Történeti összefoglaló 1874-ig
Szank környéke évezredek óta emberlakta vidék. Az ezt bizonyító legrégebbi tárgyi emlékek agyagedény darabok a korai bronzkorból (Kr.e. 3800-3500).1 Római történetírók jegyezték fel, hogy Róma az I-II. században szarmata-jazigokat telepített a Duna-Tisza közére védelmezni Pannóniát. Az avar korból (VI-VIII. sz.) egy fejedelmi sírt tártak fel Szank közelében.2 A honfoglalás után magyarok, majd a XIII. századtól a letelepített kunok éltek ezen a tájon.
A falu a tatárjárás után, a XIV. sz. legelején keletkezhetett. Erre engednek következtetni Szabó Kálmánnak az 1930-as években a mai Szank közigazgatási területén végzett ásatásai során feltárt sírok és a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban elhelyezett pallos és páncélos vitéz sírleletei is.3 Az első írásos emlék, egy oklevél tanúsága szerint 1451-ben „Zank szállása” már templommal rendelkező település. 4 (Szank község neve a Temes megyei Zank László nevével hozható összefüggésbe, akinek a terület tulajdona lehetett.) Ezt a Szankot – amelynek emlékét két határnév: Kápolna dűlő és Kisasszony dűlő máig is őrzi – járványok, éhínség, majd a török pusztítás a XVI. sz. közepére megsemmisítették. A jászság fénykorában (1745-1874) Szank a Kis-kun kerület része volt. Területét Kunszentmiklós bérelte. Közigazgatásilag a Kiskunfélegyházi kapitánysághoz tartozott. Szank és a környező falvak homokbuckás és ingoványos területe a betyárélet „paradicsoma” volt.5 E pusztabirtokon még 1980-as években is virágzó pásztorélet folyt. 6 Ezt jelzi, hogy volt pusztaház, ahol a puszta legrangosabb, legmódosabb embere a pusztabíró vagy a számadó tartózkodott. A pusztaház (jelentős átalakításokkal) ma is megtalálható Felső-Szankon.
A puszta-korszak évszázadai után az 1800-as évek második harmadától megkezdődik a lassú betelepedés.
Történeti összefoglaló 1874-től
A szanki puszta benépesülése 1858 körül kezdődik, amikor is megépülnek itt a gazdák első tanyái, később pedig az úgynevezett 4-600 holdas úri gazdák (tanárok, orvosok, ügyvédek) is birtokokat szereznek a pusztákon. A 19. század hatvanas éveiben megkezdődik a parasztbirtokok tagosítása, s az örökföldhöz jutó betelepülők – főképp pásztorok – gyorsan szaporodnak. 1865-ben 205 itt élő család rendelkezik Szank határában 20-25 holdas birtokkal. Ezzel együtt megszűnt a pásztorélet egyeduralma is. 1 A régi lakosság (100-120 család) lassan törpe kisebbség lett a Szegedről, Kiskunfélegyházáról, Kiskunhalasról, Kistelekről, Kiskunmajsáról betelepülőkkel szemben.
1874-ben a nemrég még lakatlan puszta önálló község lett a mai „Szőlőhegyen”. Ide épült az első községháza. A századfordulóra kialakult a nagygazdák kis köre és a kisgazdák nagy csoportja. Az 1890-es évek agrárszocialista mozgalmai a települést is érintették. A kunszentmiklósiak fokozatosan visszaszorultak, eladogatták birtokaikat. A rendkívül szívós, kitartó munka az 1900-as évek elejére egyre egységesebb közösséggé formálta a sok irányból érkezett embereket. Mások megbecsülését és barátságát csak becsülettel és munkával lehetett kiérdemelni. Nem is vetették meg a munkát a 2-300 holdas gazdák sem, még inkább a 15-20 holdas kisgazdák. 2 Az egykori pusztaságban intenzív növénytermesztés kezdett kibontakozni, ekkor alapozták meg a szőlő- és gyümölcskultúra jövőjét.
A század első évtizedeiben már együtt voltak a feltételek, amelyek egy közigazgatási egység zavartalan működéséhez szükségesek. 1903-ban elkészült a postahivatal, 1904-ben a mai helyén megépült a községháza. A katolikus templomot 1905-ben, a református templomot 1907-ben szentelték fel. A község utcavonalainak nagyobb részét az 1903-ban elkészített parcellázási terv határozta meg.
Az I. világháborús évek megszakították a fejlődési folyamatot.3 A Szankról hadba vonulók a szerbiai frontra kerültek. Sokan életüket vesztették. Nevüket és emléküket a tiszteletükre emelt és a községháza előtt felállított emlékmű őrzi. A háború utáni években, 1928-ban megépült a Kiskunmajsa és Szank közötti kövezett út, valamint Kiskumajsa-Kecskemét között a keskenynyomtávú Kecskeméti Gazdasági Vasút, amely a teherszállítás mellett a személyszállítást is biztosította. A vasút ma is működik, állomásépülete és két megállója van Szankon. A gazdasági élet vérkeringésébe való bekapcsolódás feltételéinek létrejöttével újabb lendületet vett a szőlő- és gyümölcstelepítés, 1939-ben Szankon is megalakult a „Hegyközség”. A II. világháború éveiben visszaesett a termelés. A nagyarányú mozgósítás miatt a legjobb munkaerő ismét bevonult katonának. A Don mellől csak néhányan kerültek haza élve. A fejlődés nehezen indult meg. Az 50-es évek elejétől 1956-ig Szankon is érvényesültek a kommunista diktatúra túlkapásai.
1957. jelentős évszám a település életében. Ekkor vezették be a faluba villanyt.
A szorgalmas, de a sovány homokon önállóan, illetve a szövetkezeti mozgalom fejlődésének következtében közösen és eredményesen gazdálkodtak az emberek. Egy részüknek azonban jobb megélhetést, biztos munkahelyet, kényelmesebb életet jelentett az 1964-ben Szank határában feltárt kőolaj- és földgázmező. A 70-es években a magyarországi gáztermelés 25%-át a szanki mező jelentette, de a kőolajtermelés is jelentős volt.
A bányászat fejlesztéseket tett lehetővé. Javult az úthálózat, gazdagabb lett a boltok áruellátása. 1968 óta van vízvezeték és vezetékes földgáz a faluban. 2000-ben elkészült a szennyvízcsatorna hálózat. A régi 1-2 tantermes iskolák helyett 1971 és 1982 között két ütemben új 16 tantermes általános iskola épült. Sportpályákkal (labdarúgópálya, kézilabdapálya, tornacsarnok, négy sávos automata tekepálya) gyarapodott az 1947-ben alakult szanki sportegyesület. 1986-ban megépült a Közösségi Ház. Benne a 17 ezer kötetes könyvtár és az erdélyi grafikusművész, Gy. Szabó Béla (1905-1985) alkotásait bemutató képtár kapott helyet. 1996-ban épült fel az Árpád-házi Szent Margit Római Katolikus Ifjúsági Otthon, 1998-tól a szanki Gondozási Központ őszirózsa Idősek Otthona gondoskodik az idős emberekről.
Az ezredfordulóra végleg elveszítette érvényességét a százéves sóhajtás: „Tázlár, Bodoglár átkozott két határ, hát még az a kutya Szank.”
Szank földrajza
Szank község a magyar Alföld Duna-Tisza közi részén (keleti hosszúság 19,5°, északi szélesség 46,5°), a Kiskunságban található. A település légvonalban Kecskeméttől délre 41, Kiskunmajsától ÉNY-ra 8, Kiskunfélegyházától DNY-ra 23, Kiskunhalastól ÉK-re 25 km távolságban van. A falut Móricgát, Jászszentlászló, Kiskunmajsa, Bodoglár, Tázlár, Bócsa és Bugac határolják. A terület felszíne futóhomok, amelyet az uralkodó ÉNY-i szél hordott az agyag- és iszaprétegre a Duna-völgyéből a földtörténeti korok idején. A homok alatt a löszréteg helyenként 8-12 m vastag. A község határterületén három ÉNY-DK irányú, egymással párhuzamos buckás homokhát (garmada) húzódik. A középső homokhát DK-i végére települt a falu. A határterület legmagasabb pontja a Besnyei-domb (127 m). A homokhátak szél okozta mozgását fenyves- és akácerdő, szőlő- és gyümölcstelepítéssel fékezték le az itt élő emberek.
A homokháttal párhuzamos völgyelésekben apró tavak sorakoztak. E deflációs teknők mélypontjain „semlyékek” jöttek létre, melyeket esős időben nagy kiterjedésű belvíz töltött ki. A belvizek problémáját az 1950-es évek végén kiépülő Dongér csatornarendszer oldotta meg. (Hossza 85 km, a talajfelszínnél 10-12 m széles, állandó vízfolyással bír.)
Az évi átlagos középhőmérséklet 10-11° C, az évi átlagos napsütéses órák száma 2150 óra ( itt a legtöbb az országban). A homok gyorsan felmelegszik, visszatükrözi a fényt, ezért hamarabb érnek a gyümölcsök, színesebbek, de fokozott a szárazság is. Több védett növényfaj is él ezen a tájon. A természetes növényvilág a szomszédos Bugacpusztán (Kiskunsági Nemzeti Park) ma is tanulmányozható. A homoki erdőkben őzek, nyulak, fácánok, sőt vaddisznók is élnek. A puszta kedvelt állomáshelye a vándormadaraknak.
Szank néprajza
Részletek Janó Ákos-Vorák József 1965. szeptemberében végzett szanki néprajzi gyűjtéséből. (A kiskunhalasi Thorma János Múzeum anyaga.) * Helyi ételek
Lakodalomra leggyakrabban készített kalácsok
Leggyakoribb volt a vékony ágakból font, négy ágból készített, kilenc likas ‘kulcsos’, vagy másként ‘rostélyos’ kalács. Ezt a lakodalmi asztal borosüvegeire húzták, de ez volt ráhúzva a lakodalmas menet férfi népének üvegjeire is. Ezzel és egy üveg borral ajándékozza meg esküvő előtt a násznagy, vagy a vőfély a papot. ‘Kávéhoz való kalács’ volt a hatágú, leginkább hosszúkás állású, fonott kalács. A ‘kontyos kalácsot’ is leginkább lakodalmakra készítették, de ez volt a húsvéti kalács is, kerekre formálva. A ‘fonyott barkeszt’ négyágból készítették, fentről lefele keskenyedően, mákkal, néha cukorral megszórva. Az adatközlő 67 éves pékmester 40 éve készíti a fenti kalácsféleségeket, melyek ma is általánosak a lakodalomban. A tortafélék mellett ma is [1965] igen sok kalácsot sütnek lakodalmakra. Nagy István közli, hogy legutóbb is egyik lakodalomra síma, nem töltött kalácsfélékből több mint két mázsát sütött. (Nagy István 67 éves pékmester)
Keménytarhonya
A krumplit úgy teszik fel vöröshagymás, paprikás, zsíros hosszú lével, mintha krumplipaprikást készítenének. Mikor a krumpli kezd főni, akkor teszik bele a tarhonyát. Sűrűsödésig főzik. (Szatmári Lajosné 66 éves)
Kukoricagölödény
A kukoricát lisztté, puhára kellett őrletni. A kukoricalisztet beleöntötték egy tálba, forró tejjel leöntötték, kézzel keményre kigyúrták. Tojásnyi gomolyékat csináltak belőle, azokat gyöngyöző vizes bográcsba eresztették, 20-25 percig főzték. Kiszedték tálba, vízzel, vagy feles tejjel leöntötték, vagy hagymás zsírt tettek rá.(Mészáros Dánielné 49 éves)
Töltelék baromfi bögyében
Kacsa vagy liba bögyét ki szokták mosni és elteszik. Disznóöléskor a kimaradt kolbászhúst töltik bele. Füstölni is szokták. Ma si sokan csinálják. Meg lehet tölteni hurkatöltelékkel is. „Úgy meg lehet tölteni, hogy akkora lesz, mint egy tarisznya.” (Péter Jánosné 38 éves)
Szalonna
Gyermekkorában kétféle szalonnát készítettek Szankon: ‘fehér sózott’ és ‘abált’ szalonnát. Füstöltet szerinte egyáltalán nem volt szokás készíteni. Csak az abált szalonnát paprikázták, a paprikás szalonnát nem ismerték. A szalonnát oldalakban hagyták, két oldal lett a hátából, egy oldal a hasaaljából A hasaalját abálták. A szalonnát táblákban hagyva, a fehér szalonnát csak ponyvára vagy szalmára helyezve sózták. Az abált szalonnát először forró vízben abálták, utána sóval, apróra tört fokhagymával, paprikával hintették be. A zsírnak való szalonnát tyúktojásnyi nagyságúra hagyták, s bevagdosták ‘töpörtyűnek’ szánva. A bőrt mindig lefejtették róla, azt a disznósajtba dolgozták bele.
Pördincs
Ha a kolbásztöltés után még maradt vékonybél, akkor ugyanavval a töltelékkel töltötték, mint a hurkát. Ennek neve volt a ‘pördincs’.
Pucor
Gyermekkoromban a disznó gyomrába véreshurka tölteléket tettek, ezt nevezték pucornak. Megabálták, éppen úgy, mint a hurkát. Nem állt el, azonnal fogyasztani kellett. Nem préselték.
Disznósajt
A faluban csak 40-50 éve csinálnak disznósajtot. Általában így hívják, de vannak néhányan, akik „svarkli”-nak mondják. Tölteléke: hasaalja szalonna bőre, zsírszalonna bőre,, van aki az elkészített kolbásztöltelékből is tesz bele, néha tesznek bele az orrából, füléből, de utóbbiakat legtöbben kocsonyának hagyják. Tesznek bele kimaradt húsdarabokat, mindezt abálva. Borssal, sóval, néha kevés peprikával ízesítik, összegyúrják, beletöltik a disznó gyomrába, bevarrják, alaposan megabálják, közben megszurkálják, hogy ki ne pukkadjon. Minden esetben préselik. Szokták füstölni is, ebben az esetben 1-2 hónapig is eltartják. (Tímár János 74 éves)
Zsemlyehurka
Hízott liba nyakába töltötték a zsemlébe kevert tojást, húst nem tettek bele, kisütötték.
Nagypénteki ételek
A katolikusok mákosgubát ettek és fokhagymát mézzel. Kiböjtöltek rajta. Ez volt az általánosan elterjedt nagypénteki böjti étel. (Bárkányi János 74 éves)
Sósbodag
Lisztet vízzel összekevertek, sózták, tepsibe tették, négyzetesen bevagdalták (5-6 cm). Rozslisztből vagy harmadik gyúrólisztből készült. Két ujjnyi vastag volt. Lehetett sütni kemencében tepsi nélkül is, ‘a kemence főggyin’, úgy is megsült. Akkor a sütőlapátról dobták be,kerek alakú volt, akkora, mint a sütőlapát. Böjti eledel volt.
Életmód, szokások
Padkaporos bálak
A padkaporos bálakon a legények és a lányok egymást tanították táncolni. Volt legény, aki szégyenlősebb volt, semhogy kocsmában próbálkozott volna, vagy akit el sem engedtek még a padkaporos bálba, az istállóban a seprűnyéllel próbálgatta a táncot. Úgy mondták: „Jó dógos, rossz táncos.”
Padkaporos bálakon a rendet a házigazda tartotta. Nemigen fizetett a fiatalság, esetleg néhány krajcár ‘meszet pénzt’, ‘petrol pénzt’. De mind csak olyan emberek csinálták a fiataloknak, akik maguk is szerették a vigasságot, meg hogy legtöbbjüknek eladó lányuk volt, meg egy kis elmérni való boruk is akadt. Volt, hogy 3-4 óráig is eltartott a bál. A lányok is addig maradtak.
Az ismerkedés a tanyákon, a padkaporos bálakon, a cécó házakban történt. A legények, meg a házigazda rendezték. A legény elment a lányosházhoz és elkérte a lányt, a szülők elengedték. Csak később jött szokásba, hogy az anyja is elkísérte a lányt. Még a rendes falubeli bálba se ment vele. Ahol fizetni kellett, ott a legénynek kellett fizetnie a lányért is. Aki befizette, az kísérte haza a lányt. Mégis kevesebb volt a „megesett” lány, mint később. (Szabó András 72 éves)
Házassági korhatár, lány kiszemelése
A lányok általában 16 éves kortól, a legények 24 éves kortól házasodtak. Ritka volt a katonaidő letelte előtt házasodó legény. Közép- és kisparasztoknál a választás elsősorban a fiatalokon múlott: ‘Amilyen virágot szakajtotok, olyat szagulgattok!’. A módosabbak választottjait már erősen megnézték a szülők, s rendszerint bele is szóltak a választásba. Volt kommendáló is. Ha nem sikerült a házasság, mondta is az új ember: ‘B… meg a kommendálója!’
Leánykérés
A két fiatal előzőleg már megegyezett, a leánykéréskor a lány bent volt a szobában. Mindig megkérdezték a lányt is, hogy beleegyezik-e a házasságba. Nem volt ritka az azonnali válasz. Ha nem adtak választ, akkor egy hét múlva mehetett a kérő a násznaggyal a válaszért. Ha a kérő a lányosháznak nem felelt meg, a kifogások lehettek: – Gyönge még a lány. – Nincs még kész a holmija. – Nincs még meg a bútor. A kérő ebből érthette, hogy nem kívánatos. Kerülték a szemből szembeni elutasítást.
Endogámia-exogámia
A legények 25-30%–a másfelől hozott asszonyt. A falu nem ellenezte. A vidéki embert, ha a faluba betelepült, szeretettel fogadták. Alvég, felvég nem volt a faluban. Egyedül a tázlári sarokban volt egy rész, ahonnan a legények együttesen, csapatostól jártak be a faluba. Virtuskodásból volt ellentét a ‘Balasi-sarkiak’ és a falusiak között. Nősülésnél sem a hovatartozás, hanem a holdak, a ‘ki többre’ volt az irányadó. Holdak után járt a tekintély.
A halott lakodalma
Ha eladósorban levő halt el, udvarlója a temetésre vőlegénynek öltözött, koporsóját koszorús legények vitték ki. Sokan még ma is tartják, de a koporsót ma már csak a ‘gyászmadarak’ (a temetkezési vállalat emberei) viszik ki vállon, szentmihály lován a temetőbe.
Halotti tor
A háború előtt volt halotti tor. Ott voltak a hozzátartozók, rokonok, akik a temetésre is elmentek. Visszamenet hivatalosak voltak a házhoz a torba. Voltak, akik haláluk előtt előre megmondták, hogy torukon hány birkát vágjanak, mennyi bort adjanak. Gazdagabbak nagyobb torokat csaptak.
Szegények megajándékozása temetés után
Kudusoknak a templom körül osztogattak ki cipókat, süteményeket, hogy imádkozzanak a halott lelkéért. Egy alkalommal egy gazdag ember ötven cipót is szétosztott, lehettek vagy félkilós cipók. Nemcsak a templom körül osztogatták, hanem ahol éppen találták a kuduskákat.(Takács Jánosné 71 éves)
Tuskóhúzás
Farsang keddjén csinálták, a lányok és a legények vettek részt benne. Összejöttek négyen-öten, a tuskóra madzagot kötöttek, és húzták a tuskót. Olyan legények és lányok voltak, akik nem nősültek, vagy nem mentek férjhez azon a farsangon, „kimaradtak a farsangból”. Nem volt komoly csúfolódás, magukat csúfolták ki. A tuskót házról-házra behúzták az udvarokba, körüljátszották, táncolták, de nem volt külön mondókája, játéka.
Alakoskodók
A kiöltözködés, álöltözet disznótorkor, lakodalomkor és farsangkor volt szokásban. A disznótori kiöltözéseket a maszka elnevezés mellett kántálóknak is mondták. Gyakori volt lakodalmakkor a medve. A medvét alakító legényre nagy, szőrével kifordított subát terítettek. A legény négykézláb állt, feje is le volt takarva, de feje elé boton cserépfazekat tartott. Az volt a medve feje. A medvét láncon bevezető legény medvéjét a lakodalmas nép előtt táncoltatta. Az előbb illegette is magát, de később elunta, morgolódott, úgy tett, mintha megvadult volna. Gazdája akkor nagy bottal fejbevágta. (Eltörte a kitartott cserepet.) A maszkák adományt sem disznótorban, sem lakodalomban nem gyűjtöttek. Ismerősök, szomszédok voltak, kiket leleplezésük után asztalhoz ültettek. Házasok nem vettek részt a maszkázásban. (Bárkányi János 66 éves)
Ördögmalom
Forgó, játékmalom. Egy erős fát leástak a földbe, hogy ha hajolva is, de egy ember elmehetett alatta. A végét kocsitengő formára kifaragták, arra tettek egy kocsikereket, megkenték kocsikenőccsel, a kerékre tettek egy létrát, hogy középen illeszkedjék, két széle egyensúlyban legyen. Elég volt egy legény hozzá, aki hajtotta. Ketten, négyen is ráülhettek. Kint csinálták a tanya udvarán, ünnepnapokon, tavaszi, nyári délutánokon. Legények, lányok játszottak véle.
Hiedelemvilág
Lucanapi hiedelmek
Lucanapján a lány 13 cédulára egy-egy férfi nevét írta fel. Mindennap széttépett egyet az összesodort cédulákból. Amilyen név karácsony éjszakájára maradt, olyan nevű lett a jövendőbelije.
Lucanap estéjén szokás volt az ajtót belülről söprűvel megtámasztani, hogy a boszorkány be ne menjen.
Általában ismert volt a hagymakalendárium készítése: A hagymát szétvágták, belső leveleiből tizenkettőt lefejtettek, ebbe sót tettek, egyenként sorolták a hónapok nevei szerint az ablakba. Figyelték, melyikben olvad meg a só, azt a hónapot nedvesnek tartották. (Bárkányi János 66 éves)
Karácsonyi morzsa
Karácsony böjtjén és estéjén összegyűlt minden nemű ételből egy kicsit összegyűjtöttek az asztal felett, s zacskóba tették, megszárították. Ha a baromfi kikelt, hogy meg ne verjék szemmel, egy lapátra parazsat tettek, a karácsonyi morzsát arra szórták, letették a földre, a kikelt aprójószágot búzarostára tették, s úgy füstölték meg. Később gyógyításra már nem használták.
Előjel leánynézőbe menetkor
Ha a lánynézőbe induló legény férfival találkozik, szerencse, ha öregasszonnyal, jobban teszi, ha visszafordul. Az se jó jel, ha előtte a nyúl balra fut, de ha jobbra, akkor szerencsével fog járni.
Hozzáláncolás
A legény szerezzen a lány hajából egy fürtöt, vagy csak egy szálat. Ez fordítva is áll. Az is használ, ha valami apróságot ellophattak egymástól, kendőt, vagy csak egy gombot is.
Megétetés
„Süsse őket össze!” – mondták a ‘gyügyünek’. Megétetést is jelenthetett. (A kommendáló neve Szankon ‘gyügyü’.) Az adatközlő tud róla, hogy a gyügyükön keresztül megétethették a leányt. Hogy mivel, azt nem tudja. Elsősorban módosabbak vették igénybe. Megfizették.
Menyecske megbabonázása
Volt a faluban egy özvegyember, aki megbabonázott egy menyecskét. Borba kevert valamit, megitatta vele. A menyecske észre is vette, mégis megszerette az embert, hozzá is ment.
Megrontott tehén
Bűbájosok rontják meg a tehenet. Fehér lepedőt húztak maguk után a gazda főggyén a harmaton: „Szödöm a hasznot, szödöm a hasznot!”-mondogatták. A tehén, vagy fejős birka véreset ádott.
Ha trágyára öntöték a beteg, megrontott tehén tejét, megállt a betegség. „A szarrul mán nem szötte le a hasznot.”
Szokás volt késsel, baltával szúrni, vágni a megrontott tehén kifejt tejét. Az olyan volt, mintha a rontót vagdalták, szurkálták volna. Nem is állhatta, valamiért odament. Arról tudták meg, hogy ő volt.
Szokás volt a megrontott tehén tejét a tejesedénybe élével felfelé állított késre, vagy baltára fejni. [Bárkányi János 66 éves]
A termőre fordult fa
Első gyümölcséből minél többen ettek, hogy a fa bőtermővé váljon. Ezért az első almákat sok apró részre vágták, hogy minél többen ehessenek belőle. De jó az is, ha az első termést hozó fa gyümölcséből terhes asszony eszik, a fa akkor is bőtermő lesz.
A terhes asszony lophatott
Gyümölcsöt szabad volt neki akárhonnan lopnia. Amikor megkívánt valami mást, ott elvehette, megehette, de nem vihette el. Tököt lopni nem volt tanácsos, mert kopasz lett a gyereke. Ha kukoricát lopott, nagyhajú lánya lett.
Tisztuló nő
Tisztuló nő befőttet nem tehetett el, mert megpuhult a befőtt.
Gonosz távoltartása a kisgyerektől
Csecsemőnek jobb csuklójára nemzetiszínű szalagot, lánynak felfűzött gyöngyöt volt szokás kötni. Keresztelőkor fiúnak is, lánynak is fehér szalagot kötöttek a csuklójára. Addig maradt, míg el nem szakadt. Közben mosták, vasalták is.
Lélekhit
A nyitott sírba a hozzátartozók azért dobnak göröngyöt, hantot, hogy a halott lelke békével nyugodjon, s vissza ne jöjjön, a hozzátartozókat ne zavarja. A halottas toron a résztvevők sorában a halott részére, ha széket nem is hagynak neki, terítéket tesznek. Amikor odaér a kanál a sorban, neki is szednek. Az ételt aztán kiteszik az ablakba. Az onnan, ha nyitott, ha csukott az ablak eltűnik.
• Épületek
Római katolikus templom Béke u. 32.
Római Katolikus Plébániahivatal Béke u. 25.
Csengei-ház Rákóczi u. 19.
Baptista imaház Rákóczi u. 6.
Vasútállomás Rákóczi u. 1.
Polgármesteri Hivatal Béke u. 33.
Közösségi Ház Béke u. 40/b.
Református templom Béke u. 43.
Kapornyai-ház Béke u. 71.
Szálláshelyek
• Árpád-házi Szent Margit Római Katolikus Ifjúsági Otthon
Férőhelyek: 23 fő, sátorozási lehetőség 30 fő
Megrendelhető: 6131 Szank Béke u. 25. Telefon: (77) 495-026
• Vermes-rét
Férőhelyek: 8 fő, sátorozási lehetőség 30 fő
Megrendelhető:
Horváth Dániel (20) 245-2796 és (77) 495-395
Csontos Erzsébet (30) 639-4055
Levélcím: 6131 Szank Ságvári u. 7. Telefon:
E-mail: dancsi90@axelero.hu
Körülmények:
Főzési lehetőség, Hideg-melegvíz (fürdőszoba), Természeti környezet
Horgászvíz
Cím: Szank Béke u. 33.
Tel: +36 (77) 495 087
E-mail: szankjegyzo@emitelnet.hu
Web: http://www.szank.hu
