A Nordwestblock elméleti kulturális kategória, illetve ezen alapul régió, amelyet a 20. századi régészeti-nyelvészeti kutatások eredményeként számos kutató javasol Európa északnyugati részén élő bronzkori kultúra megjelölésére. A kifejezést elsősorban a Werra, Aller, Somme és Oise folyók által határol területen (azaz a mai Hollandia, Belgium, Észak-Franciaország és Németország nyugati része) élő, vas és bronzkori (i. e. 3-1 évezred között) népekre alkalmazzák.
A kategória használatát legelőször 1962-ben javasolta Rolf Hachmann történész, Georg Kossack régész és Hans Kuhn nyelvész. Munkájuk a belga nyelvész Maurits Gysseling kutatásaira épül, aki viszont a szintén belga Siegfried De Laet régésztől kapta az eredeti ötletet. Gysseling eredeti javaslata szerint kellett léteznie egy nyelvnek, amely a germán és kelta nyelvek között helyezkedett el és nagyjából a mai Belgium területén elő népek (ld. Belgae) használták.
A Nordwestblock kifejezést a német nyelvész Hans Kuhn alkotta meg, aki a Belgium területén élő törzseket sem a keltákhoz, sem a germánokhoz nem sorolta be, vagyis ennek a népcsoportnak külön identitást és kultúrát tulajdonított. Kuhn és követői szerint a régiót a keletebbről érkező germán népcsoportok csak legkorábban az i. e. I. században érték el, és ekkortól növekedett meg a germán nyelv és kultúra befolyása. Egy másik belga nyelvész, Luc van Durme kutatásai szerint a német-alföldön beszélt nyelvekben szinte teljesen hiányzik a kelta befolyás bármilyen emléke. Ennek némileg ellentmond, hogy mindkét belga nyelvész által a belga ősnyelvű létezésére bemutatott adatok megerősítik mind a germán, mint a kelta befolyást.
A vaskori Nordwestblock népek nyelvére vonatkozóan Kuhn azt feltételezi, hogy a venét nyelv állt legközelebb hozzá, míg mások a réto-románnal, illetve az eredeti kentum vagy illír nyelvvel hozzák összefüggésben. Gysseling feltételezése szerint léteznie kellett egy eredeti -belga- nyelvnek, amely a germán és a kelta nyelvcsaládok között állt és a venét vagy más italikus nyelvekkel állt közelebbi kapcsolatban.
Peter Schrijver holland nyelvészprofesszor és a kelta nyelvek szakértője a Nordwestblock által elfoglalt terület nyelvészeti, lexikai és tipológia jellemzőit kutatta és azt vizsgálta, hogy vajon létezett-e egy olyan, korábban ismeretlen nyelv, amely a vonaldíszes kerámia kultúrájával állt szoros kapcsolatban és befolyásolhatta a térségben később kialakuló germán és újlatin nyelveket. Schrijver feltételezi, hogy létezett egy, az indoeurópai nyelvcsaládot megelőző kultúra, amelyet az újkőkorra jellemző i. e. 5500 – 4500 körül virágzó lineáris fazekasstílussal azonosított. Ennek a csoportnak az egyetlen túlélőit a mai északnyugat-kaukázusi népekben vélte felfedezni. Az elmélet szerint, bár minden indoeurópai nyelv fejlődésére hatással lehetett ez az ismeretlen nyelvcsoport, de legnagyobb hatását mégis az Alpoktól északra, a mai Belgiumot és a Rajna-völgyét is magába foglaló területen kifejlődött kelta nyelvekben lehet felfedezni.
Meglehetősen bizonytalan, hogy az első germán népek mikor érkeztek meg a Nordwestblock népeinek tulajdonított területre, amelyet hagyományosan az északi bronzkori kultúrával azonosítottak, míg a germán törzseket inkább a Harpstedt-Nienburger csoporttal, illetve a Jastorf-kultúrától nyugatra élő népekkel azonosították. A térség történelme során a két népcsoport összeolvadhatott és a germán kultúra bizonyos mértékben elterjedhetett a másik csoportban. A mai Hollandia területén elő népeket a római kor előtti népvándorlások mindenesetre kevésbé érintették. Kb. az i. század. 1 századtól kezdve alakult ki a környéken a nyugat-germán dialektusok egyik csoportja, a „Weser-Rhine” vagy rajnai német nyelv csoport, amelyből a 4. századtól kezdve az ó-frank is kialakult.
Összességében elmondható, hogy nyelvészeti alapon a Nordwestblock létezését sem egyértelműen elfogadni, sem elutasítani nem lehet. J. P. Mallory angol nyelvész szerint a kérdés megválaszolatlan volta, illetve a besorolás bizonytalansága is arra utal, hogy akár az európai történetírás kezdetéig (azaz lényegében a római korig) fennmaradhattak olyan nyelvi csoportok, amelyek semmilyen mai nyelvészeti rendszerbe nem illeszthetők be.
A Nordwestblock létezését alátámasztó, illetve az elmélet igazolására általában felhasznált régészeti leletek időben mintegy i. e. 3000-ig nyúlnak vissza. A csoport által elfoglalt területeken számos, egyedi kultúrát tártak fel, ami nem feltétlenül a Nordwestblock létezését támasztja alá.
A réz-bronzkor közé datálható, a Nordwestblocknak tulajdonított területen kifejlődött harangedényes kultúra (i. e. 2700-2100) később a Barbed Wire Beakers kultúrává fejlődött (i. e. 2100 – 1800). Az időszámítás előtti második évezredben a Nordwestblock területe a határ az atlanti és az északi bronzkor találkozási vonalánál feküdt, amit általánosan a Rajna folyásával azonosítanak. Északra a következő fejlődési lépést az Elp kultúra jelentette (i. e. 1800-800), amelyet leginkább a gyenge minőségű kerámiaedények („Kümmerkeramik”) jellemeztek és később beleolvadt az Urnfield kultúrába (i. e. 1200 – 800). A déli régiót a Hilversum kultúra dominálta (i. e. 1800-800). I. e. 800-tól kezdve a térséget erős hatás gyakorolt a Hallstatt kultúra. A jelenleg általánosan elfogadott nézetek szerint a németalföldi régióban a vaskori kulturális változások általában nem a kelta befolyásnak köszönhetők, hanem a helyi bronzkori kultúrák szerves továbbfejlődésének.
Az időszámítás előtti utolsó évszázadokban az Elp kultúra korábbi területein jelenik meg a feltehetően germán eredetű Harpstedt kultúra, amely nyugatra található a bizonyosan germán Jastorf kultúrától, míg a déli részek beolvadnak a kelta eredetű La Tène kultúrába, amely jórészt egybevág Julius Caesar megállapításával, aki megjegyezte, hogy a Rajna jelenti a választóvonalat a kelták (nyugaton) és a germánok (keleten) között.
A római kori fejlődés után rohamos visszaesés következett be a birodalom hanyatlásával párhuzamosan, és a korábban importáruként beszerzett kerámiák, fémtárgyak és pénzérmék eltűnésével szinte változatlanul jelentek meg a korábban a vaskorra jellemző szokások és termelési módszerek.
A Nordwestblock népeinek genetikai vizsgálata szerint a népességben jelent voltak az Y kromoszóma bizonyos DNS szekvenciái: a haplogroup R1b (kb. a népesség 70%-ban) és a haplogroup I (a népesség 25%-ban). A két markert általában az erőteljes eurázsiai befolyással, a Crô-magnoni emberrel és az Aurignacian kultúrával, illetve a későbbi Gravettian kultúrával azonosítják, amely kb. i. e. 20-25000 évvel ezelőtt érkezett Európába a Közel-Keletről.
Igen kis mértékű szab-szaharai befolyást mutat a haplogroup E (Hg E3b1a, >5%)megjelenése. Hasonlóan alacsony a haplogroup R1a1 előfordulási aránya, amely feltehetően az utolsó jégkorszakban a mai Ukrajna területén jelent meg és a Kurgán kultúra egyik jellegzetessége volt. Az R1a1 előfordulási gyakorisága a csehek és szlovákok között 26,7%, a németek között 6,2%, és a hollandoknál mindössze 3,7 %. Ez az érték a magyarok esetében 60%, míg az ukránok esetében 57%.
Ezzel ellentétben a Haplogroup R1b előfordulási gyakorisága éppen ellentétes eloszlású, a hollandoknál az érték 70,4%, a németeknél 50%, míg a magyar népesség 13,3%-ában található meg.
Azt az elméletet, amely szerint a Nordwestblock egy elkülönült, sem a kelta, sem a germán népekhez nem tartozó csoport volt, sajnos a fenti kutatások egyike sem igazolja: egyik jelzőcsoport sem utal határozott genetikai elkülönültségre.
Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Nem köthető városhoz Nordwestblock
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
