A trópusi esőerdő a világ egyik legősibb és leggazdagabb természetes élőhelye. A Föld felszínének körülbelül csupán 6 százalékát borítja, mégis az állat- és növényfajok több mint felének ad otthont.
Az esőerdőket nagyrészt örökzöld, de nem tűlevelű fák alkotják. Növényzetük annyira buja, hogy becslések szerint 100 ezer négyzetkilométernyi esőerdő akár 750 fafajt és 1500 lágy szárú, virágos növényfajt tartalmazhat. A 100 ezer négyzetkilométeres területen a tobzódó növényi élet mellett jellemzően körülbelül 400 madár-, 150 lepke-, 100 hüllő- és 60 kétéltűfaj is előfordul.
A rovarfajok szinte megszámlálhatatlan mennyiségben nyüzsögnek. Az emlősöknek viszont viszonylag kevés faja él itt, kiváltképp, ha a szomszédos trópusi füves puszták fajgazdagságát vesszük alapul.A trópusi esőerdők valaha több mint kétszer akkora területet borítottak, mint jelenleg. Pusztulásuk főként a legutóbbi negyven évben gyorsult föl és vált riasztóvá. Az ENSZ szakértői 1976-ban 57 000 km2-re becsülték az évente eltűnő esőerdő nagyságát. 1990-re ez a folyamat olyan mértékűvé vált, hogy az évenkénti fogyatkozás már 142 000 km2 – vagyis másfélszer nagyobb, mint Magyarország.
Az erdőpusztulás egyik fő oka az értékes trópusi fafajták, például a mahagóni és a tikfa nagyüzemi kitermelése. A világ legnagyobb importőrének, Japánnak és más fejlett országoknak a keményfakereslete nem csökken. A fakitermelésben mind nagyobb teljesítményű gépeket alkalmaznak, így egyre kíméletlenebb a rombolás. A favágókat föld nélküli parasztok követik, akik hatalmas erdőterületeket égetnek fel.
A bányavállalkozók külszíni fejtéssel tarolják le az erdőket. Van, aki gátakat és víztározókat épít, hogy elektromos energiát termeljen. Mások azért irtják az erdőt, hogy szarvasmarhát legeltessenek a helyén és olcsón jussanak marhahúshoz. A világ esőerdeinek egy részét azért pusztítják cl, hogy a gazdag, fejlett országokban olcsóbban lehessen adni a hamburgert.
A trópusi esőerdő földjének gazdasági hasznosítása talán néhány évig jövedelmezőnek látszik, de a természetes növénytakaró eltávolítása után fedetlenül maradt talajt egykettőre kilúgozza a heves esőzés (kimossa belőle a tápanyagokat), emiatt rövidesen terméketlennéválik. A bőséges csapadék súlyos talajeróziót is okoz, a lepusztított rögök eliszaposítják a folyókat. A csapadékvíz, amelyet immár nem szívnak fel a növények, elönti a felszínt, áradásokat, földcsuszamlásokat idéz elő.
Nemcsak a növény- és állatvilág sínyli meg a trópusi esőerdők pusztítását: az őslakosság is egyre fogyatkozik. A legutóbbi kilencven évben körülbelül 90 indián törzs halt ki az Amazonas-medencében. Az esőerdővel együtt felbecsülhetetlen értékű biológiai kincsestártól fosztjuk meg magunkat. A világon ma használatos gyógyszerek mintegy kétötöde vadon élő – főként az esőerdőkben előforduló – növényekből származik. Ilyen a malária kezelésére való kinin, a sebészetben izomlazítóként alkalmazott kuráre és némelyik fogamzásgátló tabletta hatóanyaga.
Lehetséges, hogy éppen ebben a pillanatban tűnnek cl a Föld színéről olyan növények, amelyek „fegyvereinkké”, fontos segítőtársunkká válhatnának ma még gyógyíthatatlan betegségek – a rák vagy az AIDS – leküzdésében. A tudósokat az is aggasztja, hogy a trópusi csőerdők összezsugorodása felgyorsíthatja bolygónk éghajlatának megváltozását. Az erdőégetés például hozzájárul a légkör széndioxid-tartalmának növekedéséhez, ezáltal fokozza a globális felmelegedést okozó üvegházhatást. Világszerte mind többen ismerik fel, milyen veszélyekkel jár az esőerdők pusztítása. Talán ez a felelősségteljes magatartás olyan összehangolt nemzetközi erőfeszítésekhez vezet, amelyek idejében megálljt parancsolhatnak az esztelen pusztításnak és megmenthetik ezeket az évmilliók során létrejött, nemcsak páratlanul gazdag, de az egész hold szempontjából létfontosságú életközösségeket.
Forrás: delina; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
