forrás: Kossuth Rádió, Közelről
Előkerült a világ talán legértékesebb hajóroncsa, amelyet Kolumbia partjai közelében találtak meg. Az arannyal, ezüsttel, különféle drágakövekkel és ékszerekkel roskadásig megrakott vitorlás több mint háromszáz évvel ezelőtt süllyedt el, amikor egy hadihajó megtámadta.
Néhány nappal ezelőtt Kolumbia államfője bejelentette, hogy megtalálták a világ talán legértékesebb hajóroncsát. Ez az egyik legnagyobb felfedezés a víz alatti kulturális örökségvédelem történetében, mondta az államfő.
Fotó: EPA/RICARDO MALDONADO ROZO
A kincsvadászok 300 éven át keresték
A spanyol vitorlás 1708-ban indult el a ma Kolumbiához tartozó Cartagena kikötőjéből, hogy aranyat, ezüstöt, drágaköveket és ékszereket szállítson a királynak. Nem jutott messzire, mert angol hadihajók elsüllyesztették. A San José roncsait és rakományát azóta keresik a világ kincsvadászai.
Balogh Tamás, a Tudományos-ismeretterjesztő Társulat hajózástörténeti, modellező és hagyományőrző egyesületének elnöke a Kossuth Rádió Közelről című műsorában elmondta: a hajónak a spanyol örökösödési háborúban a spanyol uralkodóhoz kellett volna eljuttatnia a gyarmatok készpénzszállítmányát, amely nagyságrendileg 11 millió pesót tett ki. Ez 340 tonna arany- és ezüstérmét jelent, továbbá 116 láda smaragdot és a perui alkirály teljes személyes vagyonát.
A rakomány értéke a mai dollárárfolyamra átszámolva mértéktartó becslések szerint négy, de akár 17 milliárd dollár lehet. Még ennél is sokkal nagyobb azonban az az eszmei érték, amelyet a hajóroncs feltárása jelent, hiszen a korabeli kultúra, életmód számos részlete megismerhető belőle.
Kolumbia államtitokként kezeli a roncs helyét, és azt is, hogyan bukkantak a nyomára. Búvárrégészek még nem láthatták a roncsokat, de a haditengerészet víz alatti robotjai megvizsgálták a maradványokat, és fotókat is készítettek a hajó ágyúiról, amelyek jó állapotban vannak, s amelyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a San Josét találták meg.
Az elsüllyedt hajók „Szent Grálja”
Hajózási szakemberek a San Josét az elsüllyedt spanyol gyarmati hajók „Szent Gráljának” tartják. Talán ennek is köszönhető, hogy évek óta tartó jogvita van Kolumbia és az Egyesült Államok, valamint Spanyolország között.
A kolumbiai haditengerészet vízalatti robotjai megvizsgálták az 1708. június 8-án 600 emberrel a fedélzetén elsüllyedt San José vitorláshajót Fotó: EPA/Kolumbiai Kulturális Minisztérium
Egy amerikai cég, amely már a nyolcvanas évek elején jelezte, hogy hol lehet a roncs, bejelentette igényét a kincsek egy részére. De bejelentkezett a spanyol állam is arra hivatkozva, hogy állami megrendelésre épült és állami szolgálatban elsüllyedt hadihajóról van szó – fedélzetén állami rakománnyal.
Ezen kívül követeléssel lépett fel a perui állam azon az alapon, hogy a hajó rakományának egy része a perui alkirály magánvagyonát tartalmazta. A peruiakat az sem zavarja, hogy az alkirály spanyol állami alkalmazott volt.
Nagyon sok vita van, és újabbak is várhatók még
A kolumbiaiak minden esetre bejelentették, hogy a roncsok közül kiemelik mindazokat a felszínre hozható leleteket, amelyektől hasznot remélnek, és Cartagena közelében egy bemutatóhelyet is létesítenek.
Egyelőre azonban az is kérdés, hogy a jogvitában nem szorul-e háttérbe a hajóroncs kiemelése. Kolumbia ugyanis nem írta alá a víz alatti kulturális örökség védelméről szóló ENSZ-egyezményt, amely részletesen szabályozza az ilyen esetekben a roncsok megtalálóit illető jutalékokat, valamint a feltárás részleteit is. Kötelezettséget állapít meg többek között arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben lehet megbolygatni egy roncsot, illetve az anyagi értékeken túli kulturális örökséget, emlékeket milyen körültekintéssel kell kezelni.
Dalicsek Dániel búvárrégész-hallgató a műsorban azt is elmondta: a jogi vita miatt a kincs nagy részét az ügyvédek kapják majd meg.
Hozzátette: egy ilyen roncs feltárása évtizedig tartó projekt. Elképzelhető, hogy csak robotokkal lehet hozzáférni, hiszen még nem tudható, hogy milyen mélyen van a lelet. A felhozatal során pedig nagyon kell ügyelni arra, hogy amíg a konzerválás meg nem történik, ugyanolyan körülmények között tartsák a leletet, amilyenek között a víz alatt volt: minél inkább oxigénhiányos környezetben, vagy ugyanabban a vízben, amiben eddig volt és óvni kell a napsugárzástól is.
