Budapest – Csendesen, olvasás közben hunyt el július 7-én hajnalban Berecz János egykori politikus budai otthonában.
Felesége, Sáfár Anikó színésznő talált rá. A művésznő könnyek közt mesélt férjéről és a szomorú pillanatról, amikor szembesült férje halálával:
– Én nagyon korán kelő vagyok, hajnali fél négykor mentem le kávéért a házban, mint máskor, és ilyenkor Papa mindig ki szokott szólni a szobájából, de most nem tette, ezért benéztem hozzá. Ült a kezében az újsággal, a szemüveg az arcán, gondoltam, sokáig olvasott és elálmosodott. Odamentem hozzá, megérintettem, és még meleg volt a homloka, de nem reagált se a szólítgatásomra, se a simogatásra. Akkor jöttem rá, hogy elment… Pedig hogy várta a 92. születésnapját, egykori munkatársai már készültek szeptember 18-ra!
Sáfár Anikó 34 év után maradt egyedül / Fotó: Ringier archív
Az egykori politikus nem volt beteg, semmi előjele nem volt a tragédiának, bár az utóbbi napokban gyengélkedett, kicsit kedvetlen volt, enni, inni se nagyon akart, de ezt mind a hőség számlájára írták.
– Gondoltam, megint csodát tudok tenni vele, mint korábban, amikor évekkel ezelőtt a szíve leállt, és úgy hoztam vissza az életbe – folytatta Anikó arra utalva, hogy Berecz szíve 2019. október 16-án este leállt, ő élesztette újra. – Gondoztam, vigyáztam rá, mindenféle finomságot főztem neki és vitaminokkal tápláltam, hogy százéves koráig éljen, ahogy terveztük.
Berecznek hosszú idő volt ezután talpra állnia, sokáig senkit nem ismert fel, még a feleségét sem, aki azon az estén pánikba esett. Ezúttal azonban nem.
Most nem ijedtem meg, sokkal higgadtabban tudtam kezelni ezt a nehéz helyzetet, és intézkedésre is képes voltam… Nagyon szép életünk volt együtt, pedig sok bántást, sértést kaptunk, különösen a kapcsolatunk elején. Harmincnégy évet éltünk együtt boldogságban, szeretetben…
1986 őszén ismerkedtek össze egy kulturális rendezvényen a Pesti Vigadóban és első látásra úgy érezték, mintha ezer éve ismernék egymást. Olyan szerelem, harmónia alakult ki köztük pillanatok alatt, hogy össze is házasodtak. Mindketten hoztak a családba gyereket, Berecz János hármat is, míg Sáfár Anikó egyet, de mindegyiket saját gyereküknek tartották, és ők négyen testvérként szerették egymást.
– Papa rendkívüli ember volt, szeretetre méltó, jó kedélyű, jó humorú. Azzal fogott meg már mindjárt a kapcsolatunk elején, hogy amíg én Kecskeméten játszottam, a lányomat tutujgatta, dajkálta. Tudtam, hogy egy jó emberrel kötöm össze az életemet, és nem is csalódtam benne soha.
Sáfár Anikó azt is elárulta lapunknak, hogy a jövő heti nagykőrösi és encsi előadásait nem mondja le, mert így igyekszik kikapcsolni magát egy kis időre mély gyászából.
– 1976-ban a premierem előtti napon halt meg édesapám, akkor is elvállaltam az előadást, bár nagyon nehéz volt… – tette hozzá.
Az egykor Kádár János lehetséges utódjának tarott Berecz Jánost akarata szerint hamvasztják, a Fiumei úti temetőben búcsúztatják, a hamvait pedig a szülőhelyén, Ibrányban helyezik örök nyugalomra.
Nyertes Zsuzsa elsőként ment a vigasztalni egyik legjobb barátnőjét.
– Irigylésre méltó házasságban éltek, nagyon szerették egymást, sugárzott róluk a boldogság. A múlt héten együtt ugrottunk be a Marica grófnő című operettbe, Anikó ragyogott és örömmel mondta, hogy János jól van. Nagyon kedveltem őt, mert igazi úriember, jó humorú, kellemes, tüneményes férfi volt. Mindenben ott leszek Anikó mellett, hogy a nehéz pillanatokban segítsem.
Rendszeresen beszélt Lendvai Ildikóval
Lendvai Ildikó, az MSZP korábbi elnöke, maga is az előd pártnál, az MSZMP-nél kezdett politizálni, a csúcsszervnél, a Központi Bizottságban dolgozott 1984-89 között. – Személyesen túl sokat nem találkoztunk, Berecz János az úgynevezett agit-prop vonal vezetője volt. Ellentmondásos figurája volt a rezsimnek, művelt és tájékozott, de inkább a reformokkal szemben foglalt állást. Ez akkor nekem nem volt szimpatikus, hiszen már reformkörös voltam – emlékezett vissza Lendvai Ildikó. – 2014-ben kaptam egy rovatot a Népszavánál, rendszeresen jelentek meg írásaim, s ezek egyike után felhívott. Barátságosan elmondta a véleményét, s attól kezdve pár hetente rendszeresen beszéltünk telefonon. Sokkal nyitottabb és korszerűbb nézeteket vallott. Óriásit változást tapasztaltam, persze, lehet, hogy én könyveltem el annak idején túl merev, a régi világhoz ragaszkodó politikusnak – zárta Lendvai.
