image_2014-07-12-04-30-16_53c0b9d8e1b16.jpg

Alejandro Sabella, a szociálisan érzékeny Lajhár
Alejandro Sabella, a Lajhárnak becézett halvérű szakvezető kidobta az ablakon az argentin futball haladó hagyományait, és a látványos, labdabirtokláson, passzjátékon alapuló „la nuestra” stílus helyett az agyonbiztosított, kontrajátékkal operáló célfutballt verte bele Messiékbe. Az antifutball meghökkentő eredménye: 24 év után ismét vb-döntőt játszik Argentína.

Nyilván nem él senki sem a 21. század Magyarországán, aki látta futballozni a negyvenes évek River Plate-jének legendás Munoz, Moreno, Pedernera, Labruna, Loustau csatársorát, a híres La Máquinát, még valószínűtlenebb, hogy lennének élő szemtanúi akár nálunk, akár bárhol a világon a múlt század húszas éveinek la nuestra (szabad fordításban: a mi focink) néven elhíresült látványos, könnyed, játékos argentin futballjának, de abban bátran megegyezhetünk, hogy az elmúlt negyven évben Brindisi, Ayala, Kempes, Maradona, Caniggia, Valdano, Burruchaga, majd Verón, Batistuta, Crespo, Tévez és természetesen Messi neve a gólerős, szemet gyönyörködtető, kombinatív futballnak volt a szinonimája.

Más kérdés, hogy az 1978-as és az 1986-os világbajnoki cím óta egyetlenegyszer sikerült eljutnia a döntőig Argentínának, még 1990-ben. A legfájóbb kudarc a 2010-es dél-afrikai világbajnokság negyeddöntőjében Németországtól elszenvedett 4-0-s vereség volt, amely Diego Maradona szövetségi kapitány válogatottja számára a végállomást jelentette. Bizonyítást nyert, hogy ha játékról és őszinte, nyílt sisakos futballról van szó, abban Argentína nem verheti meg a tartalomra és kivitelre egyaránt csillagos ötöst érdemlő Nationalelfet.

A Maradonát követő Sergio Batista egyéves országlása a 2011-es Copa América negyeddöntőjében az Uruguaytól tizenegyesekkel elszenvedett 5-4-es vereséggel ért véget, hogy egy erősen kopaszodó, alacsony, lassított felvételként közlekedő bácsi, bizonyos Alejandro Sabella vegye át a kapitányi posztot. Sabella akkor 57 éves volt, regényes életúttal a háta mögött.


Rá sem lehet ismerni a fiatal, jogi egyetemista Sabellára
Fotó: Europress/AFP

Felső középosztálybeli, tehetős család sarjaként jogi egyetemre járt, miközben a populistának mondott, de valójában jelentős szociális érzékenységgel felvértezett, harmadik elnöki periódusát töltő Juan Perón feltétlen híve volt, s romantikus gondolkodású barátaival rendszeresen eljárt a szegénynegyedekbe házakat építeni a nincsteleneknek.

Persze közben futballozott is, a River Plate játékosa lett. Lassú, szinte lomha mozgása miatt már ekkor megkapta a Pachorra, azaz a Lajhár gúnynevet, négyszer a válogatottban is játszott, majd 1988-ban az Estudiantesnél akasztotta szögre a futballcipőt.

Sabella ellenállt Guardioláéknak

Szakvezetői karrierje 2009-ig mentora, Daniel Passarella árnyékában zajlott, első vezetőedzői megbízatását csak öt éve kapta – az Estudiantesnél. Négy hónap alatt a kiesőjelöltet elvitte a Libertadores-kupáig, s veretlenül végigmasírozva a kieséses szakaszon a döntőben oda-vissza legyőzte a Cruzeirót. Aztán jött december 18-án, Abu-Dzabiban a klubvilágbajnokság döntője, amelyre – mint utóbb elárulta – négy hónapig készült, kidolgozva egy olyan ultradefenzív taktikát, amellyel a 89. percig 1-0-ra vezetett a legyőzhetetlennek tartott Barcelona ellen. Akkor Pedro fejessel egyenlített, majd a hosszabbításban Messi kivégezte honfitársait. „életemben nem volt ilyen nehéz dolgom edző ellen, mint most” – bókolt Pep Guardiola, a gáláns győző.

Ez az eredmény predesztinálta Sabellát a szövetségi kapitányi posztra, ahol ugyanazt az antifutballt játszatja Messiékkel, amelyet korábban Messiék ellen. Egyelőre teljes sikerrel…

Forrás: MNO