forrás: M1 – Kék bolygó
Két őshonos halfajunk, a kecsege és a széleskárász megmentésére is program indult.
A kecsegék már 200 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok korában is itt éltek, mára viszont csak az idősebb halászok vagy a vízparton élő öregek találkozhattak velük természetes folyóvizeinkben.
Józsa Vilmos, a Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI) szakembere az M1- Kék bolygó című műsorában kifejtette, mivel az élőhelyek még nem voltak ennyire leromolva, a vízminőség megfelelő volt, kecsegéből is kellő mennyiség volt.
A folyószabályozások és a túlhalászat miatt azonban annyira lecsökkent a számuk, hogy ma már nem halászhatóak. A szarvasi Halászati Kutatóintézetben ezért kecsege fajmentési program indult a Földművelésügyi Minisztériummal közösen.
A Magyar Haltani Társaság által gyűjtött közönségszavazatok alapján 2015-ben a kecsege az Év Hala. A szakember szerint az egyik legősibb halfajunk. A tokfélék egyedüli édesvízi változata, amely folyóinkban előfordul. Felépítése alapján vérteshalnak hívják, nincsen belső csontos váza.
Orruk megnyúlt, szájuk a fej alsó oldalán helyezkedik el, amelyet négy bajuszszál övez. Farokúszójuk a cápáéhoz hasonló. A folyómeder mélyebb részein érzik jól magukat, ahol kisebb rajokban élnek. A kifejlett kecsege több mint egyméteres, súlya elérheti a 15-16 kilót.
De nemcsak a kecsegék, hanem a szintén őshonos széleskárászok is veszélyben vannak. Eme utóbbi megfogyatkozásának azonban nem a folyószabályozás az oka. Gál Dénes, a HAKI igazgatója hozzátette a széleskárász esetében a probléma egy jövevényfaj, a kínai eredetű ezüstkárász, amely nagymértékben kiszorította az őshonos széleskárászfajt az elmúlt évtizedekben.
Az ezüstkárász sokkal agresszívabb területfoglaló. Gyorsabban szaporodik, mivel a nőstények képesek a hímek nélkül is megtermékenyülni, és mindent felesznek.
A folyók mellékágainak eltűnése sem kedvezett a széleskárász szaporodásának. Ezért megmentésére program indult. A halakat egy speciális táppal hizlalják fel, ezáltal biztosan meg tudnak maradni a visszatelepítést követően is. A fajmegőrzési programban részt vevő halak egyedi jelölést kapnak, a szakemberek így tudják ellenőrizni a visszatelepítés hatékonyságát.
A megerősödött kecsegéket és széleskárászokat jövő tavasszal engedik vissza a Tiszába és a Dunába. A szakemberek abban bíznak, hogy 5-10 év múlva már bárki találkozhat ezekkel a különleges őshonos halakkal folyóinkban.
