Amihez nyúlnak, tönkreteszik, ahová lépnek, ott fű nem nő többé. Igen, a magyarországi balliberálisokról beszélek.
Lám, ahogy odaette őket a fene a katás utcabálra, azonnal fonnyadásnak indult az egész. Még el sem kezdődött, miattuk máris elhalt – azért ez világszám. Épeszű emberek menekülnek a közelükből, tán mert tudják: az ilyen Tordai-féle villakonstruktőrök, Szabó Tímea-típusú kabuli ejtőernyősök és Jámbor András-jellegű neomarxisták gyorsan ölő méregként pusztítanak el bármit, amire ráfröccsennek.
Ha hatalmon vannak: az országot. Ha – szerencsére – ellenzékben: csak egymást. Élükön a szemkilövőhegyi Hibbant Néróval, aki máris azt delirálja: bukik a kormány, ő pedig készen áll átvenni a hatalmat. Úgy tűnik, legalább a humorérzéke fejlődik.
Demokrácia van, tüntetni szabad és időnként kell is. Szerencsére 2010 óta a szemünket sem lövik ki érte. Csakhogy az utóbbi napok pár száz fős hepciáskodásait ne nevezzük tüntetéseknek! Egy kisvárosi sörmeccsre többen kíváncsiak ennél. Retinánkba égett a kép, ahogyan a kutyapárti elnök és neje ott hisztizik a rendőröknek. Kész röhej az egész. Tüntetés? Ugyan, kabaré! A Margit és Erzsébet hídi bohóckodásaikkal annyit értek el, hogy több tízezer ember életét keserítették meg, akik munka után (tudniillik: ők dolgoznak) szerettek volna hazajutni. A dudáló autósok nem a kormánypárti, hanem az ellenzéki politikusok szüleit emlegették – még akkor is, ha netán a kata módosítása őket is érinti.
S itt jutunk el az ellenzéki mocorgások neuralgikus pontjához: az ürügyhöz. Valamirevaló népharag csiholásához, tömegtüntetés összetrombitálásához illik valamilyen hihető(nek tűnő) ürügyet fölmutatni. Valamit, amivel hergelhető a nép. Ezúttal a kata módosítása lett volna az ürügy. Napok óta azt hazudozza az összes ballib politikus és szaklap, hogy a kormány „megszüntette”, „beszántotta” a katát. Ami egyrészt színtiszta hazugság. Másrészt hogy van képe megszólalni egyetlen balliberális politikusnak azok után, hogy 2012-ben nem támogatták a kata bevezetését, és azóta is kígyót-békát kiabáltak rá? Például a szocialista Gúr Nándor tíz éve a parlamentben így köpködte a jogszabályt: „Ha összeadnám a számokat, az jönne ki, hogy negatív a szaldó. Sem a vállalkozásoknak nem adnak, őket is megnyomorítják, falhoz szorítják, sem az általuk foglalkoztatott munkavállalóknak nem adnak.” A zuglói „ásatásairól” ismert, szintén szocialista Tóth Csaba pedig azt gagyogta: „A két új adónem nem szolgálja a munkahely védelmét és nem szolgálja munkahelyteremtés célját sem, a kormány az üres ígéreteket csak kampányfogásra használja.” Íme, ezeknek soha egyetlen szavát sem szabad komolyan venni. Csak hazudni, rágalmazni, fölforgatni képesek – építeni, kormányozni nem.
A katát eredetileg kisvállalkozóknak hozták létre, hogy magánszemélyeknek számlázzanak. Csakhogy a pénzéhes multik lecsaptak a lehetőségre, és a bejelentett munkavállalóikat trükkösen áttették katázni. Így a 150 ezerből 450 ezer katás lett, akik mindössze ötvenezer forint közterhet fizettek havonta – szemben a többséggel, akik havonta százezreket. Tegnapi rádióinterjújában a miniszterelnök kiemelte: „Ez háború idején nem fér bele; nem a költségvetés, hanem a nyugdíj miatt. Az nem fog menni, hogy 450 ezer ember nem fizet a nyugdíjkasszába.” Hát ezért kell a kiskapukat bezárni, a multiknak beinteni, s módosítani (nem megszüntetni!) a katát. Akinek csöpp józan esze van, belátja ezt – akinek nincs (nagyjából ötszáz fő), az még párszor kimegy toporzékolni a Kossuth térre a (miattuk túlórázó) kisrendőröket egzecíroztatni, rajtuk levezetni április 3-i gyászukat. Aztán előbb-utóbb megunják, hazamennek.
Borítókép: Balliberális tüntetők az úgynevezett katatüntetésen (Fotó: Havran Zoltán)
Magyar Nemzet
