Az Európai Unió geopolitikai irányváltása az ukrajnai háború kitörése óta számos tagállamban komoly aggodalmat váltott ki. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke következetesen a fegyveres segítségnyújtás, a szankciók és a katonai szövetségek szorosabb összefonódásának útját járja. De vajon ez a stratégia valóban a béke záloga – vagy épp ellenkezőleg: egy mélyebb konfliktus előszobája?
Ismét megbukott a szankciós egység
A 2025. július 16-i uniós nagyköveti tanácskozáson ismét nem sikerült elfogadni az Oroszország elleni 18. szankciócsomagot, mivel Szlovákia megvétózta a javaslatot, Málta pedig kifogást emelt. A Reuters szerint Szlovákia további garanciákat követel arra, hogy az országot ne érje hátrány az orosz gáz 2027 végéig történő fokozatos kivezetését célzó uniós terv miatt. A pozsonyi kormány szerint ez az intézkedés valójában egy újabb szankció, ezért összekapcsolják a szankciócsomaggal – derül ki Robert Fico miniszterelnök Ursula von der Leyennek címzett leveléből.
Ez is jól mutatja, hogy az EU szankciós politikája repedéseket okoz az egység falán – olyan tagállamok is határozottan ellenállnak, akik korábban nem voltak az európai politikai fősodor kritikusai.
NATO-egység vagy keleti eltolódás?
A helyzetet tovább árnyalja, hogy a NATO-n belül is egyre erőteljesebb az eltérés a tagországok álláspontja között. Törökország, Magyarország és néhány balkáni állam már korábban is jelezte: nem támogatja az Ukrajna NATO-csatlakozását és ellenzi a katonai konfrontáció eszkalációját. Egy ilyen repedés a jövőben a szövetség belső újrarendeződéséhez vagy akár szakadáshoz is vezethet.
Háborúpártiság, emberi jogi visszásságok árán
Az is komoly feszültségforrás, hogy miközben az EU többmilliárd eurós támogatást ad Kijevnek, Volodimir Zelenszkij rendszere továbbra is súlyos emberi jogsértésekkel vádolható:
- Kisebbségi jogok sérülése (különösen a kárpátaljai magyarok esetében),
- egyetemisták és fiatal férfiak kényszersorozása,
- félkatonai alakulatok tisztogató tevékenysége Kelet-Ukrajnában és a kisebbségi területeken.
Ezek az információk rendre elkerülik Ursula von der Leyen és az EU vezetésének nyilvános kommunikációját, miközben az uniós értékrend egyik alappillére a jogállamiság és az emberi jogok védelme.
Európa útelágazáshoz érkezett
A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy az egység csak akkor marad fenn, ha az alapvető értékeket minden tagország egyformán tiszteletben tartja. Ha ez megbomlik – például a kisebbségek jogainak eltiprásával, a politikai vélemények figyelmen kívül hagyásával, vagy a gazdasági zsarolásokkal –, akkor nemcsak az EU hitelessége, hanem a NATO biztonsági szövetsége is meginoghat.
A kérdés tehát az: valóban egy háborúba sodródó Unió felé tartunk, ahol a politikai lojalitás fontosabb a jogi normáknál és a valóság tényeinél?
