A hideg éghajlat miatt ahhoz, hogy folyékony halmazállapotú víz legyen a jégsapka alatt, valamilyen belső hőforrásra, például a bolygó belsejéből eredő geotermikus hőre van szükség, méghozzá olyan sokra, amennyit a Mars bolygó mai állapotában nem feltételeztek. Ezért aztán a jég alatti tó létezésének igazolására valamilyen más, független bizonyítékot is találni kellett.

A földiéhez nagyon hasonló mintát kaptak

A Földön a jég alatti – ún. szubglaciális – tavak befolyásolják a felettük húzódó jégtakaró alakját, annak felszíni topográfiáját. A jég alatti tavak víztömege csökkenti a jégpáncél és az alatta fekvő kőzetágy közötti súrlódást, s ezzel módosítja a jég gravitáció hatására történő áramlásának sebességét. Ennek hatása pedig úgy nyilvánul meg a tó fölötti jégpáncél alakjában, hogy egy horpadás keletkezik a jég felszínén, amelyet egy kiemelkedés követ.

A marsi jég össztömege akkora lehet mint a grönlandi jégtakaró. FORRÁS: HTTPS://WWW.NEWSCIENTIST.COM/ARTICLE/2309034-BASE-OF-THE-GREENLAND-ICE-SHEET-IS-MELTING-FASTER-THAN-WE-THOUGHT/

A Cambridge-i Egyetem kutatócsoportja a Sheffieldi Egyetem, a Nantes-i Egyetem, a dublini University College és az Open University munkatársaival kiegészülve egy sor különböző technikát alkalmazott a NASA Mars Global Surveyor műholdja által küldött, a Mars déli-sarki jégsapkájának felszíni topográfiáját leképező felvételek elemzésére.

EZ AZ A TERÜLET, AHONNAN A SZÓBAN FORGÓ KÉRDÉSES RADARJELEK SZÁRMAZNAK.

Az elemzés egy 10-15 kilométer hosszúságú felszíni hullámmintázatot tárt fel bemélyedéssel és a neki megfelelő kiemelkedéssel, amelyek a környező térszínhez képest néhány méterrel mélyebben, illetve magasabban fekszenek.

A Mars belső szerkezetének művészi illusztrációja. A jégsapka alatti folyékony víz geotermikus aktivitásra utal. FORRÁS: © IPGP / DAVID DUCROS

Ez a képződmény léptékében hasonló a földi szubglaciális tavak fölött látható hullámmintákhoz. A csoport ezután számítógépes szimulációk segítségével tesztelte, vajon a megfigyelt hullámmintát okozhatja-e a jégsapka mélyén, a kőzetágy és a jég között megbúvó folyékony víztömeg. A szimulációban először a teljesen fagyott jégtömeg folyását modellezték a Mars speciális feltételei között, majd a modellbe beillesztettek egy csökkentett súrlódású területet, ahol a szimulált jégtakaró a feltételezett víztömeg révén elcsúszhatott és felgyorsulhatott a kőzetágyon.

A jéggel teli Korolev-kráter a Marson. FORRÁS: ESA/DLR/FU BERLIN

További változóként beiktatták a bolygó belsejéből érkező geotermikus hő mennyiségét. A szimuláció futtatásakor méretben és alakban a ténylegesen megfigyelthez igen hasonló hullámminták keletkeztek a modellezett jégtakaró felszínén.

Bizonyosnak látszik a folyékony víz jelenléte a Mars déli pólussapkája alatt

A modellben előálló topográfiai hullámminta hasonlósága az űrszonda felvételein látható valódi mintához, valamint a jégen áthatoló radarfelvételek értelmezése együttesen arra enged következtetni,

HOGY A MARS DÉLI-SARKI JÉGSAPKÁJÁNAK MÉLYE FOLYÉKONY VIZET REJT,

és hogy a Mars felszíne alatt a még mostanában is olyan magmatikus aktivitás zajlik, amelynek fokozott geotermikus hőleadása elegendő e víztömeg folyékony állapotban tartásához.

Marsi pólusjégFORRÁS: ESA

„A Mars körül keringő műholdak és a leszállóegységek olyan jó minőségű adatokat küldenek vissza nekünk, hogy a segítségükkel igazán bonyolult kérdéseket tudunk megválaszolni a bolygó felszínén, sőt, akár annak mélyén uralkodó viszonyokkal kapcsolatban, méghozzá ugyanazon technikák révén, amelyeket a Földön is használunk – szögezte le Arnold. – Izgalmas ezekkel a technikákkal a sajátunkon kívül egy másik bolygó dolgaiban is kutakodni.”