Nem őshonos lénai tok telepítését akadályozta meg a Nébih..
Aki ismeri a halakat, a halak életét, a halbiológiát, és általában hazánkban a halakkal, horgászattal és halászattal kapcsolatosan tájékozott, tisztában van vele, hogy ez egy „beteg szabály”, „beteg törvény”.
Általában a tok halfajokról, azaz tokfélékről:
A tokfélék vagy valódi tokfélék (Acipenseridae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába tartozó tokalakúak (Acipenseriformes) rendjének névadó családja.
Ide sorolnak több mint húsz fajt, közöttük a kecsegét (Acipenser ruthenus), a szibériai vizát (Huso dauricus) és a vizát (Huso huso). Gyakran lehet találkozni a család említésekor a két legnagyobb nem, az Acipenser és a Huso elnevezéssel is.
Az egyik legrégebbi halfaj, hiszen a dinoszauruszokig, azaz, több mint 200 millió évvel ez előttre vezethető vissza kialakulásuk. Élőhelyük jellemzően a szubtrópusi tengerek Észak-Amerikában, Kelet-Európában és Ázsiában. Vándorformák, hiszen több tengeri faj a folyókba vándorol ívni.
A húsuk és az ikrájukból készített értékes kaviár miatt gazdasági haszonnal kecsegtetnek, akár orvhorgászat révén is. Ez azt eredményezi, hogy több faj állományszáma olyan mértékben lecsökkent, hogy a kihalás fenyegeti őket. A legnagyobb tokpopuláció a Kaszpi-tengerben él. A 2001-es fogási adatok és becslések szerint a világállomány a 20. század folyamán legalább 70%-kal fogyott, 13 tokfaj veszélyeztetett státuszba került, kettő pedig a kihalás szélén áll.
Fenéklakó gerincesekkel és halakkal táplálkoznak. Általában nagytestűek és a többi halfajhoz viszonyítva lényegesen hosszabb az életkilátásuk. A tokfélék későn, 6 és 25 éves koruk között válnak ivaréretté és emiatt is veszélyeztetettek, hiszen kifogják mielőtt ívhatnának. A tokfélék javarészt egész életüket édesvízben töltik, habár egyes fajaik vándorformák, mint a lazacok, de ezek is a folyókba vándorolnak ívni.
Húsuk ízletes, ikrájukból kaviárt készítenek, és mindezekért intenzíven halásszák őket. Az idesorolt fajokra többnyire halászati korlátozást vezettek be védelmük érdekében.
Hátuk közepén és két oldalukon egy-egy, hasukon két sorban rombusz alakú csontlemezek követik egymást.
Akkor összefiglalom: Bárhol máshol védett és gazdaságilag arra törekednek, hogy ne haljon ki. Magyarországon már kihalt a víza a 19. században, a Dunában volt őshonos, tehát már itt megcáfolom a NÉBIH álláspontját, miszerint a lénai tok nem őshonos faj, hiszen a víza egyik alfaja.
Nincs benne szálka, mi horgászok porcos halnak nevezzük, a húsa nagyon finom és egészséges, az ikrája szintén finom.
A fenék szinttájon halakkal táplálkozik, de tisztítja a medertájékot a dögöktől is.
Csak hasonlítsuk össze az „őshonos” angolnával (röhej és egyben szomorú), vagy az őshonos törpeharcsával, vagy az őshonos afrikai harcsával! Ezek az „őshonos” halfajok a saját szinttájaikon kipusztítanak minden élő halat és minden ikràt, és azon túl, hogy a húsuk finom, de tógazdaságilag nulla a jelentőségük! .. De nyugodtan idevehetem az őshonos amurt is, amely azon kívül, hogy kitűnő horgászhal, a lehető legkártékonyabb hal, ami èl a földön! .. Ami zöld és zsenge, mindent elpusztít, és nehogy megkérdezze valaki, hogy a Balatonban a süllőhínár miért védett! .. Még a baromira nyálkás és nyákot termelő halak, mint pl. dévérkeszeg vagy fehérbusa is kevésbé kártékonyak, mint az amúr.
Itt lehetne órákig beszélni a magyar halgazdálkodás dilettantizmusáról, hacsak arra gondolok, hogy valaki a szocialista minisztériumban 100 lakás árát kapta jutalmul, amiért betelepítette az angolnát a Balatonba, ami aztán kipusztítitta a sügeret, a fekete sügeret, a compót és megtizedelte a süllő és a kősüllőt!
Kedves „szakemberek”! Ideje lenne ezt a sok idióta törvényt és halgazdálkodással kapcsolatos szabályt s.o.s felülvizsgálni!
Neked mi a véleményed erről?
Bognár Géza, Hírmagazin.eu;
#invazívfajok , #őshonos , #nemőshonos , #nébih , #törvények , #szabályok , #miavéleményed , #monddmegte , #tiktok , #hirmagazin ,
