A szíriai polgárháború borzalmai elől menekülők közül sokan kizárólag a gyerekek miatt kockáztatják az átkelést Európába – írta a görög Kósz szigetén készített helyszíni riportjában az AFP francia hírügynökség.
„Ha nem lennének a lányok, soha nem szálltam volna fel erre a hajóra” – mondta a 33 éves szíriai Nada, aki férjével és három gyerekével együtt indult útnak Görögország felé. A nő egyike az idén a dél-európai országba érkezett mintegy 124 ezer menekültnek.
Nada és családtagjai életük kockáztatásával gumicsónakkal jutottak el Törökországból Görögországba. A tengeren való átkelés előtt mintegy három héttel hagyták el a háború dúlta szíriai Aleppót.
„Mindent kockára tettünk a jövőjük érdekében” – mondta az anya az AFP tudósítójának, miközben nézte a tengerparton játszó kislányokat.
Az égei-tengeri Kósz szigetére való megérkezés és az ottani viszonyok mindazonáltal nem sok örömre adnak okot. A helyi rendőrök állítólag meglehetősen rosszul bánnak a migránsokkal. A nőnek és családjának sátorban kell aludnia, amíg tovább nem indulhatnak Athénba, majd onnan terveik szerint Észak-Európába.
A szülők ennek ellenére boldogok, hogy a gyerekek megmenekültek a legrosszabbtól.
„Még ma is minden egyes alkalommal sírnak és üvöltenek a félelemtől, amikor egy hangos zajt hallanak, attól tartanak, hogy bombatámadás történt.(…) De újra képesek nevetni és játszani. Legalább a háborút már magunk mögött hagytuk” – mesélte Nada.
A rendkívül félénk Neszrín azt tervezi, hogy orvosnak fog tanulni, a kissé beszédesebb Vian pedig táncos szeretne lenni. „Azt szeretném, ha valóra válnának az álmaik. Szíriában ez nem lehetséges” – hangsúlyozta az anya.
Az álmaira csak Vian emlékszik a nő gyerekei közül. „Egyik éjszaka, amikor még Aleppóban voltunk, azt álmodtam, hogy a katonák betörtek a házunkba és elhurcoltak minket” – mondta.
A Save the Children nevű segélyszervezet szerint megfelelő gondoskodás mellett is hosszú ideig tart, mire a háborús övezetekből érkező gyerekek újra képesek lesznek normális életet élni. A szíriai gyerekek egy jelentős része évek óta nem jár iskolába, a többségüknek túl gyorsan kellett felnőnie. „A gyerekek nagyon ellenállók, ez azonban hónapokig is eltarthat” – magyarázta a csoport szóvivője.
Sarah Tyler szerint az érintett gyerekeknek újra fel kell fedezniük a „normalitás érzését”, ehhez pedig olyan helyek kellenek, ahol játszhatnak és tanulhatnak.
„Pszichológiai segítségre is szükségük van” – mondta a szóvivő, hozzátéve, hogy a gyerekek közül néhányan erőszakossá válnak, másoknak pedig pusztán arra van szükségük, hogy az érzéseikről beszélhessenek.
Ezek a családok állandó mozgásban vannak, ennek és a görög befogadóállomások mostoha körülményeinek következtében a gyerekek többségének csak néhány játéka vagy kifestőkönyve van, amelyeket a helyi lakosoktól, illetve a turistáktól kaptak.
A 34 éves Neszrín, aki férjével és két gyerekével szintén Aleppóból érkezett Görögországba, azt mondta, hogy a háború erős lélektani hatást gyakorolt a fiaira.
„A háború a mai napig bennük él, kizárólag háborúsdit játszanak” – mondta az asszony, akit meglehetősen nyugtalanít, hogy a gyerekei rendszeresen kiskanalakkal és ceruzákkal felfegyverkezve „harcolnak” egymással, a géppisztolyok és a robbanások hangját utánozva. Elmondása szerint a gyerekek nagyon erőszakossá és nehezen kezelhetővé váltak.
„Azt kérdezgetik tőlem, hogy már miért nem halljuk a bombázásokat. (…) El kellett hagynom Szíriát, miattuk jöttem Európába” – közölte.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint a szíriai polgárháború elől eddig külföldre menekült mintegy négymillió ember fele 18 éven aluli.
„Ők a legsérülékenyebbek, megfelelő védelemben kell részesülniük” – vélte Stella Nanou, a genfi székhelyű szervezet szóvivője.
Forrás: metropol; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu