Tengelic
Az arcán vörös, szárnyai mentén sárga folttal rendelkező tengelic kiemelkedik a madártömegből. Talán nem meglepő, hogy ezeknek a madaraknak a gyűjtőneve angolul „charm” (magyarul: báj, varázslat), amely szépen jellemzi bűbájos csivitelő dalukat. Elragadó megjelenésük mellett a tengelic másik figyelemre méltó jellemzője a hegyes csőre, amellyel ki tudja szedni a magokat a mácsonyából. A hideggel dacoló tengeliceket ábrázoló fotónkat Csehországban készítették, de számos tengelic egészen Spanyolországig vándorol, hogy élvezze a téli napsütést.
Ékfarkú lile
Az ékfarkú lile nagyon hangos faj, mely angol nevét (killdeer) a gyakran hallott, hangos „kil-deee” hangjáról kapta. Ez a nagy, hosszú szárnyú és farkú lile széles körben elterjedt az Egyesült Államokban, valamint Mexikóban, Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Dél-Amerikában. Ez az egyetlen lile, amelynek két fekete folt van a mellén. Az ékfarkú lile repülése gyors, de kiszámíthatatlan, és ritkán repül hosszú ideig.
Hegyi gyurgyalag
A közepes méretű, élénk színű gyurgyalag általában magát kihúzva, kis csoportokban, gyakran feltűnő helyeken látható. Testtartásuk függőleges, amikor leszállnak, a farkuk lefelé néz. Nagyobb mérete, sötétebb színe, fehér arcfoltjai és hegyvidéki élőhelye különbözteti meg a hasonló kicsi és kékmellű gyurgyalagoktól. Jellemzően 1800 és 2300 méter közötti tengerszint feletti magasságban élnek, és erdős domboldalakon, erdőszéleken, tisztásokon, ültetvényeken és kertekben találkozhatunk velük.
Malachitjégmadár
A malachitjégmadár a folyami jégmadarak Alcedinidae családjába tartozik. A szubszaharai Afrika ad otthont ennek a jégmadárnak, mely populációja stabil állapotú és nem fenyegetett. Gyakran megjelennek az édesvizű területeken, beleértve a patakokat, a folyókat, a tavakat, a rizsföldeket és a lagúnákat. A malachitjégmadár húsevő, így többnyire halakat, rákokat, garnélarákokat, vízi rovarokat, rovarlárvákat és békákat eszik.
Szélesfarkú kolibri
A szélesfarkú kolibri egy közepes méretű kolibrifaj, amely Észak- és Közép-Amerika hegyvidéki régióiban, valamint a Nyugat-Kanadában, Mexikóban és Guatemalában található. Tíz centiméter hosszúak, teljes szárnyfesztávolságuk pedig 13 centiméter. Ezek a madarak főként szubalpin réteken, hegylábakon, hegyvidéki völgyekben, valamint nyár- vagy lucfenyővel borított területeken szaporodnak. A virágok nektárjával, az etetők cukros vizével és apró rovarokkal is táplálkoznak.
Énekes hattyú
Ezeknek a nagy, fehér hattyúknak hosszú, vékony nyakuk és fekete színű lábaik vannak. Könnyen felismerhetők fekete csőrükről, amelyek mindkét oldalán nagy, háromszög alakú, „V” alakú, sárga foltok találhatók. A nevüket a hangos, „huhogó” hangjukról kapták, de többféle hangot is képesek kiejteni.
Íbisz-félék
Ezek a hosszú lábú madárak az íbiszformák családjához tartoznak. Kifejezetten hosszú és ívelt csőrrel rendelkeznek, amellyel a sekély vízben, sárban vagy fűben kutat táplálékot. 28 különböző íbiszfajta él a világon, általában trópusi partokon, mocsarakban, árapálysíkságokon és tavakon.
Folytatjuk.., Hirmagazin.eu