A japánok sinrin-jokunak, azaz erdőfürdőzésnek, nevezik a természetben töltött időt, amely a kutatások szerint csökkenti a stresszt, helyrebillenti a vérnyomást és erősíti az immunrendszert.
Az erdőfürdőzés egyik magyar szakértője, Csinálos János a Hármashatár-hegyen mondta el és mutatta meg az Indexnek, hogyan kell ezt csinálni.
Valószínűleg én voltam a világ legboldogabb embere, amikor egy csütörtöki munkanapon kikapcsolva a telefonomat egy időre elfelejthettem a megválaszolásra váró, soha el nem fogyó emaileket, a monitor sarkában villogó csetüzeneteket, vagyis nem egyszerűen offline-ná, hanem néhány órára egyenesen elérhetetlenné tettem magam mindenkinek. Hogy ezt az időt a Hármashatár-hegy ösvényein, a madarak csicsergését hallgatva, a fák, a mohák és a föld illatát mélyre szippantva élhettem át, csak tovább fokozta az élményt.
Persze ki ne érezne ugyanígy hasonló helyzetben? Egyrészt komplett idiótának kell lenni ahhoz, hogy ne akarjuk az iroda vackait a természet díszleteire cserélni, másrészt a tudósok szerint evolúciós okai vannak annak, hogy a vadonba vágyunk, a szívünk a zöld felé húz. Az első emberelődök közel hétmillió évvel ezelőtt jelentek meg, míg az ipari forradalommal meginduló városiasodás óta mindössze két-háromszáz év telt el, vagyis az emberiség a biológiai ideje 99,99 százalékát a természetben töltötte – ahogy azt Mijazaki Josifumi, a Csiba Egyetem Környezeti, Egészség- és Tereptudományi Központjának igazgatóhelyettese is levezette a Sinrin-joku: Erdőfürdő, a japán módszer a testi-lelki egészséghez című könyvében.
A 19. században még csupán az emberek 3 százaléka élt városi környezetben, 2016-ban azonban ez az érték már elérte az 54 százalékot. És az urbanizáció nem áll meg: egy három évvel ezelőtti ENSZ-jelentés szerint 2030-ra a világ lakosságának kétharmada városlakó lesz, a városok területe pedig akár meg is háromszorozódhat addigra. Az évmilliókon át a természethez szokott emberi szervezet tehát egyre inkább arra kényszerül, hogy egy evolúciósan idegen környezetben létezzen. A gének azonban két-háromszáz év alatt nem tudtak megváltozni, ezért a zöldhöz szokott testünk a négy fal közé zárva és a flasztert koptatva szenved.
A városi életforma folyamatos stresszhatásnak teszi ki az embert, de amikor az erdőben találjuk magunkat, percek alatt megnyugszunk, jobban érezzük magunkat, hiszen ilyen környezetben fejlődtek ki az életfunkcióink is. Miközben a stressz és a stresszhez köthető betegségek egyre nagyobb problémát jelentenek a modern társadalmak emberének, japán kutatók felismerték, hogy a természetben töltött idő, például egy kellemes erdei séta, jótékony hatású.
index