta, s 1781. április 22-én fölszentelték. A budai egyetemen 1782-től felsőbb mathézist és teológiát hallgatott. 1783-ban bölcseleti doktorrá, 1784-ben pedig a hittudományok borostyánosává avatták. Volt szerzetében tanulmányi felügyelő, majd Pesten hitszónok volt, akinek beszédeire távolabbról is eljártak. Mikor a rendet 1786-ban eltörölték, tábori káplán lett; a török háború alkalmával a főhadiszálláson megbetegedett, kénytelen volt lemondani hivataláról, s magát negyedfél évig Pesten és Budán orvosoltatni, míg végre felgyógyult.
300 forint nyugdíjából éldegélt s már jelentékeny sikerrel belevegyült az irodalmi mozgalmakba, mikor 1794. december 11-re virradóra a Martinovics-ügyben elfogták, amiért a kátét terjesztette s a Marseillaise-t lefordította. 1795-ben a hétszemélyes tábla halálra ítélte, ezt azonban 9 évi várfogságra változtatták. Kufsteinben, Grazban és Brünnben töltötte fogsága idejét. 1803. augusztus 28-án kiszabadult és Szapáry János gróf nádori főudvarmester leányának nevelője lett; a gróf kieszközölte neki elvesztett szerzetesi nyugdíjának visszaadását is és 1806 végén beajánlotta József nádorhoz magyar nyelvgyakorló mesternek.
Élete utolsó tizedében az egyetemi nyomda korrektúrákkal és átdolgozásokkal bízta meg, a helytartótanács megbízásából pedig nyelvtani kézikönyveket szerkesztett. A jottista-ipszilonista háborúban a vesztesnek bizonyult ipszilonista szemlélet vezéralakja volt (ez a születőben lévő ortográfiában a kiejtés szerinti írásmódot alkalmazta volna, amely némileg bonyolultabb, de jobban alkalmazkodott volna az akkor aktuális nyelvváltozathoz). Irodalmi polémiáktól, majd betegeskedéstől keserített élte végső éveit elvonultságban töltötte a budai várhegy keleti oldalán fekvő csinos házacskájában, ahol 1822. december 15-én meghalt.
A Budakeszi út mellett levő (vízivárosi) temetőben temették el. Sírfeliratul e sorokat szánta magának:
„A sors elfojtván zöld rügyét
Sírjában kezdi életét”
Forrás: Wikipédia
Cím: SzolnokVerseghy park
Tel: +36 (56) 420-704
E-mail: szolnok-m@tourinform.hu
Web: www.szolnok.hu
