Temető – kápolna

2014-09-16

Koller János apát-plébános emeltette saját sírhelyéül 1884-ben.

Koller János,

apát-esperesplébános, szül. 1817. decz. 15. Nagy-Martonban (Sopronm.) polgári szülőktől; atyjának Miskolcon lakó testvére, ki ott mint vagyonos kereskedő élt, vette őt magához; ott járta középiskoláit és báró Barkóczy László plébános pártfogásával vették fel az egri papnövendékek közé. Midőn pártfogója székesfehérvári püspök lett, K. is követte egyházmegyéjébe s befejezte tanulmányait. Ekkor alig 22 éves volt; püspöke tehát, a míg eléri a kánoni kort, Buda-Fokra (Promontor), a korona-uradalmak főigazgatójának gyermekei mellé küldte nevelőnek, hol egy évet töltött. 1841. jan. 20. misés pappá szenteltetett föl. Segédlelkész volt Adonyban, Ráckevében és Bogdánban, összesen négy évig. Ekkor püspöke kinevezte karkáplánnak, majd püspöki szertartónak és szentszéki jegyzőnek. 1847-ben az adonyi plébánia gondozása bizatott reá. 1848-ban sok sanyarúságot és üldöztetést szenvedett a Jellasich embereitől s szemlélője volt Zichy Ödön gróf kivégeztetésének. Elődje 1849. aug. 10. meghalt és őt a kegyuraság, a lángi gróf Zichy család, kinevezte adonyi plébánosnak; később esperes lett. 1868-ban püspöke szentszéki ülnöknek és kerületi kir. tanfelügyelőnek nevezte ki; 1882-ben pedig ő felsége a boldogságos Szűzről nevezett salamoni apát címmel ruházta fel. A székesfejérvári kath. néptanítók egyesülete tiszteletbeli tagjául választotta. 1891. máj. 12. ülte aranymiséjét, mely alkalmából a Ferenc József-rend lovagja lett. A Szent István társulatnak választmányi tagja.

Cikkei a Religióban (Egy tapasztalt lelkipásztor tanácsai fiatalabb társaihoz), a Kath. Néplapban (A szentelt viaszgyertyákról a kath. egyházban), a Pázmány Füzetekben (III. IV. 1858-59. Egyházi beszédei); a Pesti Naplóban (1879. 306., 308., 309. sz. Zichy Ödön gróf végpercei). Barkóczy László báró latin imakönyvéből lefordította (A szent miséhez alkalmaztatott ájtatosság) c. részt, mely a Tárkányi Vezérkönyv (Eger 1851) c. imakönyvében jelent meg.